Nagy Gábor: Látogatás

 2017.07.31 15:09

Nagy_Gabor.jpg Túrós palacsinta, azt szeretem, ülj föl,

Mama, tartom a hátad, csak hát. csak hát

Csak hát... ez a hát ne volna. Hasogat,

két kezem két cirokseprű, meg a lábam,

nem érzem a lábam, kiszaladt belőle az élet,

vagy mi baja van, tudja a rossebb,

ma van a születésnapod, Mama. Tudod?

T a születésnapom? volt már sokszor.

102 éves vagy, Mama, emlékszel,, két éve,

a századikon felköszöntött a Város,

dehogyis, lányom, szarok a városra, nem vagyok én

vénasszony, harmincegy éves vagyok,

csak a lábaim nem bírnak el, kiesik minden

a kezemből, a szavak is, valahogy nem  jutnak

eszembe, csak amikor elmentetek,

akkor meg már minek, kinek,

holnap nem jövök, Mama, jönnek hozzám

az unokáim, ,nekem is vannak unokáim,  négy,

gyereked van négy, Mama, én vagyok

az egyik, megismersz? te vagy az Erzsi,

tudom a túrós palacsintáról, unokád meg

hét van, és dédunokád...

elég volt,

visszafeküdnél?, ülve minden fárasztóbb,

ez az öregszoba is, meg ez a régi világ,

alig is emlékszem rá, de a túrós palacsinta

jó volt, lányom, vigyázz az unokákra,

nem kell jönnöd hozzám holnap, holnapután,

azután se, még alszom egy kicsit, aztán meghalok.