Orvosportrék Esztergomból

kindler_1.JPG Kindler Miklós

1939. szeptember 13-án született Ágastyánon. Általános és középiskoláját Tatán végezte. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1964-ben szerzett diplomát. Ezt követően Került Esztergomba dr. Kerekes Károly mellé. 1 évet töltött el a patológián, de lakásproblémája miatt távozni kényszerült.
Orvos szállón élt, kedvenc helye a városban a szigeti Halászcsárda volt. Baráti Kapcsolatot épített ki Kopasz Lászlóval és Havasi Lászlóval. Tisztelte főnökét, aki a pécsi Entz-féle patológiai iskolában sajátította el a szakma alapjait.
Hiába próbált lakáshoz jutni Esztergomban és mivel felesége Tatabányán dolgozott, így ő is a megyeszékhelyen vállalt munkát.
 Először körzeti orvosként dolgozott 3 éven keresztül, majd Szabó Zsolt személyiségének ereje, vonzása vitte a megyei kórház patológiájára1971-ben lett szakorvos. Amikor főnöke Győrben lett osztályvezető, utódaként kezdetben, mint megbízott, 1976-tól, mint kinevezett vezető főorvos irányította a tatabányai patológiát.
Ezt a tevékenységét 2002. január 13-ig folytathatta, amikoris nyugdíjas lett. Ennek ellenére tovább dolgozott pl. a Marczali Kórházban, de Esztergomban is. Komoly részt vállalt a MOK megyei szervezetében is. Hosszabb ideig vezette a testületet, majd titkári feladatokat is ellátott. Megbecsült, tisztelt tagja volt kórházunknak is.
 

 


Toth__Jozsef_(1)_1.jpg Tóth József

Tóth József, Mezőtúron született 1928. november 12.-én. Az elemi iskola elvégzése után a Mezőtúri Református Gimnázium tanulója lett, majd 1943-ban beiratkozott az Aradi M. Kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapród Iskolába.
A háború után természetesen nem folytathatta a katonai pályát. 1947-től 1952-ig a  Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte orvosi tanulmányait. 1953-ban, augusztus 25.-én vette át orvosdoktori oklevelét. 1957-ben, már, mint az esztergomi kórház orvosa, belgyógyászati szakorvosi végzettséget szerzett.
Élete a huszadik századi magyar történelem talán legzaklatottabb, ellentmondásokkal terhelt évtizedeire esett. 
Az 1960-as években az esztergomi Rendelő Intézet igazgatója volt.
Lakása kedvelt találkozóhelye volt orvosoknak, tanároknak. Sokszor megfordult
ott dr. Varga Dénes, vagy éppen dr. Halmai Ottó. dr. Szállási Árpád. Asbóth Károly tanár úrral kedd délutánonként történelemről, irodalomról beszélgettek, vitatkoztak. 1976-tól az Országos Orvosszakértői Intézet munkatársa lett. 1979-ben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Betegsége ellenére tovább folytatta munkáját 1981. november 22-én bekövetkezett haláláig.Tóth József, Mezőtúron született 1928. november 12.-én. Az elemi iskola elvégzése után a Mezőtúri Református Gimnázium tanulója lett, majd 1943-ban beiratkozott az Aradi M. Kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapród Iskolába.
A háború után természetesen nem folytathatta a katonai pályát. 1947-től 1952-ig a  Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte orvosi tanulmányait. 1953-ban, augusztus 25.-én vette át orvosdoktori oklevelét. 1957-ben, már, mint az esztergomi kórház orvosa, belgyógyászati szakorvosi végzettséget szerzett.
Élete a huszadik századi magyar történelem talán legzaklatottabb, ellentmondásokkal terhelt évtizedeire esett. 
Az 1960-as években az esztergomi Rendelő Intézet igazgatója volt.
Lakása kedvelt találkozóhelye volt orvosoknak, tanároknak. Sokszor megfordult
ott dr. Varga Dénes, vagy éppen dr. Halmai Ottó. dr. Szállási Árpád. Asbóth Károly tanár úrral kedd délutánonként történelemről, irodalomról beszélgettek, vitatkoztak. 1976-tól az Országos Orvosszakértői Intézet munkatársa lett. 1979-ben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Betegsége ellenére tovább folytatta munkáját 1981. november 22-én bekövetkezett haláláig.


eggenhofer.jpg Eggenhofer Béla

Eggenhofer Béla 1899. augusztus 2-án Táton született. Augusztus 27-én tartották a gyermek keresztelőjét Esztergomban. 1925-ben avatták orvosdoktorrá. Kötelező 1 éves gyakorlatát letöltve 1927. szeptember 1-től a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem II. számú Sebészeti Klinikáján 2 éves gyakorlati képzésben részesült. Gönczy Béla mellett 1930. októbertől kinevezett kórházi alorvos, és tiszteletbeli kórházi osztályos főorvos. Gönczy Béla temetésén az orvosi kar nevében Eggenhofer Béla tett fogadalmat a Gönczy Béla által elvégzett „nemes munka” folytatására. Ő lett a kórház életre hívójának utóda. A kórház első nagy rekonstrukcióját irányította, valósította meg. A kórházigazgatók hosszú sorából az alapító mellett, kiemelkedő személyiség volt. Óriási szervező és szakmai munkát végzett. Mégis 1948. április 1-3 között, a minisztérium rendkívüli vizsgálatot indított a kórházban. Ennek a vizsgálatnak előre eldöntött célja volt Eggenhofer Béla menesztése. Ő lett Esztergomban a koncepciós perek első áldozata. Komárom-Esztergom vármegye alispánja 1948. augusztus 25-napján fegyelmi úton felfüggesztette állásából és nyugdíjazta Eggenhofer Bélát. 1950. május 31-én otthonában hirtelen hunyt el. Adósai vagyunk mindannyian!


Teleki.jpg Teleki Kálmán

Teleki Kálmán 1912. április 22-én született Aknaszlatinán. Édesapja tisztifőorvos volt. A család Trianon után költözött Budapestre. 1938-ban szerzett orvosi diplomát, majd a Szent István kórház belgyógyászatára került. Itt ismerkedett meg Szabó Katalinnal. Az ismeretségből 1944-ben házasság lett. 1946-ban azonban mindketten távozni kényszerültek. Dunaföldváron magángyakorlatot próbáltak folytatni Az a történelmi időszak azonban nem kedvezett a magángyakorlatot folytatóknak.
1949-ben sikerült elhelyezkedniük Mosdóson, ahol Teleki Kálmán alorvos volt és feleségét is alkalmazták 4 évig dolgozhattak Mosdóson, majd innen is távozni kényszerültek.
Teleki Kálmán pályája Ajkán folytatódott. 1957-ben pályázta meg az esztergomi Tüdőgondozó vezetését. Sikeres pályázata után a következő évben végleg letelepedtek Szent István városában.
Az új főorvos hamar beilleszkedett a város orvostársadalmába és számos barátot talált.1964-ben Festhammel Frigyes után ő vette át a Simor Kórházban működő Tüdőosztály vezetését, és annak 1968-ban történő megszüntetéséig (Tatabányára helyezték át) közmegelégedésre irányította a tüdőbetegek kórházi ellátását.
A köztiszteletben álló főorvos 1975 - ben ment nyugdíjba, és 1993. május 12-én halt meg Sírja a szentgyőrgymezői temetőben található.
 


Tabori_Lajos_1.JPG Tábori Lajos

Id. Tábori Lajos 1894. augusztus 18-án Nagyszombatban született és 1920-ban szerzett diplomát a fővárosban. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Utána kórházi alorvos volt Esztergomban, majd 1947. február 1-től 1968-as nyugdíjazásáig, 74 éves koráig Nyergesújfalun volt körorvos. Itt a II. világháború előtt képviselő-testületitag, a magyar Vöröskereszt Egylet helyi fiókjának alelnöke volt. Felesége: Makk Etelka, gyerekei: Lajos, László és Lívia Dr. Tábori Lajos 40 évig volt a község “doktor bácsi”-ja, Amikor elkezdte az orvosi munkáját, egységes egészségügyi ellátásról aligha lehetett beszélni. Olyan is előfordult, hogy a recept mellé a kiváltáshoz szükséges pénzt is mel- lékelnie kellett. Ápolónő, orvosírnok akkor nem állt rendelkezésére, mindent magának kellett megoldania. A segítség már csak idős korában adatott meg számára. 1957-ben megkapta az “Érdemes orvos” kitüntetést, majd a Munka Érdemrend ezüst fokozatával jutalmazták munkásságát. Szálfaegyenes termetére, szikár alakjára, csontos kezére még sokan emlékezünk. Hosszú pályafutásának eseményei ma már csak anekdotaként szállnak szájról szájra a rá hálásan emlékezők között. Esztergomban, 1977-ben 83 éves korában halt meg. Ő lett a nyergesújfalui felújított Rendelőintézet névadója.


varga_Denes.jpg Varga Dénes

1933-ben Budapesten született és középiskolai valamint egyetemi tanulmányait is a fővárosban végezte. Érdekes, hogy először az állatorvosira vették fel és csak 1 év után került át az Általános Orvosira, ahol az anatómiát Kiss Ferenctől, a belgyógyászatot Magyar Imrétől tanulta. A diploma megszerzése után Esztergomban helyezkedett el, ahol már a kötelező gyakorlatokat is végezte. Rövidesen megismerkedett Rajner János, a népszerű Muki bácsi lányával, akit feleségül is vett. Ebből a házasságból 2 gyermek született. Úgy ítélte meg, hogy apósa osztályán nem lenne szerencsés dolgoznia és Rajner János segítségével került 1960-banm Dunaalmásra, ahol 3 évig volt körzeti orvos.
Az esztergomi Rendelőintézet igazgatójának – Schwartz Pál – hívására jött vissza Esztergomba, a 7. sz. szenttamási körzetbe. 18 hónapig betöltötte a tisztiorvosi állást is. Ebben a minőségében részese volt a szülészet bővítésének és a gyermekellátás megszervezésének. Ő volt annak idején a Pilisi Állami Gazdaság, a SZIM, a Kályhagyár, az ÁFÉSZ, az UNIKER, a MIM üzemorvosa mellékállásban Barátjának mondhatta többek között Mátyus Lajost, Lélek Istvánt, Csernohorszky Vilmost, Olajos Jánost, Nádori Rezsót, Vilmos atyát…Élete vége felé sokat betegeskedett
Végül is az Úr 83 évet adott neki.


Antalics_3.jpg Dr. Antalics Mihály

1941. március 25-én született Letkésen paraszti családból. Az 5 gyermek közül ő volt a legidősebb. Általános iskolát szülőfalujában, középiskolát pedig Vácott végezte el. 1959-ben érettségizett. Orvosi diplomáját 1965-ben szerezte meg. Szigorló évének gyakorlatait az esztergomi kórházban teljesítette. Major főorvos a végzés után szívesen látta volna a szülészeten, de az akkori központi irányítás Sárisápra küldte.1970-ben került Litérre, ahol 11 évig volt körzeti orvos. Élete jelentős élménye volt az az 5 év,  amit Líbiában illetve Nicaraguában tölthetett orvosként.
Visszatérése után lett Esztergomban családorvos. 1987-től fordult érdeklődése az akkor már szerveződő ellenzéki mozgalmak felé. Rátalált az MDF-re és a Városkapu Sörözőben ott volt a helyi szervezet megalakulásánál, sőt évekig annak elnöki tisztségét is betöltötte. 3 perióduson keresztül a Képviselő-testület tagja volt. A politikával foglalkozó esztergomiak széles köre adózott elismeréssel neki, amikor a „romániai forradalom” idején néhány társával, saját kocsijával elvitte az esztergomiak adományát Kolozsvárra, ahol akkor még fegyverek zajától volt hangos a város. Bár felvállalta a politikát, de számára az orvoslás prioritást jelentett. A testületi ülésekre is orvosi táskával járt, és ha hívása érkezett, felállt és ment a betegeihez. Nem lett kórházi orvos, nem lett karriert futott politikus, de orvos volt, akire a betegei mindig és biztosan számíthattak. Bár olyan világban élnénk, ahol a közösség ezt nagyra értékelné.


Nagy_Pal_2.jpg Nagy Pál

1918-ban Füleken született. Alig született meg, máris kisebbséginek számított szülőhelyén. Ez a tény életét is meghatározta. Középiskolában Losoncra járt, majd Prágában kezdte az orvosegyetemet. Sportos fiatalember volt, atletizált. A családi emlékezett megőrizte, hogy egy alkalommal versenyt nyert Zatopek előtt. Prágából Szegedre került és ott folytatta tanulmányait. Neuropszichiáternek készült. Az egyetemet végül Budapesten fejezte be, itt vehette át diplomáját.  1944-ben harcoló alakulat tagjaként Dunaföldvárnál esett orosz hadifogságba. Megjárta Szibériát, 1953-ban került haza. Budapestről kitiltották és rendőri felügyelet alatt állt. Így került a számára akkor teljesen ismeretlen Esztergom-Táborba. Rajner János főorvos osztályán kötelezték néhány hónapos belgyógyászati gyakorlatra. Ezen időszakban ismerkedett meg dr. Világhy Magdolnával, akivel összeházasodtak és együtt élték le életüket. Esztergom-Kertváros orvosa volt 1986-ig. Hihetetlen munkabírással látta el feladatát. Mindenkivel szigorú volt. Jellemző volt rá, hogy soha nem volt betegállományban. 2 fiából sikeres, . elismert orvos lett, és lányai is az egészségüggyel kötötték össze életüket. Az évek múlásával egyik hobbija lett az utazás. Feleségével számos országot bejártak.1986-ban Brazíliába utaztak. A tengerből kiúszva hirtelen halt meg. Hamvai hónap után kerültek haza Esztergom-Kertvárosba.


marczell.jpg Marczell István

Az esztergomi urológiai betegellátás megalapítója, első főorvosa dr. Marczell István 1913. június 15-én született Dunaszerdahelyen. 1937-ben a budapesti egyetemre iratkozott be. 1944-ben vehette kézbe diplomáját.Illyés Géza (1870-1951), a magyar urológia megteremtőjének, az első tanszékvezető tanárának klinikájára került.A háború döntő módon alakította pályájának indulását. Lakásukat bombatalálat érte, így feleségével, aki második gyermeküket várta, gyalog indultak Csepelre a kórházba, ahol szobát és 3x-i étkezést biztosítottak az új főorvosnak.1948-ig a Csepeli Kórház főorvosa volt, majd el kellett  hagynia a kórházat és munkanélküli lett.
Babics professzor segítségével egy Kaposvár melletti kis községben vállalt orvosi
munkát a sebészi és urológusi szakképesítéssel rendelkező doktor. Később jó időpontban érdeklődött a klinikán állás után Marczell, és így költözhetett Esztergomba, az akkor már 3 gyereket nevelő család.
1950. január 15-én kinevezték az akkor még Kolos Kórház segédorvosává,
ugyanakkor az SZTK Rendelőintézetbe urológus szakorvosnak. Az ellátott betegek száma folyamatosan nőtt és felmerült a sebészettől elkülönült önálló osztály szükségessége, mely végül is átszervezések eredményeként1958. november 5-én meg is valósult. 1978-ban hunyt el. Sírját a szentgyőrgymezői temetőben kereshetjük fel.


Szolar_Bela_1_1.jpg Szolár Béla

Szolár János és Juhász Ilona házasságából született Esztergomban 1912. január 27-én. Elemi iskoláit szülővárosában végezte. Orvosi diplomáját 1939-ben vehette kézbe Budapesten. Katonaorvos lett. 1940. május 1-én került hivatásos állományba honvéd főorvosként.1942-től már orvos százados volt.1943-ban vezényelték Pápára és itt tevékenykedett 1945 márciusáig. Pápán nősült meg 1944. december 13-án. Felesége dr. Szántó Zsuzsanna okl. közgazdász lett. Házasságukból gyermek nem született-1945 májusában az új magyar honvédségnél jelentkezett szolgálattételre.„1946. Szeptember 20val az 5000/1946 M.E. rendelet 2 § 2. Bekezdésének „a” pontja alapján ellátási igényének meghagyása mellett a tényleges szolgálatból elbocsájtatott.”Ideggyógyászatból még 1939-ben szerzett szakvizsgát. Repülőgép vezetői képesítéssel rendelkezett, sebészeti, röntgen és baleseti sebészeti tanfolyamokat is elvégzett. 1956-tól 1976-ig volt az Esztergomi Kórház dolgozója, először, mint neurológus, majd a Rendelőintézet főorvosaként. Visszahúzódó, magányos életet éltek feleségével a Kis-Duna sétányon. A betegség az orvosokat sem kíméli. „Dr. Szolár Béla idegszakorvos, orvosalezredes, nyugalmazott SZOT ellenőrzőfőorvos 1983. szeptember 18-án, életének 71-ik évében türelemmel viselt, hosszú betegség után elhunyt”


Binder_Agota.jpg Binder Ágota

„1947-ben született Dorogon. Az esztergomi Dobó Katalin gimnáziumban érettségizett.
A Pécsi Orvostudományi Egyetemre nyert felvételt 1972-ben szerzett orvosi diplomát. Férjével néhai Dr Baumann Gézával egyetemi évek alatt ismerkedett meg. Az esztergomi kórház gyermek és fertőző osztályán dolgozott. Szakvizsga után Nyergesújfalun majd Esztergom-Kertvárosban dolgozott, mint családorvos. Esztergom város Önkormányzata 2003-ban Esztergomért Emlékplakettel ismerte el munkáját. Lenyűgöző természete, szakmai tudása, alázata a betegekkel szemben, kisugárzó szeretete miatt nagy népszerűségnek örvendett. Nehéz élete volt, de mindig maximálisan helyt állt. Édesanyját. és férjét törődött egészségi állapotukban példaszerűen ápolta. Halála előtti nehéz napokban orvos gyermekei Petra és Marcell a család és Ági legbizalmasabb barátjával „ fogadott nővérével” Dr Sándor Bernadettel testőrként és lelki vigasztalóként váltották egymást betegágya mellett. Öröm volt életében öt unokája, akiket imádva szeretett. Praxisában pótolhatatlan űrt hagy a szeretett Ági néni távozása. Rendíthetetlen hite nagyon sokban segítette abban, hogy az élet viharain úrrá tudjon lenni.”


Russay_Gyorgy.jpg Russay György

Szobráncon született 1920. február 27-én. Édesapja is Hippokratész papja volt, tüdőgyógyászként. Középiskolai tanulmányait Kaposvárott tudta le, és ezután a Pécsi Egyetem Orvosi Fakultására iratkozott be.1944-ben szerezte meg diplomáját.  Első munkahelye a Siesta Szanatórium volt. Nem sokáig maradt ott, egy barátja átcsábította a Rókus Kórházba, az orr-fül-gégészeti osztályra. Az akkori Magyarországon, az elérhető legjobb iskolában sajátította el az orr-fül-gégészet tudományát.
1958-ban hagyta el a fővárost. Gyakorlatilag a semmiből teremtette meg Esztergomban az orr-fül-gégészeti fekvőbeteg ellátást. Sokan tanulták nála a szakmát, akik a fővárosból érkeztek, de a szakvizsga után megfelelő tudással továbbálltak. Népszerű és szeretett orvosa volt az esztergomi kórháznak. 60. évét betöltve nyugdíjazták, de ő nem tudott elszakadni a betegektől, és a Váci Kórház Orr- fül-gégészeti Osztályának vezetését elvállalta. Elismerték a munkáját, számítottak rá ott is. 6 éven keresztül hetente 2x járt haza. Ezt a hihetetlen vitalitású embert is legyőzte a betegség. Agyműtéte után még talpra állt, de már kevés idő adatott meg neki. 1986. május 26-án kórházunkban hunyta le a szemeit, és esztergomi földben alussza örök álmát.


Hamory_Vilmos_1.jpg Hámory Vilmos

Haffner Vilmos és Marhauser Vilma házasságából született 1898. december 30-án Magyarbólyban. (Magyarbóly község Baranya megyében, a Siklósi járásban). Édesapja evangélikus lelkész volt. Középiskolai tanulmányait a bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban kezdte. 1922-ben szerezte meg diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Később a pécsi honvéd és közrendészeti kórházban lett főorvos. 1924-ben kötött házasságot Pécsett Barabás Bubával. 1927-ben avatták vizézzé.
„A magyar királyi belügyminiszter dr Haffner Vilmos Lajos Ottó magyarbólyi
születésű ág.hiv.ev.vallású, nős előadóorvos, bonyhádi illetőségű, pécsi lakos kérelmére saját, valamint Vilmos Kálmán Ferenc nevű kiskorú gyermeke családi nevét az 1927. évi 154300 VIII. számú határozatával „Hámory” névre változtatta át” (a Budapesti Közlönyből)
1940-ben került Budapestre, mint törzsorvos. 1942-ben a keleti fronton teljesített szolgálatot.1941-ben Okirati Dícsérő elismerésben részesült, 1943-ban Nemzetvédelmi Keresztet, ugyanezen év decemberében Dícsérő Elismerést (Signum Laudis) kapott.
Az orosz hadifogságból, a szerencsések közé tartozott – hazatért, de mint a
Horthy hadsereg tagja, nemkívánatos személyként leszerelték és nyugállomány-
ba helyezték 1948-ban. Ekkor lett Balatonszárszón körzeti orvos. 1952. július 1-től Dorogon vállalt munkát és ő lett a helyi röntgen főorvos
”Emlékeim szerint Vilmos bácsi (dr. Hámory Vilmos) megjelenése, magas termete, egyenes tartása, szigora (katonaorvos volt) nemcsak nekünk, fi atal orvosoknak – hetente általa tartott kötelező folyóirat-referátumok résztvevőinek – de a betegeknek is a tiszteletét váltotta ki”...(Zsembery Dezső)
1963-ban lett nyugdíjas. 9 évig élvezhette a nyugdíját, 1972-ben hunyt el.

 


Vilaghy_Magdolna_1.jpg Világhy Magdolna

Tokodaltárón született 1928-ba. Hárman voltak testvérek. Édesapja bányatisztviselő volt. Az elemi és a középiskolai tanulmányai után a fővárosban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Kitűnő tanuló volt és csak ennek volt köszönhető, hogy nem tanácsolták el az egyetemről, amikor egy gyűlésen, állva kellett tapsolni Rákosi elvtársat, ő néhány
társával ülve maradt. Az egyetemet 1952-ben fejezte be. Ez volt az a nevezetes évfolyam, akik nem kapták meg a doktori címet, csak orvosok lehettek. A cselédkönyves idejét az Esztergomi Kórházban töltötte. Itt Patonay főorvossal olyan jó viszonyt tudott kialakítani, hogy a végzés után az ő segítségével a Fertőző Osztályra kerülhetett, ami a Gyermek Osztállyal egy egységben működött. A kórházban ismerkedett össze dr. Nagy Pállal és 2év múlva házasságot kötöttek. A korra jellemzően katonai szolgálatot is kellett teljesítenie. 1953 januárjától májusig volt katonaorvos, mely időszakra nem örömmel emlékezett vissza. Még 2 alkalommal hívták be, de mindkétszer áldott állapotban volt. Sorban születtek gyermekei, összesen négyen. A kórházi megterhelés 4 gyermek mellett nem volt hosszútávon elviselhető, így lett a Dorogi Szakrendelő gyermek szakorvosa. Amikor Kertvárosban megszervezték, 1969-ben a gyermekkörzetet, ezt ő felvállalta. 15 éven keresztül volt gyermek-körzeti orvos. Vidám, nyitott, derűs egyéniség volt. 55 évesen ment nyugdíjba, de ezt követően is vállalt munkát az egészségügyben. 72 év adatott meg neki. Férjével egy sírban nyugszik a Kertvárosi temetőben.


Szabo_Zoltan_1.jpg Szabó Zoltán

1907. június 5-én született az erdélyi Görgényszentimrén. Édesapja Szabó Ignácz, édesanyja Barlai Ilona volt. 
Orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1933-ban.1939-ben műtőorvos, majd sebész szakorvos lett.
1933-37-ig a Fehérkereszt Gyermekkórházban dolgozott. (ma a Tűzoltó utcai Gyermekklinika) 1937-39-ig az I. sz. Sebészeti Klinika munkatársa volt. Sebész szakképesítéssel egyértelmű volt, hogy a háborús szolgálatot nem kerülheti el.  Szabó Zoltán túlélte a doni katasztrófát.
1945. október 11-én vette feleségül Taskó Saroltát. 1 év múlva született meg Csilla, majd 1949-ben Mariann nevű gyermekük.
Valószínűsíthetően pártutasításra került Esztergomba.. 1948. augusztus 1-től lett megbízott kórházigazgató. 1949. V. 20-án kinevezték a sebészet osztályvezetőjének és is. Rövid vezetői tevékenysége alatt a tényleges sebészeti munka döntő többségét dr. Kovács Tibor alorvos végezte. 
1950. április 1-től a kórház igazgatója Major György lett. Szabó Zoltán pedig a Kútvölgyi Kórházba került. Ez nyilvánvalóan sebészi karrierjét tekintve előrelépést jelentett.
További pályafutásáról azonban nem sokat tudunk. Szóbeli információk szerint 1956 után nem lépett be az MSZMP-be ezért el kellett hagynia a Kútvölgyi Kórházat, és a Róbert Károly körúti kórházba került.
További kutatásokat igényel egykori igazgatónknak az 1956 utáni sorsa!


Bardy.jpg Bárdy Károly

Mezőberényben született. A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Orvosi diplomáját a fővárosban vehette át. A végzés után Horay Gusztáv / 1895-1968 / professzor  -II. sz. Szemészeti Klinika -klinikáján dolgozott és ott szerzett szemészetből szakképesítést.  
Kazatsay Antal főorvos halálával üresedett meg a szemészet vezetői állása és így került Esztergomba. A lazarett épületében ő alakította ki az önálló szemészeti osztályt, hisz korábban a szemészet a belgyógyászat épületében annak részeként működött.
1958. január 1-től látta el az igazgatói teendőket is.
Az ő igazgatósága alatt jött létre a Patológiai Osztály Kerekes Károly vezetésével. Ő vette fel a kórházba többek között Naszlady Attilát, Boga Mariannt, Seres Zsuzsát, Holló Jánost, Szontagh Csabát, Zámbori Jánost, Nemes Tamást, Pénzes Istvánt….
A lazarett földszintjén beindult az önálló gégészeti osztály Russay György vezetésével.
1966 tavaszán megpályázta és elnyerte a győri kórház Szemészeti Osztályvezetését. 1978-ig irányította a győri Szemészeti Osztály működését, amikor nyugdíjba ment. 1984. november 1-én hunyt el.


Mohos_Ivan.jpg Mohos Iván

1927. március 1-én született Tokodon. 1951-ben neve már ott szerepel az esztergomi orvosgyakornokok könyvében. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte. Orvosi diplomáját 1952. június 28-án keltezték. 1957. február 28-ig katonaorvosként tevékenykedett.1956-ban a sötétkapui sortűz sebesültjeinek ellátásában ő és katonaorvos társai részt vettek.
1957. március 1-től lett az esztergomi kórház dolgozója, és 1996. december 31-ig tartott munkaviszonya, bár ebből a 39 évből már, mint nyugdíjas dolgozott le 6 évet.1959. április 28-án szerezte meg szakképesítését tüdőgyógyászatból.1964-től vette át a Tüdőgondozó irányítását.
1968-ban Esztergomban megszűnt a Tüdő Osztály és így a tüdőbeteg ellátás a Gondozóra maradt. 
Mohos Iván tevékenysége során átélte azt a sikerélményt, melyet a tbc háttérbe szorítása jelentett a magyar egészségügyben.
Nem volt extrovertált egyéniség. Magányosan, kicsit elszigetelten dolgozott a tüdőgondozóban. Munkáját mégis az egész kórház elismerte. Hivatásának élt, nem szívesen vállalt nyilvános szerepléseket, nem írt dolgozatokat. De hihetetlen szaktudással, tapasztalattal gyógyította Esztergom és környékének betegeit Miután átadta helyét utódjának még Dorogon vállalt munkát nyugdíjasként. 84 éves korában ment el. Itt halt meg kórházunkban, ahol életét ledolgozta.


szontagh_1.jpg Szontagh Csaba

1937. május 5-én született Vecsésen, és Szegeden kapta meg diplomáját. 1963-1974-ig Dorogon dolgozott, majd 2 éven keresztül Ugandában vállalt munkát. 1980. október 16-án döntöttek a belgyógyászat vezetőjének személyéről, Lélek István távozása után. Szontagh Csabát nevezték ki. A belgyógyászat vezetőjeként országos színvonalú kardiológiai ellátást honosított meg Esztergomban.
Határtalan általános műveltséggel rendelkezett. Nem annyira az érzelmek, mint a józanész embere volt. Sinka Gábor halála után az új igazgatói állásra pályázatot írtak ki 1992. augusztus 15.-i határidővel. a Testület egyhangúan Szontagh Csabát bízta meg az igazgatói teendőkkel. Az intézmény, döntően külső okok miatt, de fokozatosan eladósodott. Az új igazgató munkássága során ezt a tendenciát lényegesen nem tudta befolyásolni. Óriási szerkezetátalakítások jellemezték igazgatásának éveit. Új osztályok alakultak, (aneszteziológia, reumatológia) nevéhez köthető a minőségbiztosítás jelentőségének korai felismerése is. Szontagh Csaba igazgatása alatt a kórház történetének legnagyobb rekonstrukciós munkái kezdődtek, 1996. július 21-én, az 1994. XXVI. sz. törvény alapján, mely 1,8 milliárd forintot biztosított erre a célra. A rekonstrukció kiharcolásában jelentős szerepe volt az új igazgatónak is.
Európai szintű sebészeti tömb jött létre és számos kórházi funkciónak a korábbiakkal összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségei lettek, ezzel a betegellátás színvonalának emeléséhez korszerű körülmények teremtődtek meg.1999. szeptember 28-án a főorvosi kar előtt bejelentette, hogy felajánlotta lemondását a megyei vezetésnek. Ezt a Megyegyűlés el is fogadta.
Szontagh Csaba kritikus időszakban állt az intézmény élén. Átlagon felüli intelligencia, műveltség, szakmai tudás jellemezte. 2004. február 11-én váratlanul távozott az élők sorából. Tisztességes, becsületes, EMBER volt.


Zsembery_4.jpg Zsembery Dezső

Néhány nappal a 94. születésnapja előtt a teremtő magához szólította Dr. Zsembery Dezső főorvost, mi pedig gondolkodhatunk a búcsú mondatain. 
„Szép kort megélt” jut eszébe az embernek a közhelyes megállapítás, de tudjuk, hogy nem az évek száma, hanem a tartalommal megtöltött évek száma a lényeg. 
Zsembery Dezső tartalmas, példamutató életet élt. 1948-ban iratkozott be az orvosi egyetemre és 1954-ben avatták orvossá. A MÁV Kórházban indult pályája. 1956-ban beválasztották a Kórház munkástanácsba, vezetőségi tag lett. 1957-ben elbocsátották. Rövid ideig Tápiószelén körzeti orvos volt, majd a Dorogi Kórház Belgyógyászatára pályázott. 
Zsembery Dezső neve kikerülhetetlenül, beíródott Dorog és Esztergom egészségügyének történetébe. Kórszerű belgyógyászatot hozott létre Dorogon. Megalapozta és felfejlesztette a környék gastroenterológiai ellátását. Elindította reumatológiai fekvőbeteg gyógyítást. Alapvető szerepe volt a térség nephrológiai betegellátásának megvalósulásában. Ellátta az Esztergom-Dorog Egyesített Kórház első igazgatójának feladatait is. Az orvoslás számos területének volt kitűnő szakembere. 
„Csak jó ember lehet jó orvos.” – írta  Hippokratész. 
Zsembery Dezső jó, igaz, hiteles ember volt. Számos tanítványa jutott vezető posztra. Ők és a betegek sokasága őrzi majd emlékét. Orvostörténeti munkássága és országosan ismert műgyűjtő tevékenysége is hozzájárul emléke megőrzéséhez. Számos kitűntetésben, elismerésben részesült hosszú élete során.


kapolnai_dezso.jpg Kápolnai Dezső

Apai nagyapja kertész, anyai nagyapja erdész volt, édesapja pedig mozdonyvezető. Zucsek Dezső 19109. január 3-án született Sátoraljaújhely városában. (nevét 1934-ben változtatta meg Kápolnaira) Szülővárosában járt elemi és középiskolába. Orvosi diplomát 1934-ben szerzett a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Ezt követően 1938-ig a Sátoraljaújhelyi Kórház alorvosa, majd 4 évig Vaján körorvosvolt.1943-ban áthelyezték Jánoshidára szinténkörorvosi állásba. Gyaloghadosztálynál, mint tartalékos orvos főhadnagy szolgált. 1945. május 8-án esett hadifogságba Ausztriában, ahonnan 1946. május 1-én került haza. Ismét átvette a jánoshalmi körorvosi állást. 1951. február 22-én kinevezték a Komárom megyei Tanács Egészségügyi Osztályának beosztott tisztiorvosává.1952. augusztus 1-től lett a dorogi járási Tanács V.B. Egészségügyi csoportjának járási orvosa, 1955-től, mint járási főorvos működött. Időközben különböző tanfolyamokat is elvégzett, így a hatósági orvoslásról a sportorvoslásig. Házasságából 2 gyermek született. 1953-tól Esztergom város tisztiorvosa lett. Ebben a funkciójában több előremutató javaslatot is tett. 1962. február 28-án elmondta beszámolójában („ Az esztergomi körzeti orvosi hálózat munkájáról”), hogy 1 körzeti orvosra 3500 lakos ellátása jut és ezért 4 új felnőtt és 5 új gyermek körzetet felállítását javasolta.1963-as beszámolójában a kórházzal foglalkozott. Kritikusan kitért a műszerezettség és az infrastruktúra hiányosságaira. Sürgős feladatként a nővérszálló létrehozását jelölte meg, távlati célként pedig az új szülészet, a röntgen, a konyha és proszektúra építését fogalmazta meg. 1983-ban hunyt el és temették el a Szentgyőrgymezői temetőben.


Patonay_Janos_1.jpg Patonay János

A felvidéki Túrócszentmártonban született. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon a református gimnáziumban végezte el. 1922. szeptember 15-én iratkozott be a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára. Első munkahelye a fővárosi Szent János Kórház volt, a Gyermek Osztályon.1944. augusztus 23.-i az a dokumentum, melyben Pátsch János Vilmos nevének megváltoztatását kérte a hatóságtól, melyet „Patonay” névvel engedélyeztek.
1944 augusztusától december 24-ig, mint szakorvost munkaszolgálatosnak
kirendelték Esztergomba. 1945-ös első városházi ülésén felajánlották neki a megnyitandó Gyermek Osztály vezetését.
A Gyermek Osztály végül is 1950-ben nyithatta meg kapuit. 1973-ig a Fertőző Osztállyal egységben, Patonay János irányítása alatt történt a betegellátás.
Házasságából 2 gyermek született János (1942) és László (1945).
Mindent megteremtett a családjának, példás családapa volt.
Munkaviszonyát 1973. május 31.-i hatállyal szüntették meg. „A végrehajtó Bizottság dr. Patonay Jánosnak elismerését és köszönetét fejezi ki a város egészségügyi ellátása érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért.”
Patonay János halála is jellemző orvos halál volt. 1975. november 11-én otthonában lett rosszul és perceken belül meghalt Patonay János hamvai a belvárosi temetőkriptájában nyugszanak.

 


Nemeskery.jpg Nemeskéry Edvin

Nagyapja főjegyző, édesapja katonatiszt volt. 1944. október 23-án született Gödöllőn. Itt végezte el az általános iskolát, majd középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta. Lelki atyja
- Kövér Alajos - hatására választotta a gyógyszerészetet.
Az egyetemre a korra jellemzően csak némi kitérő után juthatott. Itt ismerkedett meg Száki Zsuzsannával, aki csoporttársa és házastársa lett.
1971. február 13-án szereztek diplomát. Pályájukat Tatabányán kezdték, ahol 5 éven keresztül dolgoztak. A második gyermekük születése után költözött a család Sárisápra, ahol a felesége a helyi gyógyszertárat vezette,
ő pedig Esztergomban a 2/9-es gyógyszer- tárban helyezkedett el.
Először a vezető helyettese, majd 1977-től a megye második legnagyobb patikájának irányítója lett. 1981-ben gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezésből, majd a következő évben gyógyszerhatástanból szerzett szakvizsgát. Rendszeresen szervezett szakmai fórumokat kollegái részére, számos publikációja jelet meg főképp a gyógyszerészet általános és helyi történetéről. A Magyar Gyógyszerész Kamara alapítói közé tartozott. 8 éven keresztül vezette a megyei Kamarát.
Rengeteget dolgozott. Kitűnő kapcsolatot épített ki, mind a betegekkel, mind a környék doktoraival is. A rendszerváltás idején közéleti feladatokat is felvállalt. 2 évig az MDF alelnöke volt, majd a kereszténydemokratákhoz csatlakozott.
Gyógyszertára 1986. május 1-én költözött új helyére, és az ő kérésére kapta
vissza 1996-ban a Szent István név használatát. 2005-ben az év patikája címet nyerte el.
Régi vágású igazi úriember volt. A patika privatizációk idején nem is tudta, talán nem is akarta úgy kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, ahogy azt mások tették...
Munkáját elismerték. Ez bizonyítja a Kiváló Munkáért és a Magyar Gyógyszerész Kamara emlékérme – kitüntetése, megyei főorvosi és miniszteri dicséretei. Mindezt tetézte a betegek tisztelete és kollegáinak egyöntetű baráti elismerése.

 


Kazattsay_Antal.jpg Kazatsay Antal

Kazatsay Tivadar és Salamon Karolin házasságából született 1894. augusztus 4-én Kászonaltizen. A település Trianonig Csík vármegye Kászonalcsiki járásához tarozott. Ma Hargita megyéhez tartoznak.
Kazatsay Antal 1924. október 3-án vehette át orvosi oklevelét Szegeden.
1914 októberétől, 1918 októberéig katonai szolgálatot teljesített, ebből 1 évet a fronton a 82. székely gyalogezrednél, mint tartalékos hadnagy.
Szemész szakorvosi képesítést nyert 1932. június 17.-i dátummal, 2 hónappal később augusztus 27-én feleségül vette Rosta Gizellát.
Orvosi pályafutását díjtalan gyakornokként a Szegedi Szemklinikán kezdte, majd 1927. január 1-től a hódmezővásárhelyi Erzsébet kórház alorvosa lett.
1928. október 15-től már a fővárosi klinika alorvosa.1932 tavaszától lett tiszteletdíjas szemész szakorvos az esztergomi Kolos Kórházban, 1946-tól pedig ugyanitt osztályos szemész főorvos.
1951. március 14-én bekövetkezett haláláig azt a sort folytatta, melyet a szembetegségek kiemelkedő szakmai ellátásában még Feichtinger Sándor, majd Vándor Ödön kezdett el. 
A Belvárosi temetőben nyert végső nyugalmat. 


gartner_istvan_1.jpg Gartner István

A Hajdú megyei Földes községben 1903. szeptember 25-én született.
Középiskolai tanulmányait 1921-ben fejezte be a Debreceni Református Főgimnáziumban, majd a helyi Orvostudományi Egyetemre iratkozott be.
1927. decemberében kapta meg oklevelét. Az egyetemi évek alatt a Gyógyszertani Intézetben dolgozott. Belák Sándor (1886-1948) professzor mellett sajátította el a farmakológia alapjait.
1931. szeptember 1-től II. majd I. tanársegéde. Nem sokára már adjunktus. Közben megszerzi a tisztiorvosi minősítést is. 1933-tól egyetemi magántanár. 1935-től Debrecen, majd 1936-1943-ig a megye tiszti főorvosa is.
1947. december 17-től Sopron tisztiorvosa. 3 év múlva újra munkahelyet vált, és Székesfehérvárott lát el hasonló feladatot lát el 1950. június 2-tól Esztergom-Komárom megye és Esztergom tiszti főorvosa. Akikor Major György szülész-nőgyógyász főorvos felmentették az igazgatás alól volt, őt azonban 1953-ban felmentetté, kórház új irányítója Gartner István lett.
Fontos teendőnek tartotta a kórházi dolgozók lakáshelyzetének rendezését. Több család lakott ugyanis a kórház területén, a fertőzőn egy eredetileg kórteremnek szánt szobában nővéreket kellett elhelyezni. Az igazgató laboratóriumi munkáját 1951-től dr. Mohos Zoltán segítette. Gartner István az 1956-os forradalom idején beteget jelentett. Erre hivatkozva nem vett részt a kórházi események irányításában. 1957-ben fel is állították az igazgatói székből. 
1965-ig vezette még a laboratóriumot. Ekkor megbetegedett. A rosszindulatú bélrendszeri daganat rövidesen végzett vele.


erdos.jpg Erdős Zsigmond

Hajdúböszörményben született 1929-ben. Elektromérnök szeretett volna lenni, de édesanyja hatására mégis az orvosegyetemet választotta. Debrecenben végzett. 1954-ben Ózdon ismerkedett meg későbbi feleségével, és ott lett az egyetem elvégzése után körzeti orvos. Volt közegészségügyi felügyelő, városi főorvos. Utóbbi funkciót 7 évig látta el. 1971 lett az ottani kórház vezetőjévé nevezték ki. 1973-ban pályázat útján került Esztergomba, és az Esztergomi Kórház első függetlenített igazgatói posztját töltötte be. Sokan sokféleképpen ítélik meg tevékenységét.
Ő maga így emlékezett vissza az esztergomi kórházban eltöltött éveire:
„Egész életemben jellemző volt a keménység és a nagy munkabírás. Ezt vártam el másoktól is. Igazságos voltam, ezt merem állítani. Voltak itt viták akkoriban, hogy osszuk a kórházat kis és nagy osztályokra. Én azt mondtam, ilyen nincs. Akinek sebészeti műtétre van szüksége, annak a sebészet a nagy osztály, aki pedig éjszakákat nem alszik, csak vakarózik bőrbetegsége miatt, annak a betegnek az a fontos. Igyekeztem mindenkit a munkája alapján elbírálni”....
1981-ben nem hosszabbították meg. Üzemorvosi munkát végzett nyugdíjba
vonulásáig. Türelemmel és optimizmussal viselte el súlyos betegségét.
5 unokája és egy dédunokája állt a sírja mellett. 


Lukacsi_Laszlo_1.jpeg Lukácsi László

Édesapja körzeti orvos volt. Lukácsi László Jászjákóhalmán született 1930. január 27-én, László napon. Középiskolai tanulmányait Egerben a Cisztercita Gimnáziumban kezdte. A család először Szajolba, majd Szeghalomra és végül Nagykőrösre költözött, így tanulója volt a szolnoki Verseghy és a szeghalmi Péter András illetve a nagykőrösi Arany János Gimnáziumnak is. Egerben elkezdett zeneiskolai tanulmányait később magántanároknál folytatta. Édesapja a továbbtanulását a zene-akadémián képzelte el, de ő az orvosi pályát választotta. 1948-ban az érettségi után a budapesti orvosegyetemre jelentkezett.
A Nagyvárad téri Kossuth Akadémia Kollégiumában, megpróbálták megszabni neki, hogy mit zenélhet. Otthagyta a kollégiumot és III. éves korától albérletben lakott.
Az István Kórházba medikusként is bejárt, de nem sikerült itt sebészi állást szereznie. A szigorló évét az esztergomi kórházban töltötte el. Szeretett volna itt maradni, de a tokodi új körzet, a hozzá tartozó lakás felülírta álmait. 1954-ben került Tokodra.
1969-ben szájsebészetből és fogászatból szakvizsgát tett és 39 éven át fogászkodott. Klasszikus háziorvos volt. A 60-as években még vezetett le szüléseket a kismama otthonában. 1969-ben üzemorvosi, 1972-ben általános orvosi szakképesítést is szerzett. Nyugdíjasként is rengeteget dolgozott.1999 októberében tolókocsiba kényszerült. Számos műtét után végül térdben kellett amputálni lábait. 2002-ben hunyt el.

 


Gonczy.jpg Gönczy Béla

1868. november 21-én született Kassán. Apja honvédezredes volt. 1892. június 4-én szerzett diplomát Budapesten. 2 évvel később a Réczey klinikán kapta meg műtői oklevelét.
Az esztergomi kórházban Andrássy János alispán, Lipthay János me-
gyei főorvos javaslatára 1896. április 5-én Gönczy Bélát nevezte ki. a kórházigazgatói posztra. Az idő az alispán döntésének helyességét igazolta! Gönczynek sikerült elismertetni magát új munkahelyén.  
1897. augusztus 18-án esküdött örök hűséget Prokopovich
Ilonának. Ezt követően elődei törekvését folytatva az új közkórház építése
mellé állt és minden energiáját ennek szolgálatába állította.
Nem érdemtelenül került sírkövére a Kolos Kórház „életrehívója” jelző! Az új kórházat 1932-ig igazgatta és munkájával országos szinten is elismerést szerzett.
Mikor nyugdíjba ment a Város képviselőtestülete így emlékezett meg róla:
„...Dr. Gönczy Béla személye valósággal összenőtt a városi közkórház intézményével, annak építése, fejlesztése s üzemének a legnehezebb viszonyok közt való fenntartása állandó odaadó gondja volt, míg a betegeknek ezrei áldották az orvosi kezét, mely enyhülést és gyógyulást nyújtott. Ezért, midőn a város tényleges szolgálatából távozik, érdemeit jegyzőkönyvbe megörökíti, s értük elismerését fejezi ki, egyben pedig kívánja, hogy a megérdemelt nyugalmát sokáig jó erőben élvezhesse.”
Sajnos nem tudta sokáig élvezni!
1933. november 12-én egy esős, hideg éjszakán hunyt el, életének 65. évében a XX. század egyik legnagyobb esztergomi orvosa.
Esztergom város vezetése a december 31.-i ülésén határozatban emlékezett
meg Gönczy Béláról, melynek utolsó mondata így hangzik:
...”A város közönsége dr. Gönczy Bélát a kötelességteljesítés példaképéül állítja az utókor elé”… 


Feichtinger_Sandor.jpg Feichtinger Sándor

Feichtinger Sándor 1817. szeptember 17-én született Esztergomban, Szentgyörgymezőn. Az egyetem elvégzése után, az 1840-ben Budán megjelent orvosi értekezését – Animália vertebrata Hungariae – Kopácsy Józsefnek a prímásnak dedikálta. A prímás haláláig, 7 éven keresztül volt annak háziorvosa.
Ismeretes, hogy Feichtinger, korának európai hírű botanikusa is volt. Sokat
járta a természetet barátjával a dorogi Grundl Ignác lelkésszel, akinek óriási gyűjteménye volt a növényekből. Halála után ezt a gyűjteményt külföldre akarták vinni. Feichtinger azonban Simor János segítségét kérte, aki 300 forintért megvásárolta a herbáriumot, és megbízta őt annak feldolgozásával.
Feichtinger Sándort 40 éves jubileuma alkalmából, 1880-ban királyi tanácsossá nevezték ki. A sok gratuláló között ott volt Simor János hercegprímás üdvözlete is.
„Feichtinger Sándor doktor önéletírása” kultúrtörténeti szenzáció. szentgyörgymezői emléktábláján a felírat, röviden méltatja:.. 
 „Dr. Feichtinger Sándor (1817-1907) Kórházi és városi főorvos, bank, kórház és iskolaigazgató, neves botanikus”… 
Ez a nagyszerű tudós, orvos és ember Esztergomban született és itt gyógyított, alkotott, élte le élet.


Szigethy_Laszlo.jpg Szighety László

Esztergomban dr. Mátray Ferenc nevéhez köthető az ötlet, hogy nekünk nem kell tüdőszanatóriumot építeni mégis, évtizedek teltek el míg aSimor Kórházban önálló tüdőosztály alakult ki. Ennek első vezető főorvosa volt dr. Szigethy László.
1943-tól önállósult a Simor Intézetben a Tüdőosztály a háborúból hazatért Szigethy László irányításával aki1904. január 30-án született Enyingen egy 6 gyermekes iparos család legkisebb gyermekeként. A fővárosban végezte el az egyetemet,1932. december 17-én keltezték orvosi diplomáját a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen.1934-től orvosfelügyelő az Állami Collegiumban. A svábhegyi szanatóriumban 1937-től volt alorvos majd pályáját gyakornokként az Erzsébet királyné Szanatóriumban folytatta. 1938-ban belgyógyászatból szerzett szakképesítést. Ez év december 1-től a Szent-János kórházban lett segédorvos.
A tüdőgyógyász szakvizsgáját 1941 márciusában szerezte meg. Ugyanez év nyarán iskolaorvosi egészségtanból is oklevelet kapott. a fővárosi Közegészségtani Intézettől.
1941 augusztusában főorvos lett a kispesti Tüdőgondozóban.
A háború végén nyugatról került haza. Esztergomban a pályafutását a Tüdőgondozóban kezdte, majd a Simor Intézetben a Tüdőosztály vezető főorvosa lett. 1958-tól tanácstag is volt.  Szigethy László hosszú betegeskedés után 1979. augusztus 29-én halt meg.


Keszthelyi_Gabor.jpg Keszthelyi Gábor

1948.szeptember12-én született Esztergomban. Édesanyja tanítónő, édesapja iskolaigazgató volt. Az általános iskolát Dorogon, a középiskolát Esztergomban a Szent István gimnáziumban végezte.
Rendkívül széles érdeklődése miatt nehezen döntötte el, hogy ügyvéd, ötvös, vagy orvos legyen.
Végül a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, amit 1974-ben cum laude minősítéssel elvégzett. Rendkívül jó humorú, széles látókörű ember volt, ha ideje engedte ikont festett, vadászott, teniszezett.
A betegek „pipás dokinak” nevezték. Nagyon sokan szerették, a mai napig hiányolják.
1974-ben a Vaszary Kolos Kórház dorogi belgyógyászatán kezdett dolgozni. 1978-ban szakvizsgázott belgyógyászatból. 
Az osztály később rheumatológiai betegeket is ellátott, Így 1983-ban rheumatológiából is szakvizsgázott. 
Az ügyeleti rendszer akkor még olyan volt, hogy 48 sőt 72 órát is kellett egybe ügyelni. Ezt nagyon rosszul viselte, ezért 1986-tól elment felülvizsgáló főorvosnak. 1992-ben a felülvizsgálói rendszer megváltozott, így ő is váltott és család-orvos lett.
2009. májusig volt családorvos, amkoris súlyos betegségben hirtelen halt.


Kazatsay_Antal.jpg Kazatsay Antal

Neve örmény származásra utal. Kazatsay Tivadar és Salamon Karolin há-
hasságából született 1894. augusztus 4-én Kászonaltizen. A település Trianonig Csík vármegye kászonalcsiki járásához tarozott. Ma Hargita megyéhez tartoznak.
Kazatsay Antal 1924. október 3-án vehette át orvosi oklevelét Szegeden.
1914 októberétől, 1918 októberéig katonai szolgálatot teljesített, ebből 1 évet a fronton a 82. székely gyalogezrednél, mint tartalékos hadnagy.
Szemész szakorvosi képesítést nyert 1932. június 17.-i dátummal, 2 hónappal később, augusztus 27-én feleségül vette Rosta Gizellát. 
Orvosi pályafutását díjtalan gyakornokként a Szegedi Szemklinikán kezdte, majd 1927. január 1-től a hódmezővásárhelyi Erzsébet kórház alorvosa lett.1928. október 15-től már a fővárosi klinika alorvosa.

 

1932 tavaszától lett tiszteletdíjas szemész szakorvos az esztergomi Kolos Kórházban, 1946-tól pedig ugyanitt osztályos szemész főorvos.
1951. március 14-én bekövetkezett haláláig azt a sort folytatta, melyet a szembetegségek kiemelkedő szakmai ellátásában még Feichtinger Sándor, majd Vándor Ödön kezdett el. Utóda dr. Bárdy Károly a kórházigazgatói feladatokat is ellátta.


Gyopar_Laszlo_2.jpg Gyopár László

Gyopár / Rameszdorfer/ László 1907. július 17-én született Ungvárott. 19 éves volt mikor édesapja, aki Esztergom csendőrparancsnoka volt, meghalt.
A 8 gyermekes család nehéz helyzetbe került.
Gyopár László mégis elvégezhette az orvosi egyetemet a fővárosban. 1936-ban szerzett diplomát.
Ezután 2 évig Eggenhofer Béla mellett dolgozott az esztergomi sebészeten. 1938-ban házasságot kötött Fülöp Irénnel és az akkori szabályok szerint el kellett hagynia a kórházat, hisz ott csak nőtlen segédorvosok dolgozhattak.
Tiszacsegére került körorvosnak, majd a Felvidék felszabadítása után tértek vissza Esztergom környékére, mivel felesége szülei párkányiak voltak. Így lett Bátorkeszi orvosa. 
Nem sokáig gyógyíthatott Bátorkeszin, mert bevonult katonának. Orosz fogságba került és 4 és ½ év után tért haza 1948-ban. 1949. január 1-től lett Tokodon körzeti orvos.
Haláláig – 1968. október 21. – gyógyította a község betegeit. Rendelés közben lett rosszul és az infarctus perceken belül végzett vele.
A tokodi betegek gyógyítását fia Attila vette át, aki 1963-ban szerzett diplomát és a győri kórházban lett gyermekgyógyász szakorvos. 1971-ig működött a községben, majd visszatért Győrbe.
Gyopár László bár csak 2 évig dolgozott kórházunkban, ezt követően évtizedekig gyógyította a környék betegeit. 


Berenyi_Zsigmond.jpg Berényi Zsigmond

Berényi Gyula fia Zsigmond 1882. május 27-én született Édesapja hivatását folytatta, 1907. május 4-én avatták orvossá. 
Néhány évig szülészeti és nőgyógyászati tanulmányokat folytatott. 1909-ben sikeresen letette a tisztiorvosi vizsgát is. 1910-ben az OTI körzeti orvosa, majd 1911-ben átvette édesapja praxisát.
1919. április 23-án az Esztergomi Vizivárosi plébánián a családjával áttért a katolikus hitre. 1920-ban a Vármegye tiszteletbeli főorvosa lett, számos iskolában iskolaorvosi feladatokat is ellátott.
Berényi Zsigmondról, mint kezelőorvosáról Babits Mihály is megemlékezett Beszélgető füzeteiben.
1942-ben 42 és fél éves munkaviszonyt igazolva ment nyugdíjba. Az 1944-es deportálásokat barátainak köszönhetően még átvészelte, de a németek és a nyilasok elől már nem tudott elrejtőzni. Feleségével, Neubauer Erzsébettel és idősebb fiával, Berényi Jánossal együtt gyilkolták meg Tokodon 1945. január 31-én.
Emléktábla, utca őrzi ma Esztergomban dr. Berényi Zsigmond nevét, alakját


Mohos_Zoltan.jpg Mohos Zoltán

1923-ban Taliándörögdön született. Édesapja gépészkovács, felmenői pedig parasztemberek voltak. Kitűnő eredménnyel fejezte be a középiskolai tanulmányait. Először erdőmérnök szeretett volna lenni, de végül a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be 

1961-ben a katonaorvoslás, a szombathelyi röntgen és az esztergomi laboratórium között választhatott. Ő Esztergomot választotta. Számos munkával bízták meg. Besegített a kórbonctanon, 7 évig a szemészeten, átmenetileg a véradóban is dolgozott.
1965-tól lett az esztergomi labor vezetője. Irányítása alatt nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a kórház laboratóriuma az országos élvonalhoz tartozott. Úttörő jelentőségű munkát végzett az elektroforezissel, illetve a glikolizált Hb-al kapcsolatosan.
Angolul, németül és olaszul olvasta a korabeli szakirodalmat. Végtelen szakmai tudás és szerénység jellemezte. Soha nem törekedett tudományos babérokra, bár megalapozottan tehette volna. Megelégedett azzal, hogy az általa kitalált metodikákat mások használják és tovább fejlesztik.
Egy-egy érdekes laboratóriumi lelet fellelkesítette. Ilyenkor a fiatal klinikusok szájtátva hallgatták az egyes leletekhez fűzött tudományos eszmefuttatásait. 
Szerette a zenét. Szokol rádiója része volt a laboratóriumnak. Lemezeket gyűjtött. Kertészkedett és még a borkészítéssel is megpróbálkozott.
Egy kis ország, kisvárosának kórházában egy nagy ember élte köztünk az életét. Haragosa nem volt, konfliktusai sem voltak, sem kollegáival, sem betegeivel. 
Akik ismerték és bárhová elkerültek a világba Esztergomból, mindig a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel emlékeztek és emlékeznek rá.


Hambach_Jozsef.jpg Hambach József

Csolnokon született 1943. július 31-én. Szegeden szerzett orvosi diplomát. Már III. éves medikusként döntött: belgyógyász lesz. 
Szigorló évét Tatabányán töltötte Brenner főorvos úr osztályán. Brenner főorvos úr ajánlására az Esztergomi Kórház Lélek István által vezetett Belgyógyászati Osztályára került.

1972-ben lett belgyógyász szakorvos. Egy alapvetően kardiológiai profilú osztályon a haematológiát választotta kedvenc témájának. Ezt a szakellátást ő alapította meg Esztergomban és ma is van folytatója.
„Ha újra kezdhetném, lényegében semmit nem tennék másképpen. Most is úgy érzem, a betegek miatt mentem be a kórházba naponta, szerettem volna az ő helyzetükön jó irányba változtatni”
Egy másik beszélgetés alkalmával a következőket mondta:
„Amit a legfontosabbnak tartok hivatásunkban, hogy orvosok legyünk és maradjunk. Ez nem csak életmentést, hanem sok-sok egyéb dolgot is jelent. A beteg bizalmának a megnyerése, vezetése. Nem csak 2x1 tablettával, hanem a lelkével is törődve, hogy igazán tudjunk segíteni.”
Ugyanakkor idézett Maya Angeleutól egy gondolatot:
„Megtanultam, hogy az embert elfelejtik, amit mondasz, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzelmeket váltottál ki belőlük”
Nyugdíjba vonulása után orvosszakértőként dolgozott.
Hosszú betegsége utolsó napjait azon az osztályon töltötte, ahol több, mint 31 éven át dolgozott. Amikor elment, a kórházi ágyát egykori kollegái állták körül és sokunk szemében jelentek meg a búcsú könnyei.
Egy nagyszerű kollega, ember, barát hagyott el minket!


Bense_Imre.jpg Bense Imre

Bense Imre neve a XX. században szorosan összefonódott Esztergom egészségügyével.1913-ban született Kecskeméten. Édesapja kétkezi munkás volt, 7 gyermekéből 3-at tudott taníttatni, akik orvosok lettek. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen olyan professzorai voltak, mint Szentgyörgyi Albert, Rusznyák István, Issekutz Béla, Jancsó Miklós. 

Esztergomban Rajner János főorvos úr osztályán kezdte a pályafutását. 6 évig volt kórházi alorvos. Belgyógyászatból szakvizsgázott, de sebészetből, szülészetből is kellő tapasztalatra tett szert. 6 év után OTBA orvosi állást vállalt, majd a biztosítóintézetek egyesítése után körzeti orvos lett. 1957-ben Dorogra hívták felülvizsgáló főorvosnak. Ettől kezdve délutánonként magánorvosi praxist vitt. Köztudott volt, hogy a Prímási Palota és a Kanonokok háza betegeit is ő látta el.”Rendelőmben, akkoris a falon függött a kereszt. Vallásos meggyőződésemet nem titkoltam” 
„Több, mint öt évtizedig gyógyította a város minden rendű és rangú betegét, hivatását naponta személyes példával hitelesítve. Szó szerint az utolsó leheletéig! Nem-csak termetével emelkedett ki. Az imponálóan okos kollega és példás családapa élete nyitott könyv volt az esztergomiak szemében. Röviden összegezhető: semmi szenzáció, csupán dolgos hétköznapok, valamint riasztásos virrasztások végeláthatatlan sora”...- így búcsúzott tőle egykori kollegája prof. dr. Szállás Árpád


Karpathy_L..jpg Kárpáthy László

1927. július 17-én született Várpalotán. Édesapja bányaintéző volt. Várpalotáról Salgótarjánba került a család. Kárpáthy László középiskolai tanulmányait a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumban fejezte be. 1945-ben érettségizett és egy rövid ideig a bányában is dolgozott. 1947-ben vették fel a Budapesti Orvostudományi Egyetemre és 1953-ban szerzett diplomát. Végzés után a bajai Kórházba került. Ebben nyilván szerepe volt nagybátyának, Burg Etének is, aki a kórház igazgatója volt. 1958-ban tett sikeres szakvizsgát szülészet-nőgyógyászatból. 1961. augusztus 16-án vette feleségül Kiss Évát, aki 1 fiúgyermekkel ajándékozta meg 1966. augusztus 6-án Esztergomban dr. Major György váratlanul elhunyt és halálával vezető nélkül maradt a nőgyógyászati osztály. Az akkori igazgató Lélek István ismerte Burg Etét és leutazott Bajára. Így került Esztergomba és lett az osztály vezetője Kárpáthy László. Esztergomban új, modern szülészeti épületet emeltek, melyben a munka 1975. november 16-án indult meg. Kárpáthy Lászlónak legendás volt a rendszeretete, munkabírása. Már-már katonás fegyelmet követelt meg. Nehezen lehetne megmondani, hány esztergomi lakos él ma városunkban, aki az Ő közreműködésével jött a világra. Nem csak példájával tanított, hanem sok éven keresztül szerepet vállalt a nővérek oktatásában, képzésében is. Kevés szabadidejében szívesen vadászott. Második infarctusár nem élte túl. Fia karjai közt halt meg. A szentgyörgymezei temetőben alussza örök álmát.


Vandor_Odon.jpg Vándor Ödön

Vándor Józsefnek – Esztergom egykori rendőrkapitányának - Effner Magdolnával kötött házasságából egyetlen gyermekként született 1867. június 21-én. Középiskoláit szülővárosában végezte. Egyetemi éveiről nem sokat tudunk.1892. márciusában avatták doktorrá. 1 évvel később szeptemberben a Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karán az iskolaorvosi és egészségtani tanári tanfolyamot is elvégezte.1894-ben Bátorkeszi körorvosává nevezték ki. Nemsokára az Érseki Papnevelde orvosa és egészségtanára lett.  Vándor Ödönt a szorgalom, az aprólékos tudás, a szeretet jellemezte.1915-ben szervezték át az alorvosi státuszt a kórházban és ekkor lett főorvos. 1920-tól ő lett a Simor Kórház osztályvezető főorvosa. Esztergom és környékének elismert és szeretett gyógyítója volt. Tisztelet vette körül. Németül és latinul olvasott, szerette a zenét.

 1929-ben tiszteletbeli megyei főorvossá nevezték ki.1933. február 11-én hunyt el otthonában. Feleségén kívül 3 lánya – Ilona, Sarolta és Magdolna – és egész Esztergom gyászolta


Hamza_Jozsef_1.jpg Hamza József

1885. augusztus 26-án Jászberényben született.

Diplomáját a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen szerezte meg 1910. február 10-én. Már a pályája elején is a szülészetet tekintette hivatásának. 1918-ig segédorvosként, majd 1918-1920-ig alorvosként dolgozott a Kolos Kórházban.1919. decemberében főorvossá nevezték ki. 1920-tól volt a Szülészeti Osztály

Hamza József 1930-ban lett a Stefánia Szövetség vezető orvosa.

Évtizedeken át volt a kórház második embere.1935-ben 25 éves esztergomi munkásságát Eggenhofer Béla vezetésével az egész kórház ünnepelte.

1945-ben a város közgyűlése külön napirendi pontot szentelt Hamza József köszöntésének

„Dr. Hamza József 1910-től kezdődően állt, kezdetben, mint alorvos a Kolos kórház szolgálatában, ahol azóta is egyfolytában a legnagyobb odaadással és szeretettel kezeli a rábízott betegeket. Mint esztergomi orvos, mindenkor hathatós pártfogója és támogatója volt a kórház érdekeinek. A város közönsége, mint orvosról, és mint emberről a legnagyobb tisztelettel emlékszik meg.”…

február 1-től elérve a nyugdíjkorhatárt, Nem lehetett békés, nyugodt öregsége. 1952-ben a Mártírok úti lakását állami tulajdonba vették.73 évesen, 1958-ban hunyt el.


Aldori_Mor.jpgÁldori Mór

1845. december 24-én született. Szülővárosában végezte iskoláit, azután a bécsi orvosegyetem, 1871-ben avatták orvossá, szülővárosában telepedett le.

16 éven keresztül a Munkás Biztosítási Pénztár főorvosa volt. 1876-ban a kolerajárvány idején kifejtett tevékenysége után királyi kitüntetésben részsült.
 A 90-es évek elejéig részben a Szenttamás- vízivárosi körzet, részben a pilismarót-dömösi körzet orvosa volt. A városrészek egyesítése óta pedig már az egész város tanácsorvosa. A vármegye is tiszteletbeli megyei főorvossá választotta évekkel később.
Mint Esztergom városa polgára, az igazi polgári és hivatali erények valóságos példaképe” – írta róla az Esztergom és Vidéke. 1914-ben királyi tanácsos lett. Az I. világháború során a fertőző betegek ellátásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Megkapta az I. osztályú hadiékesíményes vöröskereszt díszjelvényt.

1920-ban hunyt el.


indeRajner_1.jpgDr. Rajner János

1904. február 26-án született Abaszéplakon. 1922-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. A diploma átvétele után rövid ideig a Rókus Kórházban dolgozott. 1928-ban került Esztergomban, ahol élete végéig dolgozott. A kórházban és a városban belgyógyászként vívott ki elismerést. Több hónapot töltött az Erzsébet királyné Szanatóriumban és a tüdőbetegek gyógyításában is sikereket ért el. Serédi Jusztinián és Mindszenti József bíborosok orvosa is volt. Babits Mihály is szeretettel írt róla. Esztergomban mindenki csak Muki bácsinak nevezte és tisztelte. 61 év adatott meg neki. Az esztergomi Szentgyörgymezői temetőben nyugszik.

Számos méltatója közül prof.dr. Naszlady Attila rövid sorait idézzük meg:

..."Rajner Muki bácsiról igen jó emlékeim vannak. Szeretetre méltó embernek ismertem meg, mondhatom nagyon hamar atyai barátság alakult ki közöttünk. Tőle tanultam, hogy hamuval a fejemen közelítsek a beteghez és figyeljek rájuk. Olyan dolgokat adott át nekem, amelyek nem voltak leírva."...

Forrás: Dr. Rajner János (1904-1965) Kolos füzetek


Patonay_Janos.jpg

Patonay János


Nagy_Pal.jpg

Nagy Pál


Tabori_Lajos.JPG

Tábori Lajos


Csizik_Eva.jpg

Csizik Éva


Bardy_Karoly.jpg

Bárdy Károly


Zagonyi_Laszlo.jpg

Zágonyi László


Katona_Erno.jpg

Katona Ernő


Kisdery_Jozsef.jpg

Kisdéry József


Illyes_Melinda.jpg

Illyés Melinda


Kiss_Gyula_3.jpg

Kiss Gyula


Hamza_Jozsef.jpg

Hamza József


Bodo_Mihaly.jpg

Bodó Mihály


Toth__Jozsef_(1).jpg

Tóth József


Micsinay_Ervin.jpg

Micsinay Ervin


Szolar_Bela_1.jpg

Szolár Béla


szontagh.jpg

Szontagh Csaba


Mosonyi_Albert_(8).jpg

Mosonyi Albert


Putz_Gyorgy.jpg

Putz György


Szabo_Zoltan.jpg

Szabó Zoltán


Kindler_Miklos.JPG

Kindler Miklós


Magyar_Karoly.jpg

Magyar Károly


Perenyi_Istvan.jpg

Perényi István

 

 

 


Roman_Jozsef.jpg

Román József


Kollo_Klara_1.jpg

Köllő Klára


Arky_Nandor.jpg

Árky Nándor


Dubay_Miklos.jpg

Dubay Miklós


Till_Jozsef.jpg

Till József


orvosportrek.jpg

Varga Tibor


Gonczy_Bela.jpg

Gönczy Béla


Strebely_Ilona.jpg

Strébely ilona


Muranyi_Istvan.jpg

Murányi István


Gyopar_Laszlo.jpg

Gyopár László


Laszlo_Viktor.jpg

László Viktor


Dobay_Pal.jpg

Dobay Pál


Foldessy_Tibor.jpg

Földessy Tibor


Nemeskery_Edvin.jpg

Nemeskéry Edvin


Hamory_Vilmos.jpg

Hámory Vilmos


Kovacs_Tamas.jpg

Kovács Tamás


Lorinczy_Jozsef.jpg

Lőrinczy József


nobilisandras.jpg

Nobilis András


Lukacsi_Laszlo.jpeg

Lukácsi László


Dr.Tilll_Attila.jpg

Dr. Till Attila


kokas_katalin_.jpg

Kokas Katalin


dr_trischler_vilmos.jpg

Dr. Trischler Vilmos


Pavlik_Gabor.jpg

Pavlik Gábor


krempel_julianna.jpg

Krempel Julianna


markovics_dezso.jpg

Markovics Dezső


MICSINAIY_ERVIN.jpg

Micsinay Ervin