AZ ESZTERGOMI BAZILIKA A SZLOVÁK EURÓS ÉRMÉN

 2019.12.22 14:55

Rudnay.jpg Talán ez lehet az egyik szál, ami a Szlovák identitást olyan mértékűnek ítélte, ami végül a BAZILIKÁS-EURO érme kibocsátását indukálta.

A prímási székhely (és az esztergomi káptalan) a 16. században, Esztergom 1543-as elfoglalása után menekült Nagyszombatra (ami az előbb említett térkép alapján is jelentős "Tót-ajkú" népességgel bír), s már Mária Terézia uralkodása és gróf Barkóczy Ferenc érseksége (1761–1765) alatt elkezdődtek a felújítási munkálatok Esztergomban, hogy a visszatérést elő lehessen készíteni.

Az 1802:XVII. tc. újból rendelkezett arról, hogy az esztergomi főkáptalan minél előbb költözzön át Nagyszombatból Esztergomba, ám Károly Ambrus korai és váratlan halála miatt e terv nem valósult meg, melyet tovább nehezített a körülmény, hogy a magyar egyháziak (több mint 250 év berendezkedése, kényelme után) sem feltétlenül értettek egyet azzal, hogy egy lerombolt távoli városban kelljen újra kezdeniük az eddig megszokott, kényelmes és pompában eltöltött életüket.

Az csak zárójeles megjegyzés, hogy Nagyszombaton, ami több mint 250 évig volt az Esztergomi Érsek és a főkáptalan székhelye, a magyar katolikus egyház központja, semmi féle magyar felirattal, a negyed évezredre utaló magyar vonatkozással nem lehet találkozni.

Rudnay, amikor beiktatási ceremóniájának helyszínét Esztergomba teszi, már elődei gyakorlatát követi, ám ő ezzel az ünnepélyes gesztussal, az egyházmegye székhelyét is visszahelyezi, s maga is Esztergomban marad.

Rudnay egyik maradandó alkotása a Magyar Sion-ként megnevezett érseki központ újjáépítésének megkezdése az esztergomi Várhegyen.

Mivel maga az építkezés és a Bazilika megvalósítása négy prímás alatt történt;

RUDNAY SÁNDOR - COEPIT

KOPÁCSY JÓZSEF - CONTINUAVIT

SCITOVSZKY JÁNOS - CONSECRAVIT

SIMOR JÁNOS - CONSUMMAVIT

így már csak matematikailag sem lenne indokolt a templomot csak Rudnay-val megjeleníteni, már csak azért sem, mert az ő idejében az épület teljesen más formában került megtervezésre, mint amit a mai, és az új érmén szereplő kép mutat.

De nyilván ezt nem kell fejből tudniuk a Szlovák pénz-és érmetervezőknek, ahogy vélhetően az utána járást sem a Széchenyi Könyvtárban kezdték.

És hát láttunk már csodákat a Szulejmán sorozatban is, amikor 1543-ban Párkány felől ágyúzzák az 1822-1869-között felépült Bazilikát.

Meg kell jegyezni, hogy ahhoz nem fér kétség, hogy Rudnay Sándor a szlovák „nemzeti ébredés” egyik fontos szereplője volt.

(KÄFER István: Rudnay Sándor jelentősége a szlovák nemzet kultúrájában, in: Rudnay Sándor és kora. Alexander Rudnay a jeho doba (szerk., red. KÄFERIstván).

Talán ez lehet a másik szál, ami a Szlovák identitást olyan mértékűnek ítélte, ami végül a BAZILIKÁS-EURO pénz kibocsátását indukálta.

A latinul,magyarul, németül és szlovákul egyaránt prédikáló Rudnay egyik kezdeményezője és támogatója volt a szlovák nyelvű liturgikus irodalom elkészítésének és modernizálásának, jó kapcsolatokat ápolt a korabeli szlovák értelmiséggel.

Bár ugyanennek – láttuk – a magyar oldala is kiemelhető: jó kapcsolatok a magyar nyelv ápolásának híveivel, a magyar nyelvű intézményrendszer támogatása (például komoly adomány formájában a magyar nyelvet ápolni hivatott Magyar Tudós Társaság részére), a Káldy-féle Bibliafordítás javításának felvetése.

E törekvések persze ismét egyházpolitikai tettként is értékelhetők: a katolikus vallásosság visszaszorulását az anyanyelvi igehirdetés és egyházi oktatás fejlesztésével lehetett megállítani.

Rudnay nyelvpolitikája valószínűleg egyházpolitikájának szerves részét képezte, s egyik fő célja lehetett a szlovák anyanyelvű lutheránusok visszaterelése a katolikus egyházhoz.

Rudnay beiktatási ceremóniájára 1820 májusában került sor.

Ehhez kapcsoltan a dicsőítő költemények oly gazdag tárháza állrendelkezésünkre latin, magyar, német, sőt szlovák nyelven, amely a rendi költészetben páratlan forrásanyagot jelent.

„Az ezen alkalmatosságra készűlt Versezetek mintegy 30 számra teltek, mellyek többnyire Deák nyelven készültek, de voltak több derék Magyar versek is, sőt tudtunkra három Tóth nyelven is készűlt, mellyeket részszerént az Érsekségi Papság, részszerént a Praemonstratensis, Benedictus, Piarista szerzetesek, vagy más magános személyek mutattak be.” - szól egy tudósítás

A magyar, a szlovák vagy a latin nyelv választása önmagában még nem mutat eltérést a reprezentáció minőségében.

Tulajdonképpen – köszönhetően az iskolai versoktatásnak – a szlovák és magyar nyelvű költemények is hasonló poétikai eljárásokra épülnek, mint a latin változatok, s bár a nyelv választása már önmagában is jelezhet valamely nyelvi-kulturális identitásformát, inkább van szó valamely funkcionális többnyelvűségről, mely a 18. századot jellemezte, s ebben a társadalmi környezetben még 1820-ban is magától értetődőnek számított, így csak azért sulykolni a Szlovák identitást, mert a beiktatáskor szlovák nyelvű dicsőítő versek is elhangoztak, szintén nem tűnik elég nyomós érvnek.

Összességében persze lehet, hogy az egy-egy apró vélt vagy valós szál olyan gombolyaggá állt össze, ami Szlovák oldalról indokolta az új 10€-s érme kibocsátását, de számomra ez inkább egy nem túl bölcs és nem szerencsés választás eredménye, ami talán a felvidéki magyarokban az Anyaországhoz való tartozást erősíti, és ha így van, akkor el kell tudni fogadni.

Zárszóként annyit el kell mondjak, hogy bármennyire is zavaró számomra a fentiek alapján a SLOVENSKO felirat vagy az OSTRIHOMSKEHO városnév, be kell szerezzek egy ilyen érmét magamnak.

Ami ennél jobban fáj a lelkemnek, hogy sem mi esztergomiak

(felelős vezetőink), sem pedig a magyar katolikus egyház nem tudta a Rudnay-hoz köthető 200. évfordulót és a Bazilika zárókő letételének 150. évfordulóját olyan maradandó formába önteni, ahogy ezt mások egy "idegen ország" érsekével és egy "idegen ország" első templomával tették.

Forrás:Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

Esztergom Anno December 9., ·