TRIANON 2020

 2020.05.25 14:19

Szegény magyar, most melyiket sirassa?

Melyik fájóbb? Várad, Kolozs, Kassa?

Pozsony vagy Brassó? Temes vagy Arad?

…Siratom, mi hazámból – megmaradt.

 

Palányi Lajos : Melyiket

Gyóni Géza:

LEVÉL NYUGATRA

Hol vagytok most, kis »intellektüellek«,

Kiket bus század baljós vége ellett?

Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,

Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;

Gúnyos mosolygók ideálra, honra,

Kiknek a »New-York« volt a Pantheonja;

Kik ígértétek a szent Holnapot,

S akik tegnap is hátra voltatok.

Hol vagytok mostan, fránya franciások,

Kis erótikák, tucatóriások?

Csörög-e még a sok kis szélkereplő,

Amelynek szép volt minden ami szeplő?

Magyart és multat szánva nézdelők,

Nyugati szesztől kótyagos velők,

Koraszült bölcsek, véznák, betegek

Mit érez mostan horpadt melletek?

Hol vagytok mostan, kerge planétásak?

A vihar földjén csak egyet is lássak.

De hol vagytok haj? Merre csak szemem lát,

Vasizmú hősök verik a gyehennát,

Mely odvaiból zúgva tör elő.

Csönd, kis fiuk, csönd, - beszél az erő.

Nevetek mától: csiba, korcs javas!

Halljátok: beszél az Erő s a Vas.

Halljátok: sorsunk egy marad a földön,

Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön.

E földet s mit rajt teremt a zseni,

Paraszterőnek kell megvédeni.

Mert elsodorja véres áradat,

Ki vérengzők közt védtelen marad

És hová kéne, hogy elbujjatok,

Ha idevárnánk - azt a nyugatot!

Az a Nyugat, melyet majmoltatok,

S melytől vártátok a szent holnapot,

És a vad Észak, melyet épülésül

Rajzoltatok, már rothadt a penésztűl.ü

S akik megtartják néktek a világot:

Erkölcsben tiszták, harcban óriások,

S azoknak marad magtárjuk egész,

Kiket ki nem kezd a világpenész.

Halljátok ime s megtartsátok észbe

Koraszült kornak sok kis csenevésze:

Korhadt fa törzse, min harkály kopácsol,

Földre zuhan már vihartámadáskor.

Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak,

Állhat ellene szél forgatagának

És jöhet vihar világkeverő:

Mosolyogva állja szüz magyar erő!

(Przemysl, okt.)

 

 

 

Babits Mihály:

 

ÁLDÁS A MAGYARRA

 

 

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.

A haza, a haza egyenlő volt mindig

ezer év óta már, és mindig az marad,

mert nem darabokból összetákolt darab:

egytest a mi hazánk, eleven valami!

Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

 

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.

Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.

De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,

futni kezdett a vér elapadt erébe.

Visszakapta ami soha el nem veszett.

Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

 

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,

bár a világ minden fegyvere őrizze.

Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,

de leghatalmasabb mégis az igazság.

Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:

nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

 

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,

Magyarok se lettünk pusztulni hiába,

hanem példát adni valamennyi népnek,

mily görbék s biztosak pályái az égnek.

Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,

hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

 

Erős igazsággal az erőszak ellen:

igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten.

Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok.

Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.

Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,

és jön az igazság, közelebb, közelebb...

 

1938. nov. 2-6.

 

 

 

József Attila:

 

NEM, NEM, SOHA!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem, nem, soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

 

Majd nemes haraggal rohanunk előre,

Vérkeresztet festünk a határkőre

És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!!

Szembeszállunk mi a pokol kapuival!

 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

 

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is olyan régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen.

 

A lobogónk lobog, villámlik kardunk,

Fut a gaz előttünk - hisz magyarok vagyunk!

Felhatol az égig haragos szózatunk:

Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

 

Nem lész kisebb Hazánk, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! soha Árpád szent honát!

 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!