BESZÉLGETÉS PROF. DR. VASTAG ENDRÉVEL 3.

 2021.08.02 17:38

vastag_3.jpg Vannak gyógyszercégek, amelyek az alapfeladataik mellett felvállalnak bizonyos orvostörténeti, kultúrtörténeti feladatokat is. Ilyen a Boehringer Ingelheim  is. Az ő támogatásukkal készült az alábbi beszélgetés.

 

- Mik voltak akkor a leggyakoribb diagnózisok?

- Krónikus obstruktív bronchitis, obstruktív emphysema, asthma bronchiále, kissé később a tüdőtumorok.
-  
- Olvastam valahol, hogy turistaként jártál Németországban, amikor is felkerested Ulmer professzort. 

- A klinikánkon már több hónapja dolgoztam a testpletizmográffal, amikor 1969-ben a feleségemmel egy nyugati körutazást terveztünk, aminek már az engedélyezése is  csoda volt.  Amikor a németországi Bochumba értünk, felhívtam Ulmer professzor urat, aki a bochumi „Silikose Forschungs- Institut” igazgatója volt és nagy érdemei voltak a testpletizmográfiás technnika kidolgozásában és klinikai alkalmazásában. Elmondtam, hogy már több hónapja én is dolgozom a  testpletizmográffal és szeretném megismerni az intézményében folyó klinikai munkát, főleg a testpletizmográfiás laborunkat. A látogatásomra a következő nap került sor, este nyolc órakor. Közel két órán keresztül bemutatta az intézet klinikai tömbjét és a kutató munkát kiszolgáló laborokat, stb. Szinte elámultam azon, amit ott láttam. Az intézet a bányászathoz tartozott, a bányák pedig nagyon gazdagok voltak. 10 óra körül köszöntem el a professzor úrtól, amikor megkérdezte, hogy volna-e kedvem nála dolgozni. Azt válaszoltam, hogy ha sikerülne is kijutnom, soha többé nem mehetnék haza. Felajánlotta, hogy ennek ellenére megszerzi nekem a Humboldt ösztöndíjat, és ha valamikor el tudom intézni, ők szeretettel várnak. Mire utazásunkat befejeztük, otthon már várt a Humboldt Alapítványtól küldött két évre szóló meghívó. 

- Az engedélyek megszerzése gördülékenyen ment? 

- Amikor bementem a minisztériumba a meghívó levéllel, a titkárnők furcsán néztek rám. Hónapokon át jártam kérdezősködni, hogy intéződik-e a tanulmányi utam engedélyezése. Tizenegy hónap után közölték velem, hogy vegyem már észre, hogy a kérvényem szemétkosárba került. 

- Hogyan sikerült mégis megkapnod? 

- A klinikán feküdt akkor egy magas beosztású kormánytisztviselő, aki rám kérdezett, miért vagyok mostanában olyan zaklatott?  Kissé ingerülten elmondtam neki az esetemet, hogy elutasították a tanulmányi utamat Bochumba.  „Miért nem szólt nekem?”  kérdezte tőlem, én segítettem volna, vigyen most egy telefonhoz. Bevittem egy vizsgálóba, ahonnan telefonált valakinek, bemondta az adataimat és közölte, hogy intézzék el a tanulmányi utam engedélyezését. Két hét múlva Radnót Magda professzor asszonytól, aki akkor az Akadémia elnöke volt, megjött az engedélyezés, hogy 1971. január 1-től igénybe vehetem a Humboldt ösztöndíjat. 

- Családoddal együtt mehettél Németországba? 

- Nem, egyedül mentem. Kiutazásom előtt három héttel született meg a kislányom. Később azonban sikerült elintéznem, hogy nyolc hónap múlva kiengedjék őket is. A düsseldorfi repülőtéren találkoztunk, ez életem egyik legnagyobb élménye volt.
- Sajnos az első külföldi ösztöndíjas utam csak tíz hónapig tartott.

- Sohasem gondoltál arra, hogy kint maradsz? 

- Nem tudom miért, de én nem tudom elképzelni az életemet tartósan, távol a hazámtól. 

- Mivel indult a munkád Németországban? 

- Ulmer professzortól megkaptam az első munkámat, az Atrovent hörgőtágító hatásának testpletizmógráfiás vizsgálatát obstruktív bronchitiszes és emfizémás betegekben. Segítségül egy asszisztesnőt kaptam. Ezzel az új antikolinerg kvaterner ammónium származékkal a preklinikai vizsgálatok már megtörténtek. Ulmer professzor úr elmondta, hogy két-három évvel korábban a Boehringer Ingelheim cégnél tett látogatásakor az egyik kutató közölte vele, hogy a jégszekrényben az egyik kémcsőben lévő oldatnak lehet, hogy hörgőgörcsoldó hatása van  és megkérdezte, hogy nem akarja-e magával vinni az oldatot. A professzor magával vitte és ebből született meg az Atrovent. Az első közleményt Ulmer professzor úr írta meg 1971-ben, társszerzőként minden kollégát bevett, aki részt vett a munkában. 

- Te hoztad Magyarországra az Atroventet? 

- Amikor hazajöttem, a Boehringer cégtől felkeresett két cégember a klinikán, akiket már Bochumból ismertem. A klinikának ajándékba hoztak 1000 Atroventet és 1000 Berotec-et. Az volt a kérésük, hogy közöljük le a két szerrel kapcsolatos klinikai tapasztalatainkat hazánkban. Ez a klinikai vizsgálatsorozat meg is történt. Komoly mellékhatást nem észleltünk. A leggyakoribb extrapulmonalis mellékhatás a szájszárazság volt, illetve prostata hypertrophiásoknál a ritkán kialakuló, de reverzibilis vizeletretenció. A Boehringer cég állandó kapcsolatot tartott fenn a Tüdőklinikával a későbbiekben is. 

- Az Atrovent meghozta számodra a tudományos karrier első lépését. 

-  A bochumi tíz hónap alatt végzett munkáimból hat  közlemény jelent meg. Első szerző voltam abban a légzésmechanikai közleményben, ahol a világon talán elsőként vizsgáltuk a klinikumban az aktuális tüdőtérfogat és a léguti áramlási ellenállás közötti összefüggést. Ulmer professzor úr azt szerette volna, hogy hazatérésem után önálló kutató munkára legyek képes. Asszisztensek mondták, hogy a fiával nem bánt olyan jól, mint velem. Hazatérésem után több hazai intézet (Országos Korányi Intézet, a Debreceni Pulmonológiai Klinika, a Nyíregyházi Pulmonológiai Osztály) kért fel, a Bochumban végzett munkásságom ismertetésére.
Folytatjuk