BESZÉLGETÉS PROF. DR. VASTAG ENDRÉVEL 4.

 2021.08.16 16:14

vastag_3_masolata.jpg Vannak gyógyszercégek, amelyek az alapfeladataik mellett felvállalnak bizonyos orvostörténeti, kultúrtörténeti feladatokat is. Ilyen a Boehringer Ingelheim  is. Az ő támogatásukkal készült az alábbi beszélgetés.

Te hoztad Magyarországra az Atroventet? 

- Amikor hazajöttem, a Boehringer cégtől felkeresett két cégember a klinikán, akiket már Bochumból ismertem. A klinikának ajándékba hoztak 1000 Atroventet és 1000 Berotec-et. Az volt a kérésük, hogy közöljük le a két szerrel kapcsolatos klinikai tapasztalatainkat hazánkban. Ez a klinikai vizsgálatsorozat meg is történt. Komoly mellékhatást nem észleltünk. A leggyakoribb extrapulmonalis mellékhatás a szájszárazság volt, illetve prostata hypertrophiásoknál a ritkán kialakuló, de reverzibilis vizeletretenció. A Boehringer cég állandó kapcsolatot tartott fenn a Tüdőklinikával a későbbiekben is. 

- Az Atrovent meghozta számodra a tudományos karrier első lépését. 

-  A bochumi tíz hónap alatt végzett munkáimból hat közlemény jelent meg. Első szerző voltam abban a légzésmechanikai közleményben, ahol a világon talán elsőként vizsgáltuk a klinikumban az aktuális tüdőtérfogat és a léguti áramlási ellenállás közötti összefüggést. Ulmer professzor úr azt szerette volna, hogy hazatérésem után önálló kutató munkára legyek képes. Asszisztensek mondták, hogy a fiával nem bánt olyan jól, mint velem. Hazatérésem után több hazai intézet (Országos Korányi Intézet, a Debreceni Pulmonológiai Klinika, a Nyíregyházi Pulmonológiai Osztály) kért fel,  a  Bochumban végzett munkásságom ismertetésére.
- Kandidátusi értekezésemet 1978-ban védtem meg  „ A légúti obstrukció mechanizmusa és funkcionális diagnosztikája”  címmel.
- A 80-as évek elején még két évet töltöttem Németországban, a freiburgi egyetemen, ahol a Robert Koch Klinika izotóp laboratóriumában a mucociliaris clearance mérésével foglalkoztam.   Az itt végzett munkával kapcsolatos közleményeim száma tizenöt körül van.
-  Itt említeném még meg, hogy 1993-ban mutatták ki és tárták fel a kolinerg M2 receptorokat és tisztázták lokalizációjukat és funkcionális szerepüket is. Ennek és a Boehriger kutatócsoport rendkívül kemény munkájának volt köszönhető, hogy hét évvel később már beszámolhattak az új hosszú hatású, M2 szelektív antikolinerg szerről, a tiotropiumról, amely mindmáig előkelő helyen áll a hörgőtágítók rangsorában.    

- Hogy érezted magad a klinikán? 

- Akkoriban jól.  Magyar professzor többször is azt mondta, hogy amit te könnyedén elértél, azért én vért izzadtam. Ő egyébként az Anatómiai Intézetből hét évi munka után jött át a klinikánkra Miskovits professzor kérésére. A klinikai rutin munkában tartósan a beosztottam volt, a légzésfunkciós laboratóriumban pedig haláláig együtt dolgoztunk. 

- Ti összehoztatok egy könyvet, a  Magyar-Hutás-Vastag tankönyvet, ami bibliája volt hosszú ideig a tüdőgyógyászatnak. 

- Ez az első olyan pulmonológiai szakkönyv volt, amiben benne volt minden, ami elérhető és tudható volt akkor a nem specifikus tüdőbetegségekről. Én írtam benne a légzésélettani, a légzésfunkciós vizsgálatok, a légúti funkciók autonom idegi szabályozása és a COPD című fejezeteket. Magyar professzor, mint intézet igazgató nagy elfoglaltságára, Hutás professzor korára hivatkozva nem vállalta a szerkesztést, ami végül is rám maradt. Azonban több fiatal kolléga is sokat segített. 

- Egy klinikának a feladata az oktatás is. Mennyire vettél ebben részt? 

- 57 éve oktatok. 57 éven át a Tüdőklinikán. A német hallgatók oktatása a kezdetektől az én feladatom is volt. Amikor Losonczi professzor lett az igazgató, akkor már a magyar hallgatóknak minden előadást ő tartott, előtte azonban természetesen másokkal együtt én is.  Ma már a német medikusokat Müller Veronika professzor asszony és rajtam kívül talán még két idősebb kolléga oktatja. Sokan szakvizsgáztak nálam, magyar szakorvosok. 

- Nekünk, tüdőgyógyászoknak a légzésfunkció olyan, mint a kardiológusoknak az EKG, de az utóbbi időben azt éljük meg, hogy a légzésfunkció veszít a jelentőségéből. 

- Azt gondolom, és a kezdetektől fogva azt tanítom, hogy a beteg tüneteire, panaszaira kell koncentrálni. Elfogadom a nemzetközi ajánlásokat, de a funkcionális diagnózisokban előfordulnak pontatlanságok. Nagy az előretörés a radiológiai vizsgálatokban. Ezeknek a morfológiai leleteknek az összevetése a tisztán funkcionális leletekkel várhatóan javítani fog az ajánlások tartalmán. 

- Ahogy hallgatlak, az az érzésem, hogy ma is naprakész vagy a szakmában. 

- Az ember felejt. Talán a 80. évem volt az a határ, amikor lefele indultam. Idén tavasszal hagytam abba az oktatást. Nem olyan régen az egyik professzorváltás után elvették a klinikán a szobámat azzal az indokkal, hogy „közel lakom a klinikához”. Ez nagyon visszavetett az aktivitásomban. 

- 85 év szép kor! Sablonos, de ilyenkor szinte kötelező feltenni a kérdést, hogy látod a fiatal orvosgenerációt? Mit üzennél nekik? 

- Döntsék el, hogy az adott helyen, ahol vannak, jól érzik-e magukat, jó-e a közérzetük, mennyire szabadok? Tanulni mindig kell és fog is kelleni. Próbáljanak az idősebb generációval jó kapcsolatot tartani. Had említsek erre egy példát. Az egyik korábbi beosztottamat, Horváth Gábor doktort kijuttattam az USA-ba Miami-ba, kint volt talán négy évig. Sok mindent megtanult, amit itthon is tudott folytatni. alkalmazni. Hazajöttekor egy ajándékba kapott  tömegspektrométert is hozott magával. Ma már vezető szakember, professzor. A mai fiataloknak már óriási lehetőségeik vannak. Horváth Gábor után még egy pár fiatal kolléga is tanult ugyancsak Miamiban. 

- Hogyan telnek a napjaid? 

- Voltak már izgalmasabbak is. Az a vélemény - és ezt sokszor hallottam-, hogy milyen szép lehet az idős kor. Fenéket. Azt veszi észre az ember, hogy valamennyi szerve - bár különböző mértékben-, de elindul a gyengülés felé.

- De amíg a szelleme megmarad, nincs baj. 

- Én is így gondolom, de hogy ez minden esetben igaz-e, ahhoz meg kellene tapasztalni a másik oldalt is.   

- Örülök, hogy megismertelek. Beszélgessünk 15 év múlva egy ugyanilyen jót! 

Osvai László dr.