Testem

 2020.09.14 06:20

szabo_lorinc_1.jpg Ki vagyok én?

Ami vagyok, alaktalan

folyna szét valami halálban,

de véletlen formát találtam

s most élek külön és magam.

Testem, szegény,

te vagy a teremtő edény,

aki egykor kimeritettél

a semmiből és segitettél,

hogy legyek a sok én közt én is Én.

 

Ami vagyok,

te vagyok, lábam és kezem,

te vagy a munkás és a hordár,

szegény testem, mindig te voltál

egyetlen szövetségesem,

és ha a sok

nyomorban lelkem megfutott

s nem voltam már csak akarat-roncs,

szétvert gyötrődés, – drága abroncs,

te megtartottál s ma is egy vagyok.

 

Testem, hazám,

te vagy egyetlen birtokom,

te vagy a földem és az ország,

értem verejtékezik orcád,

sebeid sírva csókolom,

mert igazán

eggyebb vagy velem, mint anyám,

otthon, gép, erő, munka, gyár vagy, –

testem, nyomorult proletár vagy

s ha van, te vagy, csak te vagy a hazám.

 

Testem, szegény,

a lélek érted mit tehet?

Nagyon önző és gőgös úr

a lélek, de úgy rádszorúl,

hogy fájni sem tud nélküled.

Testem, szelíd

kihasznált állatom, szegény,

akit még én is üldözök,

a sok-sok idegen között

ki sajnáljon meg néha, ha nem én?

 

Megköszönöm,

hogy tüzes és jeges nagy útban

szolgáltál és adtál ruhát

és annyi ezer éjen át

vigyáztál rám, amig aludtam;

megköszönöm jóságodat,

hogy a robotok s hadak élén

jártál, míg pára lelkem élt,

és siratlak, hogy mindezért

oly rútúl fogsz bünhődni a végén.