ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 6.

 2022.01.02 06:57

Mikolt_1_2_2.jpg Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő fiatal szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta.

PÉNZGYŰJTÉS AZ ÚJ ÉPÜLETRE
Bártfay Gézának jutott eszébe, egy tárgysorsjáték beindításának az ötlete az új közkórház építésének fedezésére. Az ötletet a kórház bizottsága elfogadta, ezután a képviselőtestület feliratot intézett a Pénzügyminisztériumhoz, amely engedélyezte a tárgysorsjegyek kibocsátását. Bártfay egy 80 ágyas kórházzal számolt, melynek felszerelése ágyanként 600 Frt- ba került, ezért 48000 Frt alaptőkére volt szükség. (58) Eszerint 60000 darab sorsjegyből álló tárgysorsjátékhoz kérték a pénzügyminisztérium engedélyét. A sorsjegy ára darabonként 50 krajcár volt, így a bevétel közel 30000 Forintra rúgott. A megnyerhető tárgyakért 4145 Forintot adtak ki, és így összesen 1000 darab, különböző féle nyereményt lehetett nyerni. Gyakorlatilag minden hatvanadik sorsjegy nyert. Nem használták föl a teljes, 4145 Frt-ot a nyereményekre, mert a kisebb nyereményeket adományokból. Az összes kibocsátott sorsjegyből befolyt bevétel 25855 Frt volt.(59)
A város egy jótékonysági hangversenyt is rendezett, ahol a befolyt összeget az új kórház felépítésére ajánlottak föl. A hangversenyt 1894. november 28-án rendezték meg. Több helyi, neves művész lépett föl. Például zongorán Niedermann Inez úrhölgy játszott, énekével kísérte dr. Szilárdné Rédly Berta. A rendezvény elnöke és szervezője dr. Mátray Ferenc volt. Schleiffer Lajos erre az estére ingyen átadta termeit. Ő volt a tulajdonosa a Fürdő étteremnek, ahol megrendezték a hangversenyt. A Budapestről érkezett vendégeknek Bokros Károly adott ingyenes szobákat vendégfogadójában. (60) A koncerten az alábbi darabok szerepeltek:

1. Nyitány Rossini: Tell Vilmos c. operájából
Előadója a cs. és kir. 26. gyalogezred zenekara
2. Ima Billetertől
Ea.: az Esztergomi Dal és Zenekedvelő Egyesület
3. Adante Beethowentől és Polonaise Liszttől
Ea.: Niedermann Inez úrhölgy
4. Hegedűverseny Alardtól
Két hegedűre, zenekari kísérettel
Ea.: Feigler János, Borovicska Adolf urak
és a cs. és kir. 26. gyalogezred zenekara
5. Egy fejezet a szív életéből
Felolvassa dr. Walter Gyuláné
6. Magyar népdalok Szentrimaitól
Ea.: az Esztergomi Dal és Zenekedvelő Egyesület
7. Bécsi séták Petpourri Kozmáktól
Ea.: a cs. és kir. 26. gyalogezred zenekara
A koncertből befolyt bevétel 1400 Frt volt. (61)
KÓRHÁZIGAZGATÓ VÁLTÁS 1896-BAN
Mialatt az új kórház megépítésén fáradoztak a kórházbizottság -, és a város vezetői, addig a kórház hétköznapi életében jelentős változások történtek. Ilyen volt Mátray doktor önkéntes távozása a kórházigazgatói posztról. 1896. februárjában még elkészítette beszámolóját a kórház 1895-ös betegforgalmáról, majd a hónap végén benyújtotta lemondását. (62) Elhatározásának több oka is volt. Egyrészt látta, hogy az új kórház építésének az ügye nem úgy haladt, ahogyan ő szerette volna. Másrészt fizetése körül problémák adódtak. Még 1894-ben fölemelték a kórház igazgató fizetését évi 1000 Frt-ra, ehhez járt még évi 200 Frt ún. „lakáspénz”. (63) Azonban arra hivatkozva, hogy a minisztérium a kórházigazgató főorvosok fizetését évi 700 Frt+ 200 Frt lakáspénzben állapította meg, a képviselőtestület az eddigi 1000+ 200 Frt-ot 1896. február 1-től beszüntette, és évi 900 Frt-ban ( 700 + 200 ) állapította meg. Mátray utódja ideiglenesen Vándor Ödön doktor lett, aki Esztergom szülötte volt, és a későbbi kórházigazgató, dr. Gönczy Béla csoporttársa volt az egyetemen. (64) 
Nem csak Mátray doktor került el a kórháztól, hanem a régi kórházgondnok, az új kórház ügyéért oly sokat fáradozó Bártfay Géza is. A kórházgondnoki állás ugyanis együtt járt a közgyámi tisztség betöltésével. Amikor e tisztségre nem őt, hanem Sinka Ferenc Pált választották, Bártfay nyugdíjazását kérte. Az új gondnok tehát Sinka lett. Nyugdíjazása után Bártfay nem vonult vissza, hanem egy új lapot indított, melynek neve Szabadság volt. Újságában tovább folytatta az új kórház melletti agitációját. (65) Az egyik cikke az akkori polgármestert, Malina Lajost bírálta. Őt tette felelőssé azért, hogy az új kórház ügye semmit sem haladt előre, amióta ő volt a város első embere.(66)
Ahogyan sok támogatója volt az új kórház megépítésének, úgy bőven voltak ellenzői is. Úgy gondolták, hogy az új épület felépítése megvalósíthatatlan. Valóban Esztergom a XIX. sz. végére eladósodott, hiszen ekkor építették föl az új kaszárnyát, és egyesítették a városrészeket. Az új kórház ellenzői fontosabbnak tartották a gimnázium épületének renoválását, a város alácsatornázását és a világítás bevezetését a városba. Gönczy doktor orvosi munkáját azonban dicsérték, és elismerték.(67)
1896-ban megrendezték a millenniumi orvoskongresszust, ahol szó esett az esztergomi kór- és szegényházról is. Ezidőben hat okleveles bába működött az intézményben, külön szülészeti osztály még nem volt. Ugyan ebben az évben került a kórházba dr. Gönczy Béla sebészorvos. 
Vándor doktor csak ideiglenes igazgatója volt a korháznak, hátra volt még a státuszt majd állandóan betöltő személy választása. Hat személyt jelöltek e posztra, köztük 
volt Vándor doktor is. (68) A kinevezés napján, 1896. április 5-én mégsem a hat jelölt közül került ki az új kórházigazgató. Andrássy János alispán ugyanis dr. Gönczy Béla mellett döntött, elsősorban azért, mert nagy jártassággal rendelkezett a sebészetben. Az ő munkásságára a későbbiekben egy kisebb fejezetet szentelek, hiszen kiemelkedő alakja volt a város-, és annak kórházának életében. Vándor doktor, az eddigi ideiglenes kórházigazgató 1896. őszén megkapta a kórházi alorvosi címet.(69)
Már 1896. nyarán elismerően nyilatkozott Gönczy doktor egy műtéti beavatkozásáról a helyi sajtó. Az új főorvos egy sárisápi kocsis sérvét műtötte, ami eleve nehéz beavatkozásnak számított, tovább nehezítette azonban a megfelelő műszerek hiánya. Ezeket a doktor Budapestről, a Rókus kórházból hozatta. Szintén ebből a kórházból az egyik sebészt, dr. Boross Jenőt kérte föl a műtétben való asszisztáláshoz. A műtét sikerült, Gönczy doktort a város elfogadta.(70)
1897. május 22-én Esztergom polgármestere, Malina Lajos összehívta a kórházépítő bizottságot, és az építkezés ügyét átruházta Gönczy doktorra. Malina megpróbált felhozni különböző indokokat arra nézve, hogy miért állt már három éve az új kórház megépítésének az ügye. Érvelt például azzal, hogy a kórházban végbement személycserék, és a városrészek egyesítése hátráltatta munkáját. (71)
De addig is, amíg nem épült meg az új kórház, szükség volt a régi épület renoválására. Ez történt 1896. végén. A város 1000 Frt-ot szavazott meg erre a célra Gönczy doktornak, akit az esztergomiak láthatóan gyorsan befogadtak. A kórházigazgató a megszavazott összegből vett új sterilizátort, fölcementeztette a műtő padlóját, bővítette a kórházat. Az átalakítás után az eddig 50 ággyal működő intézmény már 65 főt tudott befogadni. (72)
KÓRHÁZI SZABÁLYRENDELET
1898-ban különválasztották a közgyámi és a kórházgondnoki funkciót, mert Sinka Ferenc nem volt képes együttdolgozni Gönczy doktorral. Sinka helyére Mattyasovszki Gyula került. (73) Az eset után vált aktuálissá a kórház szabályrendeletének megfogalmazása, ami által ki lehetett küszöbölni az esetleges nézeteltéréseket. Erről szólt a rendelet 17. pontja is, miszerint a kórház és annak személyzete élén az igazgató főorvos állt. Ez azt jelentette, hogy a mindenkori igazgató utasításait be kell tartani, azok mindenkire - még a gondnokra is - vonatkoztak. Hadd említsek a szabályrendeletből még néhány érdekes pontot. Ilyen a 61., ami kimondta, hogy „ A fizetési képességet igazoló okmány hiánya miatt a felvétel egy betegtől sem tagadható meg.”
A 47. pont arra kötelezi az orvost, hogy a nap bármely szakában meg kell jelennie a kórházban, ha munkájára sürgősen szükség lenne, és ott kell maradjon a veszély elhárításáig. 
Mai szemmel nézve különösen fontosnak tartom a 198. pontot, ami arról szólt, hogy az ápolónak a betegtől „jutalmat követelni, vagy ily irányban csak kísérletet is tenni- szigorúan tilttatik!” (74)
A szabályrendeletben történtek különböző változások, de az ezeket tartalmazó példányok elvesztek. Csak 1918-ból maradt fönn egy ilyen szabályzatmódosítás, amely viszont leírta az 1909-es eredeti rendeleteket is. Ebből szeretném bemutatni azokat a lényeges pontokat, melyek által betekintést nyerhetünk a kórház belső életébe. Ilyen a 22. pont is, ami a külön betegszobák működését szabályozza. Ezekért a szobákért az ápolási díjat a kórház bizottsága állapította meg. A beteg köteles volt 30 napot előre befizetni. Amennyiben előbb távozott a kórházból, az igénybe nem vett ápolási díjat az intézmény visszafizette. A különszobás betegek külön ápolót is kaphattak, amiért szintén fizetniük kellett. 
A 60. pont a kórházigazgató azon jogáról rendelkezett, miszerint ő osztotta föl az orvosi munkát maga és az alorvos között. Ugyanez történt az ügyelet felosztásával is. 
A 81. pont a kórházigazgató kötelességéről szólt. Naponta láttamoznia kellett az iktatókönyvet (a betegeket és betegségeiket, annak kezelési módját tartalmazó könyvet (ma kórlap), a gyógyszerkönyvet, és az étrendlapot. Szabályozták az alorvos feladatait is. Köteles volt elvégeznie a főorvos által előírt vizsgálatokat és egyéb feladatokat. Ő helyettesítette a főorvost, ha a betegség, vagy szabadság miatt hiányzott.
Végül kiemelném a szabályrendeletből a gondnok feladatait, melyből kiderül, hogy a századfordulón milyen fontos munkaerőnek számított egy gondnok a kórház életében. Ő végezte a betegfelvételt, melynek során minden beteget meg kellett kérdeznie, hogy van-e nála pénz, vagy értéktárgy? Ezeket, illetve a ruhaneműket a betegfelvételi jegyzőkönyvbe be kellett írnia. A ruhákat és az értéktárgyakat leltárba vette, és átadta az illető betegszoba ápolójának, akinek ügyelnie kellett, hogy az átadott tárgyak egyezzenek a jegyzékben leírtakkal. A gondnok kötelessége volt az is, hogy az ápolási díjak elmaradt törlesztését negyedévente megsürgesse. A kórház gondnokának kellett az alábbi könyveket vezetni:
· az „ikatót” - melyben a kórházat illető minden ügyet soroltak fel, 
· betűrendes tárgymutatót- melyben minden iratot elhelyezett, hogy azokat könnyebben meg lehessen találni,
· az ápoltak betűsoros névmutatóját- ebben szerepelt az új betegek neve, lakhelye és törzskönyvi száma,
· a nyilvántartási könyvet az ápolási díjak befizetéséről, és a tartozásokról, 
· a kórházból kitiltott és szigorított felvétel céljából a magy. kir. belügyminisztérium által 
megjelölt egyének névjegyzékét,
· azon betegek névjegyzékét, akiket a hatóság küldött be,
· jegyzékét a horvát, szlavón, boszniai és hercegovinai, valamint a galíciai, sziléziai és 
csehországi egyénekről, továbbá az egyéb külföldi betegekről,
· letéti könyvet, melyben a felvett betegek megőrzésre átadott pénzét, ill. értéktárgyát írta be,
· postakönyvet,
· megrendelési bárcakönyvet,
· anyagfogyasztási kimutatásokat 
· selejtezési könyvet,
· jegyzéket az elhunytak ruháiról. (75)