Szép Ernő: Alkonyat a kórházban

 2019.08.05 09:26

Szep_Erno.jpg

A fal pirúl. Meglep az alkonyat.

A párnán nyögve felkönyökölök,

A napnak fordítom hő arcomat.

Lázas, fakó sugár céloz felém,

Oly szenvedően néz a nap szemembe,

Mintha a nap lenne beteg, nem én.

Ni, zökken, skárlát fellegek alul

Szürkék közzé sülyed, mi lesz vele,

Rögtön Ujpest kövezetére hull.

Csak most az egyszer ne lehessen éjjel.

Csak járj isten arany órája, Nap,

Nap, égj és perzselj déli szenvedéllyel.

Hallod, ne hagyj el, Nap, maradj velem.

Én meghalok ha itt ma is sötét lesz,

Jaj, szerelem, szerelem, szerelem.