Szolcsányi Ákos : Forr

 2018.05.14 13:31

Szolcsanyi_Akos.jpg A kötés külső burkán is

párhuzamosan indázó

csíkokba száradt a jód. Mint

egy ajándék, amikor még

figyeltünk derékszögekre,

élt anyám, precíz szorítás

rögzíti a mintát. Ujjam

keresi a gyönge pontot,

tépni nem, lazítani ér,

a géz puha téglatestje

végül enged. Két perc tűnik

el alatta, mélyén érzem

a műanyag kapcsokat, hogy

tartanak, amíg összeforr

a cserben hagyott bőr. Minden

mozdulat fáj, egyszer kezdd el,

és a reflex – ha fáj, mozdulj –

félórásra nyújtja, amit

addig szikrának, villámnak

becéztél a képzelet szűz,

jódolgában rosszat festő

napjaiban. Melletted vért

kötnek szomszédod karjába,

hallgatod az ellenszenves

orvos fejtegetéseit,

egy szúnyog többet tud rólunk,

nézed a vért, hogy tűnik el,

ha tetszik, tér vissza, szurkolsz

 

Forrás: Apokrif Online

2014 ősz