A GYÓGYÍTÁS ISTENE RÓMÁBAN

 2020.05.25 15:16

Asklepios.3.jpg Aszklépiosz (vagy latin nevén Aesculapius) a görög-római mitológiában több mint kétezer éve a gyógyítás istene. A görög orvosok ősatyjukat, hivatásuk forrását tisztelték benne.


Szimbólumai – a kígyó és a bot – a mai napig megtalálhatók különféle egészségügyi épületek falán, elég csak a gyógyszertárakra gondolnunk, de szervezetek, egyesületek logóit is díszítik, így például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) emblémáján is megtalálhatók.

Aszklépiosz csak az idők folyamán vált szinte kizárólagos orvosistenné az antik ember számára. Apollón, Aszklépiosz apja – a költészet és a jóslás istene – szintén rendelkezett gyógyító funkcióval, kezdetben hozzá fordultak a pestis és egyéb járványok idején. Hügieia, Aszklépiosz lánya pedig a tisztaság, a jó egészség és a higiénia istennője.

Az Aszklépiosz-kultusz megalapítása Rómában, azaz a gyógyító istenség behozatala a városba egy konkrét eseményhez köthető, mégpedig egy hosszasan pusztító, többször visszatérő járványhoz: Kr. e. 295-ben és 293-ban is súlyos pestis sújtotta Róma lakosságát. Végül a rómaiak gyógyító istenükhöz, Apollónhoz fordultak, és segítséget kértek saját jóslatszövegeiktől, a Sibylla-könyvektől a járvány megállításához. Azt a választ kapták, hogy hívják el Rómába Aszklépioszt görög kultuszhelyéről, Epidauroszból. Mivel Róma éppen hadban állt, így csak 291-ben indult el a 10 fős római követség a görög gyógyító istenért, akit Epidauroszban különösen tiszteltek. Felmerülhet a kérdés: mégis hogyan lehet egy istenséget egyik városból a másikba szállítani? A római követség egyik tagjának, Quintus Ogulniusnak álmában maga az istenség mondja el döntését, aki kultuszszobrának formáját ölti magára:

„Csak sose félj! Megkapsz, de nem így, mint látsz e szoborban.

Nézd csak e kígyót itt, mely most botomon tekerőzik,

képét vésd az eszedbe, hogy aztán újra felismerd!

Ezzé változom át: de nagyobb leszek, akkora éppen,

mint amilyenné válnia kell istennek az égben.”

Publius Ovidius Naso (ford.: Devecseri Gábor): Átváltozások XV. 659–663.

Másnap a szent „kígyóisten” önként „száll fel” a rómaiak hajójára, és a követség elindul Rómába. A hajóút során megállnak néhány templomnál, végül elérnek Rómába, ahol a szent kígyó hirtelen kicsúszik a hajóból a Tiberis-szigetre (olaszul Isola Tiberina), melyet maga választ ki lakhelyéül.

„Ott a latin gályát elhagyja a phoebusi kígyó,

ölti magára megint régebbi nagy istenalakját,

orvoslóként jön, s végét veti nyomban a gyásznak.”

Publius Ovidius Naso (ford.: Devecseri Gábor): Átváltozások XV. 742–744.

A Tiberis-sziget vallásos szempontból fontos földterületnek számított: a római hagyomány szerint eredetileg egy „úszó föld” volt, mely különleges anyagból, Ceres, a föld és a termékenység istennőjének szent növényéből, gabonából képződött. Itt jön létre tehát a görög orvosisten, Aszklépiosz első római kultuszhelye.

Ha Róma belvárosában járunk, a Tevere (latinul Tiberis) folyó közepén ma is megtaláljuk a szigetet. Közelebbről feltűnhet, hogy a szigetnek hajószerű alakja van, ugyanis travertinből (édesvízi mészkő) készült peremfallal vették körbe, melynek maradványai még néhol jól kivehetők a sziget déli csúcsán: ezzel adtak hajóformát a szigetnek annak emlékére, hogy a szent kígyó hajóval érkezett hazájából Rómába. A régi travertinfal egyik részén még látható egy botra csavarodó kígyó és az orvosisten domborműves ábrázolásának töredéke.

A sziget azonban nem csak formájában őrzi a gyógyítás és az antik orvosisten emlékét. Az Aesculapiusnak szentelt templom helyén ma a San Bartolomeo-templom áll, amelyben antik templomok oszlopait is felfedezhetjük. A keresztény templom mellett a sziget nagyobb részét a Fatebenefratelli irgalmasrendi kórház foglalja el, mely jelenleg is aktívan működik. Az 1656–57-es római pestisjárvány, később pedig a kolera alatt 1832-ben a betegeket itt ápolták és különítették el. Templom és kórház épületének ilyen szoros szomszédsága az antik Aszklépieion, egy egyedülálló kultuszhely öröksége. Az Isola Tiberina egy olyan emlék tehát, mely több mint kétezer év távlatából is megőrizte eredeti funkcióját, az orvoslás és gyógyítás gyakorlatát.

Bohacsek Dóra

semmelweismuseum

2020. május 20.