ÁPRILIS 2020

 2020.03.30 09:41

prilis_1.jpg Április az év negyedik, 30 napos hónapja a Gergely-naptárban. A hónapot Mars kedveséről, Venusról nevezték el, Venust ugyanis Aperirének is hívták. A név a latin aperire szóból származik, melynek jelentése „megnyitni” – ez valószínűleg utalás az ekkor kinyíló természetre. A 18. századi nyelvújítók szerint az április: nyilonos. A népi kalendárium Szent György havának nevezi.


Radnóti Miklós: Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép

s féllábon elszalad.

Ó április, ó április,

a nap se süt, nem bomlanak

a folyton nedvesorru kis rügyek se még

a füttyös ég alatt.

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio

Az útszél: csupa pitypang,

A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tíz

Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj

Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,

Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.

A parkban – rőt aranyhal –

Kövér úr sétál lebegő

Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája

Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét,

És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság

Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai

Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,

Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek

Autója bőgve megremeg…

Ó, áprilisi út-szél,

Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,

Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,

Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy

Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,

Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,

Micsoda cifra, szörnyü baj,

Ha most, annak jeléül,

Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,

Belépnék e szép kertbe, és

– Áprilisi merénylő –

A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd

Öklöm vidám barackjait.

 

Petőfi Sándor: Ki a szabadba!

 

Ki a szabadba, látni a tavaszt.

Meglátni a természet színpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

 

A természetnek pompás színpadán

A primadonna a kis fülemile;

Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ő vele?

 

Megannyi páholy mindenik bokor,

a melyben ülnek ifjú ibolyák.

Miként figyelmes hölgyek...hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

 

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem...

A kősziklák e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.