HALOTTAK NAPJA 2020. NOVEMBER 2

 2020.10.26 11:50

halottak_napja.jpg Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.          - Fekete István

 

Dsida Jenő: Halottak napján

 

Szellemek, őszi szelek, sóhajok,

elköltözött testvérek, boldog árnyak!

Üljetek ma ti halottak-napját,

gyászünnepet értünk.

 

Országotoknak nincsenek határai,

nincsenek dimenziói, fájdalmai se;

mi vagyunk egyetlen rossz érzésetek,

mi balga gyászolók.

 

Zúgjatok ma ti halotti zsoltárt,

kéményeinket szélvihar döntse le,

holtak, testvérek, sírjatok értünk

hideg esőt!

 

Gyújtsatok lidérclángot házaink fölé,

melyek a mi novemberi sírjaink.

Itt várjuk fekete, nyirkos életünkből

a feltámadást.

 

1930

 

Weöres Sándor:

 

Saját halálunk sose fáj úgy,

mint mások halála.

Ó, könnyű neked,

elbírod nélkülem a sírt, de

bírjam, nélküled, az életet?

 

 

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

 

Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák,

amit a lélek lassacskán kinőtt.

Felettük kőből, a levetett cipők.

Köröttük ősztől tépett lombú fák.

 

Pár kőbevésett, tárgyszerű adat,

hogy ettől-eddig hordta valaki,

kőfaragó kérésre rótta ki.

Neki szokványos, könnyű feladat.

 

Átkelt a lélek, letette terheit,

amit tovább, élők cipelnek majd.

Kiket még itt, az elvárásuk hajt.

A lélek lenne eltemetve itt?

 

Lomtár, adattár? S te őt keresed?

Azt, kit szerettél egy életen át?

Ki hagyott csodás emlékeket rád?

A ridegségben a lelkét nem leled!

 

Hát jó hírem van, mostantól szabad!

Elvégezte életfeladatát,

s nem nélküle változik a világ,

s lehet már kapott új testet, másikat.

 

Mert harmadnapon mind feltámadunk,

s a mennybe lépve, új létet tervezünk,

új ruhát hordva, ismét élők leszünk,

s keressük magunkra mért feladatunk.

 

Ruhásszekrények hát a temetők,

mely életekről bár tanúskodik,

de akik hordták, nem nyugosznak itt,

az igaz lelkek ott nem lelhetők.

 

Hiszen a lélek folyton vándorol,

s csak földi lépték neki az idő.

Csak ugródeszka születés – temető.

Amíg itt élsz, lelked térben honol.

 

Hát ünnepelj, halottak napja van!

Szeretted végre ledobta kínjait,

lehet azóta egy új testben lakik.

Vagy szomorkodj, siratva, hasztalan!

 

Halottak napján a lélek ünnepel!

A többi lelket, kikkel egyek vagyunk!

Mért rettegünk? Úgyis feltámadunk!

Lehull szemünkről a homályos lepel.