Imre Mihály: Orvos a tanyán

 2021.03.01 09:46

imre_mihaly.jpg

Beteghez hívtak havas éjszakán.

Lovaink után szinte szállt a szán.

Odaérkeztem gémberedetten.

-Aggyon az Isten. Aggyon az Isten.

A kis szobában mécses a lámpa.

Sápadt, szenvedő a szemvilága.

A füstös búbos körül szerte-szét,

Subán, pokrócon, öt-hat kis cseléd.

Rozzant ágy, szalma, Szalmán az anya.

Gyűrött párnáján gólya lábnyoma.

Amerre nézek, szól, beszél , a jaj.

-Édes jó fiam, nincs itt semmi baj-.

Betegtől jöttem havas éjszakán,

Lovaink után döcögött a szán.

Ahogy nagy busán néztem az eget,

Nevetve rám szólt egy csillag-gyerek:

-Ugyan doktorom, mért fáj ez neked?

Hiszen tudhatnád,

Hogy valamikor,

Az emberek közt,

Még az Isten is. szalmán született.