Parancs János: Se itt, se ott

 2017.08.21 15:11

Parancs_Janos2.jpg
saját kicsinységünk tudatát

jelentéktelenségünk savanykás nyirkát

nehéz elviselni

mindenki kitalál valamit

ettől oly változatos a világ

ettől oly reménytelenül unalmas

pergő imamalmok és kereplők nyikorognak

bizonygatásra panaszra mindig van ok

nagyszerűségünk elhitetni

másokat félrevezetni

mások otromba hibáit leleplezi

sokáig lehet a többiek rovására élni

az ember hiszékeny állat

s tartozni szeretne valahová

görcsösen kapaszkodni valakibe

többnyire hálás az odafigyelésért

a fenyítő kezet is megcsókolja

csak komolyan foglalkozzanak vele

csak ne hagyják egyedül

csak ne gyötörjék a szorongás démonai

ilyen nyomorultak vagyunk

dróton rángatott bábuk

szakadatlanul megalázott páriák

az erőszakos rögeszmék rabságában

a kaméleonként változó köznapi létben

nem lelhetünk mi soha nyugalomra

se itt se ott se másutt az ég alatt

csak a lelkünk rejtekén

a belső tér háborgásait lecsendesítve

csak a vereséget elfogadva győzhetünk

csak ha mindent elveszítünk

úgy nyerhetjük el a békét

a hiszékenység öntelt vámszedőit

kicselezve a legfőbb jutalmat

a gyámolító boldog halál után

az enyhet adó semmi perzselő ölelését