HÍRLEVÉL AZ ESZTERGOMI DUNAPARTRÓL 2020. OKTÓBER

 2020.10.26 11:51

bicaj2.jpeg Évekkel ezelőtt a távoli országokból írtam hírleveleket, most a Duna partjáról, a bicaj utakról jelentkezem. Megtiszteltek vele, ha belenéztek az írásomba.  Ez a levél bíztatás azoknak, akik kacérkodnak az e-bringával. Érdemes engedni a csábításnak:)

A Duna parton bicajoztam, a Szamár - hegy felől tértem volna vissza Esztergomba, de köves, sáros volt az út és mint később kiderült a szelepem is engedett - nem merészkedtem tovább. Egy másik alkalommal a Szamár-hegy és a Hosszú-hegy között a Búbánatvölgy - ben tekertem, az aszfaltút végéig és építőmunkásokat kérdeztem – „Milyen az út Esztergomba?”  „Jobban teszi, ha a Duna-partot választja. Köves, rossz az út és a Suzuki gyár felett a Dobogókői útra ér, messze Esztergomtól.” A nem-profi, nem - krosszos bicajomra és rám is néztek. Törékeny életkoromat valószínűleg figyelembe véve, lebeszéltek a nem-aszfaltozott kalandról.

 

Bringás úti jegyzetem elején hozzáteszem, hogy így 80 felé közeledve rásegítős bicajjal kirándulok és nagy örömömre újra láthatom azokat a tájakat, ahol korábban gyalog, vagy éppen biciklivel jártam. Élmény, felfedezés számomra a sportolásnak, természetjárásnak ez a rásegítős - bicajos formája.

 

Élveztem Esztergom - “jól titkolt”, rejtett kincsét a Szamár - hegy és a Hosszú-hegy között a Búbánatvölgy természeti szépségét. Néhány horgász csak erősítette a rejtettség benyomását. Ha a turisták ide is türemkednek veszélybe kerülhet az intimitás. A táborozás, az ízléstelen büfék, a motorok és a gépkocsik zajongásában ki figyel viharos történelmünkre utaló elnevezésekre - a Búbánatra, a Hideglelős - keresztre, Bánomra, a harcokra emlékeztető Basaharcra, vagy Dobozi Mihályra, aki a török elől menekülve a feleségét előbb megölte és utána fordult szembe támadóival, akik végeztek vele.  Ki akarja velem együtt felkeresni a római kori gátmaradványokat?

 

Lejjebb ereszkedve a Duna felé jólesik egy kapucchino a Bellevue - hotelben, majd rövid tekerés a 11-es főúton. Ügyelve a nagy forgalomra jól teszi a kerékpáros, ha szigorúan tart az út jobb szélén, egyébként jobb esetben csak kioktatják a száguldó autósok. “Haver még beljebb ne merészkedj, mert Te leszel a hunyó!” - kiáltják kissé lelassítva a bringásoknak.

 

Menjek délre a 11-es úton, Pilismarót felé a kompátkelésig? Szobtól, a balparton jó kerékpárúton csodálhatom a Duna-kanyart - eddig számomra alig ismert perspektívából. Ez most a 11-es út nagy forgalma miatt nem vonzó. Vagy induljak nyugat felé? Az Esztergom felé vezető utat választom. Szamárhegynél végre rátérek a bicaj útra, mely a nemzetközi kerékpárutak csodálatos magyarországi szakasza, Esztergomig közel hat kilométer. Itt kedves bringás bajtársakkal, horgászokkal, romantikus úton halad az ember Esztergom felé. Az Euro-Velo 6 Magyarország a francia atlanti parttól, Nantes-tól indul. A Fekete erdőtől a Duna parton halad és Konstancánál éri el a Fekete tengert.

 

A hatalmas, méltóságteljes folyam, mely József Attila halhatatlan “Dunánál” verse óta számomra, mindig “zavaros, bölcs és nagy” természeti szépségében és történelmével egyaránt. Itt van mindjárt a Helemba - sziget, itt is a rejtettségével, különleges vízi sport és kirándulóhelyet ígér az  esztergomi térség fejlesztésében. A sziget a Garam hordaléka, különleges élővilággal, gémek és kárókatonák fészkelnek itt.

 

A túlparton láthatom a Helembai hegyeket. A Kovácspataki - sziklák meredeken emelkednek a Duna mellett. Mintha előre jeleznék, hogy még ennél is szebbet láthat a turista, lejjebb a világszép Dunakanyarban. Csábító a túloldal, valaki bátorít, hogy Párkányból kiindulva bicajjal is megközelíthető. Némi felelőtlenséggel vállalom az utat. Sajnos Párkány után már megszűnik a bicajút és Garamkövesdet követően aszfaltos úton haladok a sziklák alatt, de Helembától már sáros, mezei dűlőutakon érek a “zöld határig”. Itt üggyel-bajjal jutok fel az Ipolyon átvezető hídra és úttalan utakon, a vágányok mentén érek Szobra. Csak krosszos bringások vállalják az utat!

 

A viszontagságos szlovákiai partok után jólesik a kulturált esztergomi út. Egy padon megpihenve a Duna túlpartjára tekintve a történelmi múltba szárnyal az ember. Az Erzsébet parkban emlékmű áll, Sobieski János emlékét idézve, aki a császári seregekkel megerősítve Párkányban győzelmes csatát vívott a török ellen. Az emlékoszlopot Esztergom felszabadítása 250 évfordulójára / 1683/ állították 1933- ban, tehát ma már 337 éve. Beszél a táj, a vár, a Bazilika. Még tovább nézném, hallgatnám, de indul a vonatom és visz haza Piliscsabára. Bringások, többen is felszállunk, mindenki maszkban, kedves, de szigorú kalauznő igazít a maszkomon, a vonat pontosan indul.

 

Még egy pillantás a Strázsa - hegyre, mely már nem a szovjet laktanyát örzi - az autógyárat, a Suzukit vigyázza. 1595-ben az Oszmán birodalom elleni harcokban Mansfeld Károly foglalta el a stratégiai fontosságú magaslatot. Tudtad, hogy 1990-ben tárták fel a Kivonulás - barlangot, emlékezve a szovjet csapatok kivonulására, rájuk emlékeztetnek a géppuskafészkek falán a cirill betűs grafiti írások. Feljebb van a látogatható Sátorkőpusztai - barlang.

 

Milyen szép helyen lakom, milyen szép az országunk, mily csodásan tragikus és heroikus a történelmünk és ti "pilisi hegyek”.

 

"Köszönöm nektek, pilisi hegyek,

 

Hogy jóságosak vagytok és szelídek

 

És engedtek elringatóznom

 

Vonalatotok zöld hullámain,… - Sík Sándor

 

Pátkai István dr.

2020. október