ARAD 1849

 2020.09.28 15:09

vertanuink.jpeg Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Antal Nikoletta:

 

Az aradi vértanúk emlékére

Szomorúan kel fel a nap e napon,

Jó emberek hullottak el Aradon.

13 magyar vitéz őszinte hite

Őket mégis a halálba vitte.

Szabadságért küzdöttek,

S mégis ezért bűnhődtek.

Mit hóhérjaik felsoroltak,

Nem voltak, csak hamis vádak.

Emlékezzünk most reájuk,

Kiknek nem volt fontos, csak hazájuk.

Hősként éltek, hősként haltak,

Magyar népre büszkeséget hagytak.

Őszi, hűvös éjszakában,

Vértanúknak évszakjában

Ezer csillag ragyog az égen,

Köztük 13 a vértanúkért, büszkeségben.

 

 

Aranyosi Ervin:

 

Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.

Egy nép mely gyászol, s ünnepel!

Temetni jöttünk és siratni,

de e nép többet érdemel!

A gőg, s a túlerő legyőzött,

de büszke népünk fennmarad!

Ők tizenhárman ott nyugosznak,

nem népünk sírja lett Arad.

Ha hűvös, őszi éjszakákon,

a csillagokat kémleled,

tizenhárom ragyogó csillag

felülről őrzi népedet.

Hibáinkból tanulni kéne,

mert "megbűnhődte már e nép"!

S a hűvös, őszi éjszakákon

érezd a HŐSÖK tekintetét...

 

Gyulai Pál: A hősök sírja

 

Egy sírban, az erdő-szélen,

Háromszáz hős alszik mélyen,

Mély sebekkel eltemetve,

Emlék nélkül, elfeledve.

De lehajlik a zöld erdő,

Rájok élő koszorút sző,

És mint álmaik haragja,

Harsog, zúg a bérc patakja,

Éjfél tájban, sírjok ormán,

Felgyúl néha egy-egy villám,

És felindul a természet,

A menny mintegy leborul,

S mintha volna végítélet,

Mindent egy hang kiált túl.

Mintha trombiták harsognák

Nem veszett el a szabadság,

Az igazság ünnepel!

Lelkünk széjjeljár a légben,

Örök bíró él az égben,

Nem estünk hiába el!