2019. OKTÓBER 6.

 2019.09.30 15:34

arad_8_60.jpg 1849. október 6-án, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a  szabadságharc bukása után kerültek az osztrákok fogságába. Ők a nemzet vértanúivá váltak:

 

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly,

Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

 

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.

Egy nép mely gyászol, s ünnepel!

Temetni jöttünk és siratni,

de e nép többet érdemel!

A gőg, s a túlerő legyőzött,

de büszke népünk fennmarad!

Ők tizenhárman ott nyugosznak,

nem népünk sírja lett Arad.

Ha hűvös, őszi éjszakákon,

a csillagokat kémleled,

tizenhárom ragyogó csillag

felülről őrzi népedet.

Hibáinkból tanulni kéne,

mert "megbűnhődte már e nép"!

S a hűvös, őszi éjszakákon

érezd a HŐSÖK tekintetét....

 

Ady Endre: Október 6.

 

Őszi napnak mosolygása,

Őszi rózsa hervadása,

Őszi szélnek bús keserve

Egy-egy könny a szentelt helyre,

Hol megváltott - hősi áron -

Becsületet, dicsőséget

Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára,

Oda hull az őszi rózsa,

Hulló levél búcsucsókja;

Bánat sír a száraz ágon,

Ott alussza csendes álmát

Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,

Tűzz reá a fényes égre,

Bús szivünknek enyhe fényed

Adjon nyugvást, békességet;

Sugáridon szellem járjon

S keressen fel küzdelminkben

Az aradi tizenhárom.

 

Juhász Gyula: Vértanúink

 

A föld alól, a magyar föld alól,

A vértanúk szent lelke földalol:

 

E nagy napon, hol emlék s béke leng,

A bús bitókra hittel nézzetek!

 

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,

Minden napoknál szebb és szabadabb!

 

A nap, melyért mi vérben esve el,

Nyugodtan haltunk ama reggelen.

 

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,

Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

 

Hisz onnan árad, új világ felett,

Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

 

Szabadság minden népnek, aki él,

S halni tudott egy megváltó hitér,

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen

Mások szabad prédája, becstelen.

 

Testvériség, mely át világokon

Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

 

Ó, magyarok, ti élő magyarok,

A halhatatlan élet úgy ragyog

 

Rátok, ha az egekbe lobogón

Igazság leng a lobogótokon,

 

Az Igazság, mely tegnap még halott,

Világ bírájaként föltámadott.

 

A népek szent szövetségébe ti

Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

 

A föld alól, a magyar föld alól,

A vértanúk szent lelke így dalol.