2018. MÁRCIUS 15.

 2018.03.05 10:23

kokarda_marcius-15.jpg Barátom, csudákat élünk [...] Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel [...] Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám 20 év alatt sem bírhatott volna előállítani!

– Széchenyi István március 17-i leveléből


Babits Mihály: Petőfi koszorúi

"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?

Ki meri meglátni, ki meri idézni

az igazi arcát?

Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak

Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,

mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,

de ma már maga sem tudja hogy mit akar:

talány zaja, csöndje

és úgy támolyog az idők sikátorán,

mint átvezetett rab a fogház udvarán

börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond

messze az Övétől, mint sastól a vakond

avagy gyáván bújik,

s a bilincses ajak rab szavakat hadar?

Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal

hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a

deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a

hideg temetőnek!...

Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,

melyet eszméinek ellensége rádob

emlékére - kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!

Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad

virág szabad földön!

hogy árván maradva megrablott birtokán

mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,

kicsi, de nem börtön!"

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!

Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz

az Ő ünnepségén:

Koporsó tömlöcét akit elkerülte,

most hazug koszorúk láncait ne tűrje

eleven emlékén!