A SZLOVÁK TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK HIBÁIRÓL

 2017.10.30 13:19

aszlovakia.jpg A Semmelweis Egyetem honlapján ma is ez olvasható:

„Alapító Mária Terézia magyar királynő

Alapítva 1769. Szlovákia”

A magyar tanítási nyelvű alapiskolák jelenleg érvényben lévő tantervei szerint a szlovákiai magyar diákoknak olyan tankönyvekből kell elsajátítaniuk a történelmet, amelyek ugyan magyar nyelven íródtak, azonban a szlovák történelemtankönyvek pontos tükörfordításai.

Ahogyan Szabómihály Gizella írja: „A szlovák tankönyveket szlovák anyanyelvű, a szlovák társadalomban szlovákként szocializálódott szerzők szlovákul beszélő és szlováknak szocializálódott diákoknak írják. A magyar anyanyelvű és magyarnak szocializálódott gyermekek tehát olyan tankönyvből tanulnak, amely magyar nyelven ugyan, de szlovák perspektívából mutatja be az adott témát, ami egyes tantárgyak esetében különösen problematikus lehet. Az oktatásnak és a tankönyveknek etnikai identitásképző funkciója is van, a többségi nemzet tagjainak szánt tankönyvek tehát ebből a szempontból sem felelhetnek meg a más etnikumhoz, kisebbséghez tartozó gyermeknek.”  ….

…..Egy szlovákiai magyar diák számára nyilvánvalóan fontos, hogy megismerje a többségi (szlovák) nemzet történelmét és legfőbb történelmi személyiségeit is, azonban a nemzeti identitástudat kialakulásának szempontjából sokkal fontosabb lenne, hogy a történelemórák alatt a magyar történelmet és a magyar történelmi személyiségeket ismerje meg. Tehát nem szabad bekövetkeznie annak az állapotnak, hogy egy szlovákiai magyar diák többet tudjon a szlovákok történelméről, mint saját népének történelméről.

….Példaként megemlítendő, hogy a magyar történelem egyik híres eseményét – a Rákóczi-szabadságharcot – a szlovák tankönyvek összesen 6 sorban taglalják (sic!), mindeközben Magyarországon a magyar tankönyvek ennek az eseménynek (ahogy II. Rákóczi Ferenc élete bemutatásának) több oldalnyi tananyagot szentelnek. Ez a tény pedig azért is meghökkentő, mivel II. Rákóczi Ferenc nem csak a mai Szlovákia területén született (Borsiban, ahol a mai napig megtekinthető a Rákóczi-várkastély), de a mai Kelet-Szlovákia több településén is megfordult, illetve Szlovákia egyik híres műemléke kapcsolódik a nevéhez (a kassai Szent Erzsébet-dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra a fejedelmet). Az említett történelmi személyt tehát igen szoros kapcsolat fűzi a mai Szlovákia területéhez – ez pedig csak egy a sok téma közül, amelynek a szlovák tankönyvek nem szentelnek különösebb figyelmet.

Mire gondolhat az a hetedikes magyar diák, aki (elméletileg) az ezeréves Magyarország történelmével foglalkozó órákon nem a magyarok történelmével találkozik a tankönyvek hasábjain, hanem a szlovákok elődeinek történelmével?

….Az említett tankönyv használata kötelező a magyar iskolák számára is, a könyvben szereplő tananyagok azonban teljes mértékben elkerülik a magyar történelem bemutatását. A tankönyv így megsérti a kisebbségek azon alapvető jogát, hogy az iskolai oktatás keretein belül megismerkedhessenek saját nemzetük történelmével, eredetével és kultúrájával.

…Ha néhány mondatban meg is említi a tankönyv a magyarokat, akkor ez általában negatív kontextusban történik. A szlovák történelemszemlélet egyik sajátossága, hogy a magyarokat, mint a szlovákok örök ellenségét és elnyomóit tüntetik fel, s ez az ellenségkép a jelenlegi tankönyvekre is jellemző. Az egyes tananyagok esetében érződik, hogy a magyarokkal kapcsolatban a szerzők azt a benyomást akarják kelteni a diákokban, hogy egy vad és ellenséges népről van szó, amely alacsonyabb rendű kultúrával rendelkezett, majd erős ellentétbe helyezik őket a békeszerető, dolgos, civilizált, pásztorkodó életmódot folytató szlávokkal. Továbbá olyan történelmi forrásokat tüntetnek fel a tankönyvben, amelyek a magyarokat rossz fényben festik le, a szlávokat viszont teljes mértékben pozitívan ábrázolják:

….A szlovák tankönyvek nem magyarázzák el világosan a szlovák diákok számára, hogy ez egy magyarok által létrehozott állam volt, kezdettől fogva az ország multietnikus jellegére fektetik hangsúlyt, és egy olyan országként mutatják be „Uhorszko”-t, ahol a magyarság (a szlovákokhoz hasonlóan) csak egy nemzet volt a sok közül. Ez a szemlélet a feltüntetett forrásanyag kiválasztásában is megjelenik.

….A tankönyv ismétlődő jelensége, hogy szerzői azt a benyomást igyekszenek kelteni, mintha Szlovákia, amolyan önálló államként, ténylegesen létezett volna a Magyar Királyságon belül (sic!). A szerzők a történelmi Magyarország megyerendszerét sem veszik figyelembe, hanem egyes események területi meghatározásánál a „Szlovákiában/Kelet-Szlovákia területén” típusú megnevezéseket használják.

….A szlovák történelemtankönyvek nagyrészt csak azon események bemutatására fókuszálnak, amelyek a mai Szlovákia területéhez kötődnek, ez a módszer azonban helytelen, ugyanis az említett történelmi korszakokban Szlovákia, mint önálló állam nem létezett, így minden esemény folyamatát a történelmi Magyarország kontextusán belül kellene magyarázni, nem pedig csak annak bizonyos területeire vonatkoztatva, amikor is a szerzők figyelmen kívül hagyják a történelmi Magyarország határait, vármegyéit és az ország akkori felosztását (a tankönyvben nincs megemlítve, hogy a mai Szlovákia a történelmi Felvidék/Horná zem területén helyezkedik el).

A teljes cíkk a Felvidék.ma-n olvasható

A cikk megjelent szlovák nyelven a Madari.sk oldalán Niečo o chybách slovenských učebníc dejepisu címen.

Írta:

Radi Anita

2017.10.13.