Petri György: Ez van

 2020.11.09 10:21

Petri_Gyorgy.jpeg Hát bizony, egyre hülyébbek leszünk,

de legalább lassacskán veszítjük el az eszünk.

És a legvégén, talán jóllehet tétován,

mint egy pongyolán kimért sütemény összeáll

egy félig rántotta, félig kocsonyaszerű halál;

hagyassék figyelmen kívül a síri habcsók,

halálnapi tortánk, a „Happy deathday to us!”,

meg a megözvegyültnek a kézfogás, a kézcsók

– nemi hovatartozásának megfelelően,

az „őszinte… izém” sem mellőzhető semmiképpen.

Én imádok temetni, izzasztó hidegben és vacogtató hőben.

Az végül is jó érzés, hogy ő halt meg, nem én

(bár ő a főszereplő, abszolúte övé a placc,

én meg még csak üledek, mint kávé alján a zacc).

Bár én sem akarom túl soká húzni-halasztani,

csak kíváncsi vagyok: hátha még történik valami.