Füst Milán: Mi bűnöm volt a csend?…

 2021.08.16 16:23

Fust_Milan_1.jpg

1
Élő Isten, mért haltam meg ártatlanúl,
Hisz mint liliom, tiszta volt szivem.
És bámúlt nagy-szelíden akarattalan 
Mély, szomorú állatszemem kerek két ablakán…
Mért kellett elmúlnom hát s lennem semmivé?…
Oh mért nem nézhetem többé a nap tüzét s játékos tükreit
S az árnyék mélyen, átlátszón sötét üvegjét,
Ha ártalmára senkinek sincs bús tekintetem
És senkit meg nem bántok, rontok azzal, még hogy élek? – –
Mi bűnöm volt, mely elfödött, a csend, felelj
S a szende szemlélet, mely elbüvölt?

tovább a vershez

Sárközi György: OPERÁCIÓ UTÁN

 2021.07.20 07:27

Sarkozi_Gyorgy.jpg

"Sárközi úr... ébredni!" énekli egy édes-gonosz
Hang álmomban és érzem, egy szemtelen kéz megpofoz.

tovább a vershez

Faludy György: Halálfélelem

 2021.06.21 11:00

faludy-gyorgy02.jpg

Tizennégy éves korom óta félek

a haláltól, mióta észrevettem,

hogy egyedül a testben él a lélek,

és külön létezése lehetetlen, -

tovább a vershez

Ambrus József: Kecskeméti kórházban

 2021.05.21 11:36

Ambrus_Jozsef.jpg Görcsök között véreztet a hideg,
gyűlnek a sebek, új rosszakarat,
- testem csak anatómiai lelet,
és három kézzel kaparom a falat.
Romlott vírus vérében vergődöm,
- mint vörös zónában az antitest, -
arctalan hipnózist kóstolgat a bőröm,
és bűzös lelkem eljegesedett,
pedig szélvédett a lázas eszmém,
borús lelkem szépülni vágyott, -
Isten haragja ez a gőgös lecke,
mely bitóra csavarta a világot.

tovább a vershez

Tornai József Isten nagy csöndessége

 2021.04.26 11:33

tornai_jozsef.jpg

Isten nagy csöndessége előtt

némuljanak el minden agyvelők.

Hallgatok éjben, akácvirágban:

ezért mozdultam az anyámban?

Holdra nézek, jég-fogú csillagokra,

többet tud nálam egy olajfa!

tovább a vershez

Millei Lajos: A rontás dacára

 2021.03.29 15:58

millei-lajos.jpg

Semmiből jöttem és semmivé válok,

az idővonatom elrobog,

létsínem mentén üres állomások

tégláit lopják a boldogok.

tovább a vershez

Imre Mihály: Orvos a tanyán

 2021.03.01 09:46

imre_mihaly.jpg Beteghez hívtak havas éjszakán.

Lovaink után szinte szállt a szán.

Odaérkeztem gémberedetten.

-Aggyon az Isten. Aggyon az Isten.

A kis szobában mécses a lámpa.

Sápadt, szenvedő a szemvilága.

A füstös búbos körül szerte-szét,

Subán, pokrócon, öt-hat kis cseléd.

tovább a vershez