MEGGYESI ÉVA: Egymagamban

 2019.11.25 16:38

Meggyesi_Eva.jpeg

Egymagamban üldögélek

úgy taszít ez a kórházi ágy,

s meg se hallom félelmemben

a nővérke hívó szavát.

 

Oly sokat kibír az ember

bár belülről tombol talán,

magába fojtva minden érzést,

amíg fel őrli önmagát.

 

S mikor már nem bírja többé

bilincsként húzó terheit.

csak törölgeti két kezével

arcára hulló könnyeit.

 

Most félek csak, talán már késő!

Míg másokat foltoztam talán

észre sem vettem fölöttem

a vészjósló ,harsány károgást.

 

S most vajon aggódnak értem

kikért oly sokat tettem talán?

Réges- régen messze tűntek

s nem maradt, csak a kórházi ágy.