BESZÉLGETÉS DR. PETÁK ISTVÁNNAL

 2021.03.15 11:03

P.Istvan.jpg 40 európai ország 35,000 vállalkozását tömörítő szakmai szervezet, a DIGITALEUROPE  technológiai ipar különböző szektorából érkezett 21 jelölt vállalkozások közül ti nyertétek el a „Jövő Unikornisa Díjat”, melyet a jövő legígéretesebb technológiai vállalkozásainak ítélnek oda.   /Részlet a beszélgetésből/

……..Abban az időben még hihetetlenül tehetetlenek voltunk a gyermek onkológiában. Te láttad a jövőt?

Elkezdtem a II. Gyermek Klinikán dolgozni, de ezzel párhuzamosan meghívtak PhD-re az I. Patológiára is. Egy-egy, a patológián töltött nap után a gyerekek kérdezték, meg van-e már a gyógyszer, amit kutatok, és amivel ők meggyógyulhatnak? Emlékeszem egy 8 éves kislányra, Anikóra, aki rajzolt nekem és papírt hajtogatott. Sarcomája miatt amputálni kellett a lábát. Mélyen traumatizált az esete. Borzasztó volt a nyomás, hogy találjak ki valamit, amivel a gyermek lábát meg lehet menteni. A másik feladat, amit kaptam a klinikán, hogy foglalkozzak a Philadephia kromoszóma pozitív, akut limfoid leukémiás (ALL) gyerekekkel. Kemoterápiával már akkor is jó eredményeket értünk el, de ha tudtuk, hogy ha Philadelphia kromoszóma pozitív egy beteg gyermek, az az esetek döntő többségében kemoterápia rezisztens. Előre tudtuk, hogy nem fog használni a kemoterápia, de a protokoll szerint adni kellett és végig nézhettem, hogy ezek a gyerekek meghalnak. Rendszeresen vettem tőlük vért és vittem át az I. Pathológiára. Gyakorlatilag fehér volt a vérük. Döbbenetes, borzalmas volt. Úgy döntöttem, hogy a kutatásnak szentelem magam és addig nem kerülök a gyerekek elé, amíg nem tudok valamit ténylegesen tenni értük.

 

Ez az elhatározásod vezetett téged Amerikába?

Igen, 1998-ban Fulbright ösztöndíjjal kimentem az Egyesült Államokba a St Jude Children’s Research Hospitalba dolgozni Ez a világ legnagyobb gyermek onkológiai központja. A 60-as években itt gyógyították meg az első daganatos gyermekeket kombinált terápiával. Innen indult a Papanicolaou teszt is. 5 évig dolgoztam a pharmacológiai és kísérleti terápiás osztályon.

 

 

Mennyire volt ez más, mint az itthoni munkád?

Hatalmas kutató tornyokban dolgoztunk, de a menza közös volt a gyógyító részleggel. Tehát egy asztalnál ült velem szembe a leukémiás gyerek, aki közben kapta az infúziót, és az asztal másik végén egy Nobel-díjas kutató ebédelt. Ott volt a szemem előtt, hogy miért is dolgozom, de közben koncentrálhattam a kutatásra.

 

Mi volt a kutatási területed?

Azt kutattam, hogy mik azok a molekuláris tényezők, amik befolyásolják, hogy az adott betegből származó daganat érzékeny-e a kemoterápiára vagy nem. Folytathattam az apoptózissal kapcsolatosan elkezdett kutatásaimat, melynek lényege az volt, hogy a sejt válasza a kezelésre molekuláris szinten szabályozott folyamat, és nem passzív következmény. És ha ez így van, akkor ezen a szinten megérthetjük, hogy az egyik betegnél hat a kezelés, másiknál nem. Ezeket, az apoptozist szabályozó jelpályákat kutattam. Ott annyi volt a pénz, hogy minden daganat típusból legalább 10 sejtvonulatot meg tudtam szerezni. Ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy egy daganat típuson belül is különböznek a daganatok molekuláris szinten. Ezeket a jel utakat biológiailag célzott hatóanyagokkal kezdtem el gátolni, vagy aktiválni.

 

Személy szerint engem mindig megdöbbentett az a tény, hogy a gyermek születése után a Botallo vezeték sejtjei gyakorlatilag elhalnak. Hogyan lehet az, hogy sejthalál jön létre egy újszülött gyermekben?

Ez a programozott sejthalál. Engem is nagyon érdekel nem csak tudományosan, hanem evolúció biológiailag is. Hogyan tudott megjelenni az evolúció során egy olyan mechanizmus, amely a pusztulást kódolta. Felfoghatatlan. Az apoptozis kutatás a Nematoda féreggel (Caenorhabditis elegans) indult,- az volt a nagy modell,- melynek 1090 sejtje van és ebből 131 elpusztult programozott sejthalállal. Nobel-díj járt azon gének felfedezéséért, amelyek ezen folyamatokat szabályozzák. Az I. Pathológián volt egy kutató társam, Szegedi Zsolt, aki amatőr filmkészítői vénával is rendelkezett és elmentünk egy kisfilmet készíteni Cardiff-ba, ahol élt és dolgozott a világ leghíresebb apoptózis kutatója és vele csináltunk egy interjút. Valójában az apoptózis már a baktériumoknál megjelenik. Ha szűkösök egy baktérium tenyészet forrásai, akkor a baktériumok egy része öngyilkos lesz, hogy maradjanak túlélők. ……..

 

A teljes beszélgetés az ekor-lap „Amega” alatt olvasható