KŐRÖSI LÁSZLÓ: KORRAJZOK: VASZARY KOLOS 1896.

 2018.06.25 11:34

borito.jpg Halálának 100. évfordulóján számos rendezvény, könyvbemutató, tudományos esemény történt és történik Esztergomban és környékén. Mi ezúttal Korrajzok című munkájából idézünk néhány gondolatot, melyben kórházunk névadójával, Vaszary Kolossal foglalkozik.

 

Születésének legendája

 

„Az a ház, melyben Vaszary Kolos szülei Keszthelyen laktak, a főutezában van s ma Mácz nyug. plébános tulajdona. Szüleinek a várostól félórányira, a Gyenesdiás hegyen egy kis szőlőjük volt. Egy napon édes anyja ebédet vitt ki a szőlőben munkálkodó családapának, s midőn délután hazafelé indult, a szőlőhegy s Keszthely közt elterülő, jelenleg a város tulajdonát képező Amor nevű térségen hirtelen rosszul lett s itt született Vaszary Kolos. Minthogy senkisem járt a vidéken, az anya kénytelen volt csecsemőjét beletenni abba a puttonyba, melyben urának az ebédet vitte s úgy vinni haza az újszülöttet. Diákkorában gyakrabban élczelőd- tek ezzel az iskolatársak, de csak addig, mig a kis Kolos mindenben túl nem szányalta őket”.

 

Jószívűsége.

 

Midőn Vaszary Kolos prímás még csak egyszerű benezés tanár volt mai székesvárosában, szerény pénzét a szegények közt osztotta szét.

A barátok templomában szokott volt naponkint misézni s akárhány pénteken egész csoport szegény ember várakozott a templom ajtajánál, hogy a szegény benczégtanár alamizsnáját megkaphassa.

Egyszer az utolsó krajczárjából is kifogyott. Pedig látott a koldusok csoportjában egy igazi szegény asszonyt, a ki didergő unokáját karjai közt tartotta és éhezett és fázott, de nem rimánkodott.

Vaszary Kolos magához hivatta a szerencsétlen öreg asszonyt s kinyitván szekrényét, kivette újdonatúj reverendáját s odaadta neki, hogy adja el s vegyen télire való ruhát magának is, meg az unokájának is.

 

Szerénysége.

 

Füredi fogadtatásakor történt, mikor, mint főapát legelőször került oda. Elődje, Kruesz Krizosztom nem sokat gondolt Balatonfüreddel; ráhagyta egészen a tihanyi apátra, a ki mintha csak a saját tulajdonán gazdálkodott volna.

Ekkor már, 1885-ben hangosan követelték a reformokat. Vaszary örömmel fogott az újításokhoz. Természetes tehát, hogy nagy reménységgel várták Füreden. Az általános örömben a cselédség is osztozkodott. Zöld galylyal,. virággal, kakukfüvel hintették be az uj főapát útját. A folyosó kövezetét valóságos elevenszőnyeggé varázsolták.

Mikor Vaszary meglátta az útjára szórt virágokat, a cselédekhez fordult.

— Hát király vagyok-e én, hogy virágot hintenek elém! Söpörjétek el csak fiaim szaporán!

És a tisztelgők kezét megszorítva, egyiket- másikat szokása szerint karonfogva fölsietett zajos éljenzések közt szobájába.

 

Vallástürelme.

 

Valahányszor Vaszary Kolos, mint főapát a komáromi benezés-gimnáziumot meglátogatta, találkozott Schnitzer dr. rabbival is, a kitől gyakran tudakozódott, hogy mi hir kering a városban.

Egy alkalommal a rabbi egész őszintén igy szólott:

— Minden a régi kerékvágásban. Csak a gimnáziumban van egy uj benezéstanár, a ki ha olyan jeles tanár volna, mint a milyen nagy antiszemita, akkor csakugyan az ország leghíresebb professzora lehetne.

Két hét múlva az illető tanár már a gazdaságban kapott alkalmazást s helyét uj erő váltotta fel.

 

A herczegprimás és a libapásztor.

 

A csongrádmegyei mindszenti illetőségű tizenhárom éves Elekes Vendel igen szorgalmas tanuló volt, a ki szívesen tovább tanult volna, ha módja megengedi. Szegény

napszámos gyermeke lévén, abba kellett hagynia az iskolát s elszegődnie libapásztornak. A szorgalmas, törekvő kis fiút sajnálták tanítói, kiknek nevében Mindszent község plébánosa levelet irt a váczi megyés püspökhöz, kérve őt, hogy a szép tehetségű, szorgalmas fiút vegye pártfogásába. A váczi püspöktől azonban nem jött válasz a levélre, pedig a kis fiú, kinek erről tudomása volt, naponkint elsietett a postára, hogy a plébános ur levelére a választ mentül előbb megtudhassa. Mikor látta, hogy válasz csak nem jön, nagy elhatározás érlelődött meg gyermek-szivében és tervérőlés tervéről senkinek sem szólt. A libapász- torkodásért kapott néhány krajczáron papirost, tollat, tintát és bélyeget vásárolt, aztán a maga egyszerű, gyerek-eszével egy instan- cziát irt Vaszary Kolos Magyarország her- czegprimásához, körülményesen leirva nyomorúságos helyzetét és kérve az egyházfejedelem pártfogását. Tette csak akkor tudódott ki, mikor a primási udvartól megérkezett a tudakozódó levél Keller plébánoshoz, kinek informácziói után a herczegprimás azonnal intézkedett, hogy a fiú Esztergomba küldessék, a hol pártfogásába vette a gyereket, kit a szive vágya szerint pappá neveltet. A mindszenti kis libapásztor tehát a primási udvarba jutott, a honnan ki tudja, merre vezeti majd sorsa.

Lovas pap.

 

Vassary Kolos herczegprimás ifjú korában úgy fokozta gyönge testi erejét, hogy edző gyakorlatokat végzett. Szünidejét rendesen Lábadon, Somogybán töltötte, a hol mindig a szabadban tartózkodott, sokat sétált, tekézett, sőt lovagolt is, A falusiak sokat suttogtak a lovas papról. De mikor észrevették, hogy lóháton sokkal gyorsabban eljut a vész színhelyére, a ragályos betegekhez, a haldoklókhoz, a lángba borult falvakba, akkor megbocsátották neki, hogy — lovagol.

 

A prímás koldusai.

 

Vaszary Kolos herczegprimás abban keresi egyedüli boldogságát, ha a szegényeken segíthet. Ha esztergomi palotájában időzik, a palota előtt reggeltől estig hatalmas koldussereg álldogál, mert tudják, hogy a főpásztor napjában többször kinyitja ablakát s onnan szórja le a fényes koronákat. A bő adakozást már egyik-másik becsületes koldus is megsokalta s a prímás bőkezűségére a következő megjegyzést tette:

— Meglátja a tekintetes ur, hogy ez a prímás egészen kipusztul jószívűsége miatt; ha már pénze nem lesz, még a reverendáját is ide adja, mert egy nap sem tud meglenni, hogy ne adjon a szegényeknek.