ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 10.

 2019.03.04 18:14

Patrovics_1_1_1_1_2_1_1.jpg Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő fiatal szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta


Dacára a folyamatosan növekvő betegforgalomnak, a Kolos Kórház 1908-ra eladósodott. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a költségvetésben a kölcsönök fedezetét helytelenül állapították meg. A kórház újabb kölcsönök felvételéhez folyamodott, de ezek visszafizetését a fent említett évtől kezdve beépítették a költségvetésbe, így garantált lett a törlesztés. A hiteleket egyrészt a város polgármesteri hivatalától, másrészt a belügyminisztériumtól vették fel. Esztergom városa 25000 Korona kamatos kölcsönt adott a kórháznak, a belügyminisztériumtól egy év alatt törlesztendő, 10000 Koronás előleget vettek föl. Ezen összegek kifizetése azonnal megtörtént. A kórház egy másik fajta, hosszú lejáratú kölcsönt is felvett a belügyminisztériumtól. Ennek összege 40000 Korona volt, és 15 év alatt kellett visszafizetni. (99)

 

Hadd mutassak be néhány statisztikai értéket az 1908-as évre vonatkozóan, összehasonlítva az esztergomi és a losonci községi kórházak egyes adatait. Néhány fejezettel előbb említettem, hogy Losonc népsűrűsége másfélszer nagyobb volt Esztergoménál. Mindkét városban egy községi kórház állt. Az esztergomi Kolos közkórház 1908. évi betegforgalma 1849 fő volt, míg Losonc város közkórházát fele ennyi beteg látogatta, számszerint 910 fő. Ennek megfelelően Esztergomban 3 orvos működött, Losoncon csak egy. Természetesen a betegforgalom arányában alakult 1908-ban a halálozások száma: a Kolos Kórházban az elhunytak száma 125 fő volt, a losonci kórházban 58-an haltak meg. Az ápolási napok száma Esztergomban 38988 nap volt, Losoncban 24998 nap. (100)

 

A kölcsönök törlesztésének érdekében 1909-ben fölvetették az ápolási díjak emelését, melyet a belügyminisztérium jóvá is hagyott, és az új díjazást 1 Kor. 90 fill-ben állapította meg. (101)

 

Bár a kölcsönök visszafizetése teher volt a kórháznak, a személyzet bővítésére mindig jutott pénz. A szabályrendeletről szóló részben igen részletesen írtam a kórházgondnok feladatairól, és amint azt olvashattuk, e feladatkör széles volt. 1909-re jutott el a kórház abba a helyzetbe, hogy a betegek felvételét, és emellett a gondnok többi feladatát egy ember már nem tudta ellátni. A betegfelvétel egyre lassult, regisztrációjuk mindinkább pontatlan lett. Plusz egy fő felvételét, aki szintén a gondnoki teendőket látta el, a kórház ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a munkát pontosan kell elvégezni. (102)

 

A kórház épületét és a betegek ételét rendszeresen ellenőrizték. Az 1909. évi ellenőrzés során, az erre a feladatra felkért mérnök az épületet rendben találta. Ami pedig a betegek életét illeti, egy szintén ebből az évből származó beszámoló szerintem csak ízletes volt, de az élelmezésre költött összeg is megfelelt a költségvetésben szereplőnek. (103)

 

A Kolos Kórház 1910-ben szerezte be az akkor újdonságnak számító „ Röntgen” laboratórium felszerelését. Mint maga az új épület, annak számos fejlesztése, a röntgen berendezés is dr. Gönczy Béla nevéhez fűződik. Ragaszkodott ehhez a beruházáshoz, hiszen ekkor már elengedhetetlen felszerelésnek számított a sebészeti betegek gyógyításában, és már a nagyobb kórházak többsége rendelkezett röntgen laboratóriummal. A Kolos Kórháznak is meg voltak hozzá az elengedhetetlen feltételei, ilyen volt például a villamos áram, melyet még 1904-ben bevezettek Esztergomba. Gönczy doktor fölkért egy szakértő mérnököt, Tóbiás Frigyest, hogy a kórház adottságait figyelembe véve ajánljon gyárakat, melyek gépei használhatóak a város kórházában. Így jöhettek számításba a Siemens, a Halske és a Hirschmann gyárak ajánlatai. (104)

 

A Röntgen laboratórium berendezést 1910. júliusától kezdték használni a kórházban. (105) 1911-ben jelentős fizetésemelésekre került sor. Gönczy doktornak, mint a kórház igazgatójának évi 3000 Koronáról 4000 Koronára emelték a jövedelmét. Az alorvosok fizetését 1800 Koronáról 2400 Koronára, a gondnokokét 1600 Koronáról 2000 Kor-ra emelték. (106)1912-ben újabb 11 ágyat állítottak be, a növekvő betegforgalom miatt. (107)

 

Éveken keresztül gondot okozott a kórház ivóvíz ellátása. A probléma megoldására 1909-ben felkértek egy mérnököt, aki két megoldást javasolt. Az egyik az volt, hogy a prímási vízvezetékből egy mellékágat vezetnének be a kórházba, a másik lehetőség szerint a kórház területén lévő egyik kútból motor segítségével nyertek volna vizet. A prímási vízvezeték használatára nem került sor, mert a vezetékre való csatlakozás nagy pénzt igénylő beruházás lett volna. Az ügyintézés egy időre el is akadt. (108)  Csak 1911-ben került újra a kórházbizottság elé, amikor is egy újabb ötlet merült föl. Eszerint a kórház vízszükségletét eddig elégtelenül ellátó „ Cigánykút” nevű forrás átalakítása lett volna az egyik megoldás, amelyet meg is tettek, de a forrás ennek ellenére sem adott több vizet. Szóba került, hogy esetleg a „Tetveskút” nevű forrást bevezetik a „Cigánykútba”, s a kettő együtt adná a kórháznak a szükséges vízmennyiséget. Ezt azonban soha sem valósították meg. (109)

1912-ben végül megoldották a problémát, ugyanis a kórház engedélyt kapott a prímási vezeték használatára azzal a feltétellel, hogy az új vezetékek lerakása a kórház költségeit terhelték. Továbbá a prímási uradalmi igazgatóságnak a víz hektoliteréért 2 fillért kellett fizetni az intézménynek. (110)  A vízvezetéket 1912. július 26-án kapcsolták a prímási vezetékbe. Ez volt a kórház utolsó nagy beruházása az I. világháború előtt. (111)

 

ESZTERGOM EGYÉB EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZETEI

 

SIMOR KÓRHÁZ

 

Simor János hercegprímás 1885-ben alapította a róla elnevezett kórházat, melyet egyébként Érseki Kórháznak is neveztek. Az intézményt Esztergom Szentgyörgymező negyedében hozták létre, ez volt a város legjobb levegőjű része. A hercegprímás vásárolta meg a telket, melyen egy ingatlan is állt. A hét szobás épületet renováltatta, ami később az ápoló apácák lakóhelyéül szolgált. Emellé építtette az új, két emeletes kórházat, a két épületet pedig összekötötték egy folyosóval.

 

Az intézményt elsősorban háború esetére hozta létre Simor János. Az ötven katonát az egyház költségén ápolták volna. Azonban erre sosem került sor. Így béke idején tíz ágyat a szegény polgároknak tartottak fönn. Az ápolást az irgalmas rendi apácák végezték, akik szakképzettek és önzetlenek voltak. A kórház orvosa dr. Rapcsák Imre volt, aki Bécsben szerezte meg szaktudását, amikor segédorvosként dolgozott.(112)

 

De most nézzük meg, miként nézett ki Esztergom másik, korszerűen megépített kórháza. A park bejáratánál állt a porta és a portás lakása, mely két szobából és egy konyhából állt. Az összekötő folyosón a nagykonyha, a cselédszobák és a mosóhelység volt. Továbbá itt találhattunk egy, a kertre néző nagy termet is építettek ide, a sétálni képes betegek pihenhettek, társaloghattak. A Simor Kórház földszinti részében kápolna is működött. Az alsó szinten öt kórterem volt, egy fürdőszoba tartozott hozzájuk. Az emeleten ugyan így helyezkedtek el a szobák. Az új épület megfelelt a kor egészségügyi követelményeinek: magas, tágas kórtermeket építettek, melyeknek jó volt a szellőzésük. És hogy ez mennyire fontos volt, azt már említettem a Kolos Kórház bemutatásánál. A Simor Kórház befogadóképességét ötven ágyra tervezték. Minden ágy mellett egy szék állt, a kórtermek közepén pedig egy asztal volt. Az ágynemű és a huzat korszerű, könnyen tisztítható anyagból készült.

 

Itt is tartottak járó beteg rendelést, ennek helye a renovált épületben, az erre elkülönített rendelőszobában volt. A felszerelése korszerű volt. Az Érseki Kórház parkja szintén szép és tervezett volt. Két részből állt: felső részét díszkertnek képezték ki, az alsó részébe szőlőt és egyéb gyümölcsfát telepítettek. Újdonságnak számított a kórház vízellátása, amely nem kútból, hanem a Dunából kiinduló vízvezetékből történt.

A kórház az I. világháború után egyesült a Kolos Kórházzal, és az épületbe -a már említett jó levegő miatt- a tüdőbetegeket fektették. Később itt működött az ideg- és elme osztály, egészen 1985-ig. (113)

 

 

BETEGSEGÉLYEZŐ PÉNZTÁRAK

 

 

1892-ben jött létre az „Esztergomi Ipartestületi Betegsegélyező Pénztár” az Egészségügyi Minisztérium 1891. évi XIV-es törvénycikke, és a Kereskedelemügyi Minisztérium 1892. évi 2342/VI. számú rendelete alapján. Elnökének Dóczy Ferencet nevezték ki, orvosa dr. Berényi Gyula lett. A pénztár a betegeknek kórházi járulékot fizetett, de csak akkor, ha az egyesület utalja kórházba. Ugyan ekkor alakult meg a másik két konkurens betegpénztár: az „Esztergomi Vármegyei Kerületi Betegsegélyező Pénztár” és az „Esztergomi Kerületi Beteg-segélyező Pénztár”. Mindegyik külön szabályzattal rendelkezett, a statisztikai kimutatás azonban közös volt. Eszerint 1897-ben 1289 táppénzest vettek föl, akiknek 10577 napot fizettek ki. Összesen tehát 4568 Forint 54 krajcárt fizettek ki a betegek után. A betegségeket leírták és összesítették, ebből tudhattuk, hogy a leggyakrabban előfordult betegségek között voltak a szembetegségek, a gyomorfekély és a fogbetegségek.(114)