AJÁNLÁS

 2021.05.10 11:41

Patkai_2.jpg Dr. Pátkai István főorvos úr „Elindultam szép hazámból…” címmel újabb kiadvánnyal lepte meg tisztelőit. A könyv alcíme: „A lelki segítés hazai és távoli tájakon”. A nem csak szakemberek számára érdekes könyv Dr. Harangozó Judit által írt ajánlásával jelent meg. Az ajánlást az alábbiakban olvashatják.

Pátkai István számomra egy angyalszerű lényhez hasonlít, aki talán egy Wim Wenders film vásznáról lép le közénk. Aki most itt van és mire megszokjuk, hogy itt van, egyszer csak Ruandából, vagy Moszulból kapunk tőle e-mail., ahol éppen háborús vagy más katasztrófák körül ment meg embereket, közösségeket. Már „átrepült” ezekre a helyekre, ahol szükség volt rá éppen. Csodálom ezért a bátorságáért – ő rendszerint ott bukkan fel, ahonnan mindenki elmenekült – és ezért a különös bölcsességért, amelyet részben a krízisekben tanult azoktól, akik egy egész más kultúrában, a miénkhez képest egészen más bölcsességgel értik meg és élik át a dolgokat. István hihetetlenül nyitott, hol egy Afrikában hallott mondással illusztrálja a mondanivalóját, hogy a thai motorozó védőnőkről mesél, akik a cunami után voltak a munkatársai. Mindegyiktől tanult… És mindegyiküket ő is tanította, hiszen az orvosi-pszichiátriai tudását átitatja a leghatékonyabb pszichoszociális gondolkodás tudása és kultúrája, amely spirituális erővel társul az Ő esetében a WHO és más nemzetközi szervezetek ajánlásait a személyisége spirituális erejével képes teljesen változó körülmények között is meghonosítani és megvalósítani. Nyitott és transzparens, nem irányít, inkább reflektál, de a jelenlétében sok ország eltérő körülményei közt a társadalmi és természeti katasztrófák utáni káoszban a dolgok hasonló irányt vesznek fel. A káoszban kirajzolódik a rend. Méghozzá egy hatékony és emberséges rend, ahol a pszichoszociális terhek leküzdése, amely eleinte talán reménytelennek látszik, egyszer csak reményteljesen elindul. Ezért várják vissza mindenhol. Most, amikor a világot megrengette a koronavírus- járvány, István is itthon rekedt és minket gazdagított. Megrendítő, amikor a beszélgetéseinkben egyszer csak megemlíti az ebola járvány során szerzett tapasztalatait és halkan elmondja, hogyan szelídítették meg a lakosság haragját a fertőzésen átesettekkel szemben, akiket veszélyesnek gondoltak és stigmatizáltak, kirekesztettek, mert nem ismerték az immunitás fogalmát. Mi mással érték ezt el, mint edukációval, szeretteljes türelemmel és a szolidaritásukkal. A szelídítés jó szó, mi is szelídülünk mellette. És a végeredmény: egy érték- és evidencia alapú pszichoszociális kríziskezelés. Fejlődés, tanulás, újrakezdés: mert csak krízisben tanulunk- mondja István.

Az írásokban, az előadásokban már a hetvenes évektől tetten érhetjük a közösségi pszichiátriai szemléletet, ez, mintegy Ariadne fonal fut végig az életpályán. Ebbe a szélesebb, napjainkban egyre önálóbb diszciplínába illeszthetők a hazai gyakorlati műhelyekről szóló beszámolók (Esztergom-Dorog, Bajót, Leányvár, Devecser, LEGOP-NEK)a távoli országokból írt szakmai levelek. Figyelemre méltók a Lelki Egészség Fórumához írt levelei és Búza Domonkossal együtt összeállított írásai.