BALJÓS FELHŐK

 2020.07.21 12:56

Szerb_Antal.jpg Az elmúlt napok híreiből: 1. ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég szakértője szerint Szerb Antal hosszabb könyvet írt a világirodalom történetéről, mint a magyar irodaloméról, ami jól bizonyítja, hogy 2010 előtt nem folyt nemzeti szellemben az oktatás. Szerb Antalnak sem szépirodalmi, sem irodalomtörténeti művei nem kerültek be az új Nemzeti Alaptantervbe. Utóbbi benne volt 2012 óta, most kikerült.

2. A végéhez közeledik a per, amit a román állam indított báró Kemény János örökösei ellen, mert – alaptalanul – azzal vádolják az erdélyi magyar irodalom és Szerb Antal önzetlen mecénását, hogy háborús bűnös volt, hogy így visszavehető legyen az örökösök által hosszú pereskedés után visszaszerzett Kemény-vagyon egy része.

Ezt még hét éve írtam:

Amikor 1942-ben egy fajvédő képviselő Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című könyvének mielőbbi betiltását kezdeményezte a parlamentben, párttársai azt is megkérdezték a minisztertől, ki adta ki ezt a kozmopolita, magyarellenes, értékromboló munkát. Választ nem kapott, pedig az igencsak nagy zavart okozott volna. A könyv ugyanis nyolc évvel korábban jelent meg Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, báró Kemény János pénzén, Makkai Sándor református püspök előszavával.

Az erdélyi magyar írókat tömörítő Helikon-közösség eredetileg tehetséges íróknak hirdetett díjat, amelyet 1926-tól kezdve minden évben kiosztottak. A szokatlanul nagy összegnek számító 30 ezer lejes évdíjat Kemény János biztosította a magánvagyonából, és egy alkalmi kuratórium döntött róla a Kemény-család marosvécsi kastélyába évente összehívott írótalálkozón. Kemény egy véletlennek köszönhetően került mecénási szerepbe. Az egykori fejedelmi család sarja Amerikában született, ahová elszegényedett édesapja vándorolt ki a XIX. század végén. Apja halála után amerikai édesanyjával együtt hazatelepült a rájuk szakadt nyomor elől, az özvegy nyelvtanításból tartotta el a fiát. Jánost a színház és az irodalom vonzotta, első verseskötete már kamaszkorában megjelent. Így amikor egyik nagybátyja végrendeletéből kiderült, hogy tekintélyes vagyont és egy kastélyt hagyott rá, a mindössze 23 éves fiatalember eldöntötte, hogy az ölébe hullott lehetőséget a magyar irodalom és kultúra felvirágoztatására fordítja. Könyvkiadót és lapot alapított, szabadegyetemeket, iskolákat, könyvtárakat és színházakat támogatott, és létrehozta az irodalmi díjakat finanszírozó alapítványt.

A Helikon-közösség írói 1930-ban a marosvécsi kastélypark fái alatt, terített asztal mellett beszélgetve döntötték el, hogy abban az évben nem adják ki a díjat, hanem helyette pályázatot írnak ki egy modern szempontú magyar irodalomtörténet megírására. Keménynek annyira tetszett az ötlet, hogy az elnyerhető díj összegét százezer lejre emelte. A pályázóknak a könyv bevezetőjét és két előre megjelölt fejezetet (Ady és Eötvös életrajzát) kellett beküldeniük. A pályázati kiírás feltételeket is sorolt: A mű „hozza közel a jelentős magyar irodalmi alkotásokat főként a mai nemzedékhez s mélyítse el a magyar irodalom tanulmányozásának vágyát. Bontakozzék ki belőle a magyar irodalom és a világszellem kölcsönhatása. (...) Az esztétikai szempont vezető szerepe mellett súlyt kapjanak az irodalmat formáló eszmei, szociális, gazdasági és politikai történeti erőforrások is. Tegye jóvá a mű azokat az igazságtalanságokat, melyeket az irodalom és a haladás ellenségei egyes írók, művek, irodalmi mozgalmak ellen elkövettek.”

Tizenegy pályamű érkezett be, ezek közül kellett választania a Makkai Sándor püspökből, Molter Károly kritikusból, Bánffy Miklós író-politikusból és Babits Mihályból álló zsűrinek. Mindannyian az „Invitis nubibus” („Baljós felhők”) jeligéjű pályaművet találtak a legjobbnak. A pályázó valódi adatait tartalmazó külön borítékban Tar János nevét találták, így őt hirdették ki győztesnek. Csak később jelentkezett Szerb Antal, 31 éves budapesti kereskedelmi iskolai tanár, hogy az álnév mögött ő rejtőzik. Bár addigra már írt egy angol irodalomtörténeti könyvet, és novellái is megjelentek a Nyugatban, félt az elutasítástól. Az önmagát felfedő szerzőnek azonnal folyósították is a gondtalan munkát lehetővé első 30 ezer lejt. Egy év múlva határidőre elkészült a kétkötetes Magyar irodalomtörténet, amely a következő évben jelent meg Kolozsváron. Munkáját báró Kemény Jánosnak és feleségének ajánlotta a szerző, aki később úgy nyilatkozott, hogy az erdélyi pályázat nélkül sem ezt a könyvét, sem az ezt követő Világirodalom történetét nem jutott volna eszébe megírni. A könyv néhány hónap alatt közismert lett, az egykorú kritikák szerint idősek és fiatalok egyaránt szinte regényként olvasták. Sem Szerb, sem erdélyi kiadója nem álmodott ekkora sikerről.

A baljós felhők azonban hamar összegyűltek. Nyolc évvel később utoljára ültek össze Marosvécsen a Helikon-kör írói. Észak-Erdély visszacsatolása után a politikai megosztottság is megérkezett közéjük Magyarországról, így díjat sem osztottak többé. A budapesti parlamentben sem emlékezett senki az erdélyi irodalomtörténeti pályázatra. A képviselő interpellációjára válaszul az oktatási miniszter mindenesetre megígérte, hogy Szerb Antal ifjúságra veszélyes könyvét mielőbb kitiltják az iskolákból. Kemény János ezalatt saját vagyonából támogatta a magyar zsidótörvények miatt az állami színházakból kitiltott észak-erdélyi magyar zsidó színészek magánszínházát. A háború után nem sokkal minden vagyonát elvette a román állam. Nem hagyta el Erdélyt, inkább mészégetőként dolgozott.

Forrás: Internet

Nyáry Krisztián  Július 7.