Nagy Endre: Vénember dala

 2021.02.01 15:31

Nagy_Endre.jpg Félig én már át vagyok.

Úgy nézz rám, ha elmegyek,

Látsz-e újra engemet,

Azt te már nem tudhatod.

 

Néhanapján nő felé

Hogyha hajlok szerelembűl,

Mint a vén tölgy, aki megdűl,

Gyökerem szakad belé.

 

Nálunk így van már biz a!

Nincsen nyugtunk egy percet sem

Itten roppan, ottan reccsen,

Mindég van egy kis hiba.

 

Tétovázni vál-úton,

A közelből messzit várni,

Évet évre elherdálni, -

Azt biz én már nem tudom.

 

Engem úgy nézz csak te már,

Mint habokból fölbukót,

Csókom mindég búcsú-csók,

Alélásom: kis halál.

 

Nyugat, 1934 / 2. szám

Forrás: www.eternus.hu