SZAKMAI RANG?

 2021.05.10 11:09

Hankiss_Janos.jpg Hankiss János „ Nehéz orvosnak lenni ” című  kötetéből idéztük a 90-es évek elején. Talán ma is megszívlelendők ezek a gondolatok.

Orvos és orvos között biztosan lehet különbséget tenni. Emberek vagyunk, erényeink és hibáink éppúgy variálódnak, mint másokéi. Van jó és rossz orvos,  etikus és etikátlan, tudatlan és tájékozott, lelkes és érdektelen, humánus és hivatalnoktípus, munkáját éppen hogy ellátó és önmagát égető, soha nem elégedett. A variációk minden fajtája előfordul közöttünk.

De ha azt a provokatív kérdést szegezik nekünk, mi a szakmán belüli rangsor, vissza kellene utasítanunk: nincs értékesebb vagy alávaló specialitás. Nem helyes „kis” és „nagy” szakterületekre osztani a gyógyászatot.

Köztudott, hogy egyik szakma nem képes a másik nélkül dolgozni, az eredmény is mindig közös erőfeszítés gyümölcse.

Gyanítom, hogy a szakterületek rangsorának felállításánál a közönség anyagi szempontokat vesz figyelembe. De ez nem lehet alapvető ok: a  nálunk  „ hiányszakma”-számba menőspecialitások gyakorlói / laborosok, radiológusok, szövettanászok / külföldön a legjobban keresők közé tartoznak. Mindezek ellenére a „ klinikai” szakok ott is kiemelt, „ előkelőbb” kasztot képeznek. A heroikus beavatkozásoknak a közönség borzongással teli elismeréssel adózik.

Feltételezhető, hogy a specialitások értékskáláját effektívitásuk határozza meg? Ez esetben a fogásznak kellene a legmagasabban állnia. Megcáfolják az effektivitás fontosságát ebben a kérdésben az említett „ szupersebészi „ beavatkozások. Ezek effektivitása eleinte aligha jó, mégis igen magassan állnak az elismerésben

Így a közönség inkább a látványosat, a divatosat, az újat ismeri el.

Be kell vallani, hogy az igazságtalan értékskálák kialakításában az orvosok is hibásak. Semmiféle különbségtétel nem engedhető meg? Elismerés illeti, aki

  1. legközvetlenebbül áll a beteg mellett / körzeti orvos /
  2. aki aktuálisan a legtöbbet ül betegei ágyánál,
  3. aki éppen foglalkozik vele / operálja, átköti, vizsgálja, ápolja/,
  4. aki a legemberségesebben áll vele szemben / és mellette /
  5. aki fájdalmát csillapítja / anestteziológus /.

Számomra egyedül ezek a rangsorolás megengedhető kautélái.

A szakmáknak nem előkelőségi címekért kell harcolniuk, hanem energijájukat arra fordítaniuk, hogy egymást tisztelve és segítve minél hatékonyabban működhessenek együtt a beteg gyógyításában.

A szakmai féltékenység, önmagunk fitogtatása a másik kárára saját magunk értékét is előbb-utóbb aláássa. A megrendült bizalmat csak egymás elismerésével,megbecsülésével, segítségéval tudjuk visszaszerezni.