BERDA JÓZSEF: UTÓSZÓ EGY MŰTÉTHEZ

 2020.03.16 13:11

berda_jozsef.jpg

Mikor e sötétbeborult világ

elaléltan fetreng önmaga gyilkos

tőreitől; te áradó fényben gyógyitó

sebet vágtál esendő testemen s mindezt

oly néma alázattal mivelted e lélekölő

korban, hogy felderengtem a fájdalomban is:

ime, mily tiszta Ember végzi a szertartást itt a

műtőasztalon, a Szellem bölcs műhelyében,

melyet szegény a szó dicsérni, - csak hömpölygő

áradását érzed a lélek kimondhatatlan mélyén!

...Ó, barátom, hidd el, ez az igazabb hősiesség;

az, amely menti, mit menteni méltó! Ez a tisztes

emberi forrongás csupán! Ahogy a nemesebb

gyümölcsfát ápolja a jó gazda, úgy bántál

te is betegeddel, ki gyarló örömök boldog

énekesének vallja magát. - -

Ó, élni! élni! tisztán élni csak azért,

mi örökebb! Ezt láttam-éreztem én, mikor

a kezed láttam, a csillogó, gyógyitó késsel,

melyet Isten keze vezetett egyedül s melyért

egy méltó jutalom van csak: a kicsorduló

szeretet, mely áldja hivatásod, - a többi

már hiú erőlködés, mit eltemet

a süket sötétség.

1944. december.