COVID -19 LELKI EGÉSZSÉG ÉS PSZICHOSZOCIÁLIS VÁLASZ 1.

 2020.05.25 15:20

COVID.jpg Amit a COVID-19 járványt kísérő pszichoszociális kihívásokról és a fontos teendőkről tudnunk kell - Egészségügyi Világszervezet -  WHO ajánlásai a koronavírus, a COVID-19 elleni közdelemben - Lelki egészség és pszichoszociális válasz a COVID-19 világjárvány idején -


A WHO eredeti közlés tartalmi fordítása, melyet engedéllyel adunk közre. Mental health and psychosocial considerations during the COVID-19 outbreak - https://www.who.int/publications-detail/mental-health-and-psychosocial-considerations-during-the-covid-19-outbreak - 18 March 2020

 

 

 

Összeállította: Dr. Pátkai István, Kristóf Róbert és Dr. Harangozó Judit .

 

 

 

Az ENSZ és partnerszervezetei a “lelki egészség és pszicho-szociális támasznyújtás” fogalmát a krízishelyzetekben ajánlott irányelvekben határozták meg. Bármilyen helyi, vagy külső támasznyújtás, mely a pszichoszociális problémákban szenvedőket segíti - a lelki egészséget erősíti, a pszichés zavarok megelőzésére tesz erőfeszítéseket illetve a mentális żavarokkal élők kezeléséről gondoskodik. A fogalom használata a humanitárius krízishelyzetekben, mint amilyen a COVID-19 is, kollaborációt biztosít - egyesíti a biológiai és a szociokulturális megközelítéseket, az egészségügy, szociális szféra, az oktatási és közösségi színtereken az együttműködést hangsúlyozza - komplex segítséget nyújt (1).

Továbbá az ellátás egymásra épülő szintjein a járványra adott válasz-intervenciókat integrálja, összehangolja. A pszichoszociális szükségletek és a válaszok egy piramissal szemléltethetők (1. ábra) ahol az alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásoktól, a súlyosan beteg személyeknek biztosított specializált ellátásig haladunk. Alapelvek: ne okozzunk kárt, az alapvető emberi jogokat vegyük figyelembe, az egyének - a rászorulók részvételével a létező erőforrásokra támaszkodva integráljuk a több szinten végzett erőfeszítéseinket.

 

Általános megfontolások

 

A járvány aggodalommal, stresszes állapottal jár - közvetlenül, vagy közvetve mindenki érintett - panaszok, tünetek jelentkezhetnek:

betegségtől, haláltól való félelem,

az egészségügyi létesítmények kerülése, félve, hogy ott megfertőződünk,

félünk, hogy elveszítjük munkánkat, megélhetésünket, különösen, ha otthon nem tudjuk folytatni a munkát,

a karantén félelemmel jár - a szociális izoláció, elzártság és összezártság olyan személyekkel, akik fertőzöttek lehetnek, akik idegenek számunkra,

erőtlennek, gyengének érezzük magunkat, mert nem gondoskodhatunk a szeretteinkről, elveszíthetjük őket a járvány miatt,

nem merünk gondoskodni az elhagyott utcagyerekekről, fogyatékkal élőkről, hajléktalanokról, idősekről, akiket a szüleik és a gondviselőik a karantén miatt elhagytak, mert félünk a fertőzéstől,

az izolációban depresszió, unalom, magányosság érzése uralkodik el rajtunk,

korábbi járványok rossz emlékeit újra átélhetjük.

 

A krízishelyzetek mindig nyomasztóak, de a COVID-19 járványban speciális stresszekkel, kockázatokkal kell szembenézni:

nem lehetünk 100%-ban biztosak afelől, hogy megfertőződtünk, ill.másokat megfertőztünk-e vagy sem,

a szokványos, nem koronavírus fertőzöttség tüneteit pl. lázas állapot - COVID-19 tüneteknek véljük,

aggódunk a ránk bízott gyermekekért, akik nem mehetnek iskolába. Különösen a nők hordoznak nagy terhet, akikre a családtagokról való gondoskodás oroszlánrésze hárul - munkalehetőségük, karrierjük akadályozott lehet,

az idősebb személyek különösen sérülékenyek, fizikális és mentális állapotuk romolhat, különösen, amikor a róluk gondoskodók karanténba kényszerülnek és alternatív gondoskodás nem áll rendelkezésre (az 1. és 2. intervenciós területek tárgyalásakor erről szólunk)

 

Az egészségügy és szociális ellátás frontvonalában dolgozók - betegápolók, orvosok, mentősök, a fertőzött személyeket, kontaktusaikat felkereső járványügyi munkatársak speciális stressznek vannak kitéve:

stigma, megbélyegzés érheti azokat, akik a COVID-19 betegekkel foglalkoznak, vagy a temetésüknél szolgálnak,

megterhelő a biztonsági felszerelések használata - fizikálisan “kényelmetlen” a védőfelszerelés, az izolációban nehéz a súlyos, esetleg nyugtalan betegek komfortját biztosítani, megterhelő az állandó éberség, figyelem fenntartása, a szigorú szabályok miatt kevés teret kap a spontaneitás és autonómia,

a munkahelyeken nagyok az elvárások, hosszabb a munkaidő, nagyszámú beteget kell ellátni, a szakmai kívánalmakkal lépést kell tartani, új, változó szakmai protokollokat kell követni,

a szoros munkahelyi igénybevétel miatt kevés a magánélet és megbélyegzés, diszkrimináció érheti az elsődleges ellátásban dolgozókat,

súlyos létszámhiánnyal kell megküzdeni különösen ott, ahol fogyatékkal élőkről gondoskodnak,

nem informáltak kielégítően arról, hogy mivel járhat a COVID-19 fertőzött betegekkel való betegágy melletti munka,

félnek attól, hogy a fertőzést szeretteiknek, családtagjaiknak, barátaiknak továbbadják, “hazaviszik”.

 

Mindezek a félelmek, reakciók zömében valóságosan létező veszélyekre mutatnak, de gyakran a hiteles információk hiányára, rémhírekre, ismeretek hiányára utalnak (3).

 

Szociális stigmának, diszkriminációnak vannak kitéve a fertőzésen átesett személyek, az elsődleges ellátásban dolgozók, családtagjaik. Ezzel az ellátás egész folyamatában szembe kell nézni és az érintettek szociális integrációját biztosítani kell (5).

 

Figyelni kell a járvány pozitív hozadékára, a sikeres megküzdési módokra (coping), az egyéni és a közösségekben tapasztalható rugalmasságra, tartalékokra (reziliencia).

 

A katasztrófahelyzetben altruizmust, a közjóért való odaadást, szolidaritást, egymás segítését, a kollaborációt tapasztalhatjuk.

az izolált személyekkel való szociális kapcsolattartás telefonon, SMS-ben, rádióval,

azok számára, akiknek nincs hozzáférésük a szociális médiához, más formában biztosítjuk a tájékoztatást,

családjuktól, gondozóiktól elszakadt személyekről gondoskodunk.

 

 

A pszichoszociális válasz általánosan érvényes, szektorokon átívelő alapelvei a COVID-19 járvány idején

 

A pszichoszociális kontextus

 

Segítő intervencióinkat az adott szituációhoz kell igazítanunk. A közösségek COVID-19 előtti helyzetét meg kell ismerni.

A vírus átlépi a határokat és a pszichoszociális gondoskodásban nem létezik mindenütt érvényes recept.

A közösségekben vannak olyanok, akiket nehéz elérni. Ilyenek a gyermekek, az idősebb generáció - részletesebben erről az 1. és 3. intervenciós területeknél. Mások, akik különösen sérülékenyek, akiknek immunrendszere érintett, és akik kisebbségi csoportokhoz tartoznak. Sajátosak a nők, a férfiak, lányok és a fiuk szükségletei.

Ügyeljünk a nemek közötti különbségekre, figyelve arra, hogy a meglévő különbségeket ne súlyosbítsuk, ügyeljünk a különböző szerepekre, normákra, arra is, hogy más lehet a vírusra való reakció.

A különböző populációk szükségleteihez alkalmazkodva segítsünk, attól függően, hogy a járvány kitörése előtt, a járvány alatt, a súlyos, csoportos, vagy tömeges előfordulás idejében vagyunk.

A járványra való felkészülés segít a válasz megszervezésében. Azok az országok, ahol még nem terjedt el a járvány felkészülnek a lelki és pszichoszociális támasznyújtásra, felhasználják más országok tapasztalatait, vagy azt a tudást, amit a korábbi járványokban szereztek.

Szükség van arra, hogy az ellátásokat a kultúrához, a nyelvhez, az egészségügyi és szociális rendszerekhez adaptáljuk.

 

A lelki egészség védelme és a pszichoszociális válasz kidolgozása az egészségügy és szociális ellátás prioritása.

A pszichoszociális tényezők figyelembevétele kulcsfontosságú a járvány megállításában, a negatív következmények felszámolásában - a nehézségekkel való megküzdésben.

A pszichoszociális intervenciókat a járvány elleni küzdelem stratégiájában felhasználjuk- a betegek diagnózisában, a kontakt személyek felkutatásánál, a gyógyító műveleteknél, a karanténok biztosításánál ez nélkülözhetetlen.

A betegek elbocsájtása - követés, kapcsolattartás szempontjai.

A lelki egészség védelmét és a pszichoszociális támaszt lehetőség szerint az általános egészségügyi ellátás keretei között biztosítsuk, de a közösségekben létező oktatási, kulturális központokat - fiatalok, idősek fórumait is fel kell használni.

Az elsődleges gondoskodás területén aktív nők különösen fontosak, véleményüket hallgassuk meg, tapasztalataikat hasznosítsuk.

A frontvonalban dolgozók jólléte szintén prioritás - egészségügyiek, a temetkezésben dolgozók, önkéntesek és még sokan mások, akiknek támaszra van szükségük.

A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a személyek, akik választhatnak a mindennapi dolgokban, pl. étkezésben, akik strukturált napirendet követnek, az autentikus - naprakész tájékoztatáshoz hozzáférnek, pl. hirdetőtáblákon, interneten, TV-n - sikeresebben küzdenek meg a karanténnal is, mint azok, akik autonomiájukban korlátozottak. A lelki - pszichoszociális segítés a karanténba kényszerülő személyek és családok számára nélkülözhetetlen.

 

Folytatjuk