170 ÉVE SZÜLETETT WERTNER MÓR

 2019.07.10 15:19

iwertner.jpeg Wertner Mór (Ispáca, 1849. július 26. – Párkány, 1921. június 8.) magyar történész, genealógus, orvos…1884-ig jóformán kizárólag orvostörténeti és közegészségügyi dolgozatokat írt, azután viszont nagyobb részt történelmi, elsősorban genealógiai tanulmányokkal foglalkozott. A Gyógyászatban, Közegészségi Kalauzban, Turulban, Heroldban, Adlerban, Századokban, Erdélyi Múzeumban, Történelmi Tárban, Magyar Nyelvben, Ungarische Revueben, Ungarische Rundschauban és másutt közölte értekezéseit.


A magyar orvostörténet-írás különös, de igen hamar elfeledett egyénisége volt Wertner Mór,

akinek életművét elsősorban a hazai történetírás, első sorban a genealógia tudománya tartja

számon. E szakterületen kifejtett munkássága olyan elmélyült kutatásokon nyugodott, hogy már

életében – szűkebb ismeretségi körén kívül – a történelem tudománya iránt érdeklődők és a

könyvszeretők tábora nem is feltételezte, hogy a nemzetközi hírnévnek örvendő tudós

alapképesítése orvos, sőt élete végéig orvosi gyakorlatából élt, fedezte kutatásainak költségeit.

Kevesen voltak kortársai között, akik annyira ismerték és kutatták középkori oklevéltárainkat,

mint ez a szerény körülmények között élt falusi orvos. Szinte hihetetlen bőségben kerültek ki tolla

alól a kisebb-nagyobb lélegzetű, a magyar történelem kiemelkedő egyéniségeinek, családjainak

genealógiáját, családi leszármazását feldolgozó tanulmányok.

 

A fényes tudományos pályát tehát orvostudományi és orvostörténeti kutatások s publikálások

előzték meg. Sokáig e két szakterületet egy időben végezte, de első történettudományi

publikációinak sikerei ellenére sem adta fel orvosi tevékenységét, nem szédítették meg külhoni

történelemtudományi társasági tiszteletbeli tagságai sem.

 

Valójában ki volt Wertner Mór, milyen orvosi-orvostörténeti szakirodalmi tevékenységet

fejtett ki?

Életútja és orvosi pályafutása csupán néhány mondatban összegezhető

Spácon (Pozsonytól nem messze) született 1849. július 26-án, de már iskolai tanulmányait Temesvárott végezte. Útja innen Bécsbe vezetett, ahol 1874-ben orvosi oklevelet szerzett a bécsi orvosi karon. Végzése után Csicsón (Komárom vármegyében), majd Szencen (Pozsony vármegyében) működött gyakorló orvosként, de 1890–1893 között Pozsonyban tevékenykedett tiszteletbeli főorvosként. Ezután Muzslán vállalt járási orvosi állást, amelyben döntő szerepet játszott az a tény, hogy a közeli esztergomi prímás levéltár vonzkörében szeretett volna élni. E vármegye is tiszteletbeli főorvosi címével tüntette ki. Nyugalomba vonulása után Párkányban telepedett le, így 1921. június 8-án, már a trianoni határokon túl, hunyt el.

 

Orvosszakírói tevékenysége kezdetben orvosi gyakorlatához kötődött, amit tükröznek

közleményei is. Vidéken élő gyakorló orvosként éles szemmel figyelte a falu közegészségügyi

állapotát, a helyhatóság által alkalmazott orvos kiszolgáltatott helyzetét és egészségügyi

szempontokból gyakran járatlan munkaadóival szemben. Világosan látta az 1876. évi

közegészségügyi törvény jelentőségét, annak az ország közegészségügyi állapotán jobbítani

kívánó szándékait, viszont kritikus írásaival, a törvény és a vidéki valóság, a törvény adta

lehetőségek és a helyhatóságok fékezőerői között feszülő ellentmondásokra is fel kívánta hívni a

figyelmet. A ‘Gyógyászat’-ban megjelent tárcáiban nemcsak a vidéki gyakorlat nehézségeit

ábrázolta, hanem ezzel olyan problémákra világított rá, amik éppen megoldásra vártak. A

Gyógyászat ‘Államorvostan’ című mellékletében 1880-ban megjelent háromrészes írása – ‘Falusi

közegészségügyünk s egészségügyi rendőrségünkről’ – a vidék elmaradott közegészségügyi

állapotát ellenőrizni hivatott szakigazgatás hiányára, illetve a létezőnegatívumaira hívta fel a

figyelmet, tett javaslatokat. Egy évvel később a falusi iskolák tarthatatlan közegészségügyi

állapotáról értekezett, gondolatai találkoztak Fodor József iskola-egészségügyet megreformáló

elképzeléseivel. Szinte ezt dokumentálta tapasztalataival. E tárgykörből talán leghatásosabb írása

1883-ban jelent meg a ‘Gyógyászat’ hasábjain, amikor is az Országos Közegészségügyi

Tanácshoz fordult az állategészségügy hiányosságainak elmaradottságából eredő, és az emberek

egészségét fenyegető tényezők orvoslásáért.

A medicinával kapcsolatos szakirodalmi tevékenységének legnagyobb területe az

orvostörténelem. Első ilyen tárgyú írásaiban is tükröződik a későbbi elmélyült történetkutató,

hiszen az összefüggések feltárása mellett igen nagy figyelmet fordított a tények feltárására.

Egyszerűen mintaszerűek „szárnypróbálgatásai”, hiszen az adatokat nemcsak feltárta, hanem

értelmezte, helyreigazította. Foglalkozott az ókori kelet orvostudományával, cikksorozatot

jelentetett meg az ókori görög-római fürdőkről, a fürdőkultúrákról, tizenegy részes sorozatban

dolgozta fel a demográfiai viszonyok alakulását a legkorábbi kezdetektől a saját koráig, az ókori

szülészeti kultúrát, a higiéniai ismeretek fejlődését stb. E tanulmányokat adta ki az

‘Orvosrégészeti tanulmányok’ című füzetében, míg e tárgykörből német nyelven is összefoglalást

adott ki nyomtatásban. nemzetközi érdeklődést váltott ki viszont az 1880-ban a ‘Deutsches Archiv

für Geschichte der Medizin und Medizinische Geographie’ címűfolyóiratban megjelentetett

terjedelmes tanulmánya az 1708–1711 között Magyarországon dúló pestisjárványról.

Nem szabad megfeledkeznünk orvosi filozófiai tárgyú tanulmányairól, amelyek érintették az

orvosi hivatás eszmei alapjait, az orvosi pálya iránti – akkor tapasztalt – közömbösség okait stb. E

tárgykörhöz kapcsolódik a diagnózis történetét nyomon követőtanulmánya, de foglalkozott

hatrészes cikksorozatban az ókori és a középkori orvosi iskolákkal, tizennégy részben

népgyógyászattal, alkémiával, régi kórmegállapításokkal, halotti anyakönyvekből kikövetkeztethető

halálozási és betegség-statisztikákkal stb.

 

Azonban legmaradandóbb és a ma számára is sokatmondó írása az ‘Orvostan és a történelem’,

illetve az ‘Orvostan és a bölcselet’ címen megjelentetett cikksorozata volt. Wertner Mórt is erősen

foglalkoztatták a hazai orvostörténelem oktatásának és kutatásának problémái, valamint az 1880-

as években oly sok gondot jelen ő orvostörténeti monográfia kérdése. (...)

 

 

A MÚLT MAGYAR ORVOSTÖRTÉNÉSZEI

KAPRONCZAY KÁROLY:

WERTNER MÓR

(1849–1921)