BESZÉLGETÉS DR. BENYA LÁSZLÓ FŐORVOS ÚRRAL

 2022.01.02 07:09

Fenykep_2.JPG Közel 10 éve dolgozik a Vaszary Kolos Kórház Szülészet-nőgyógyászati Osztályán. Március óta ő a megbízott osztályvezető. Hogy Benya László mi-mindent tett ezért az osztályért, az is kiderül ebből a beszélgetésből.

Hogy érzed magad Esztergomban?
Köszönöm nagyon jól. Valamikor már dolgoztam itt Berbik főorvos úr ideje alatt, amikor engedélyt kaptam tőle, hogy bejárjak az osztályra és szülést vezethessek itt. Jó emlékeim vannak az akkori osztályról.
Mióta dolgozol a Vaszary Kolos Kórházban?
Amikor ide jöttem, még Berbik főorvos úr volt az osztályvezető. Az volt az utolsó éve ilyen minőségében. Azóta folyamatosan itt dolgozok.
Mióta vezeted az osztályt?
Volt egy 3 hónapos intervallum, amikor megkértek, hogy vállaljam el. 5 hónap lett belőle. Utána Dubecz főorvos vette át az osztályt. Most márciustól, hogy Sikó főorvos elment, nem volt más, aki elvállalta volna, és ismét én kerültem megbízottként az osztály élére.
Hogy áll most fel a nőgyógyászat csapata?
Nagyon nehezet kérdezel. Van itt egy fiatal, öntörvényű társaság, akikkel nehéz a csapatmunka. Annyian vagyunk, hogy éppen ki tudjuk állítani az ügyeletet. Ha valaki tartósan kiesne, borulna az osztály. Az öntörvényűséget nehéz keretek között tartani. Akik itt vannak, azokkal szakmailag nagyon meg vagyok elégedve, de emberileg vannak fenntartásaim. Fiatalok, agilisak, rátermettek. Egyik kolleganő 4 évig dolgozott Németországban. Van, aki a Szent László Kórházból érkezett hozzánk, vannak rezidenseink is. Úgy érzem megyei összevetésben is jól állunk. Ki tudjuk állítani az ügyeleteket, el tudjuk végezni a feladatainkat.

Azért szomorú, hogy egykoron a nőgyógyászat volt az irigyelt szakterület, most meg annak is kell örülni, ha ki lehet állítani egy ügyeletet?

Egykoron csak protekcióval lehetett valaki nőgyógyász, ma pedig a nőgyógyászat hiányszakma lett. Egyik oka ennek, hogy sokan elmentek külföldre, vagy a magánszférába. A nőgyógyászat kevésbé megbecsült szakterület, mint az néhány évtizeddel ezelőtt volt. Begyűrődött az amerikai mentalitás hozzánk is, így aztán gyakran feljelentik az orvosokat, az osztályokat és a kórházakat. Mindez összefügg az erkölcsi megbecsülés kérdésével is.
Rendezték az orvosi fizetéseket, mégsem változott meg gyökeresen a magyar egészségügy?
A megemelt fizetések még nem jelentenek bérrendezést. Közel sem érjük el a nyugat-európai átlagot. Az is tény, hogy a bérrendezés után elég komoly megszorításokat terveznek bevezetni a választások után. Ha valaki a magánrendelésen ellát egy beteget, az az állami kórházban már nem foglalkozhat vele. A kismamák körében nagy a felháborodás ezzel kapcsolatban.
Amikor elvállaltad az osztály vezetését, milyen célt tűztél ki magad elé?
Egy célom volt, hogy legyen és megmaradjon Esztergomban a szülészet. Az itt dolgozóknak legyen munkájuk.
Belegondolni is kétségbeejtő lenne, ha Esztergomban nem születhetnének gyerekek.
Elmesélek egy rövid történetet. Volt egy páciensem, egy komáromi hölgy, aki már a második terhességével járt hozzám és megkért, hogy legyek ismét a szülés levezetője, melyet elvállaltam. 2 nap múlva felhívott a férj, hogy feleségének nagyon erős fájásai vannak. Mondtam, hogy azonnal induljanak. A mentőállomásig jutottak és ott megszült a hölgy. Nem volt semmi probléma. Mindenki boldog volt. Médiahír lett az eseményből, hisz Komáromnak lett egy szülötte. Ugyanis Komáromban már évek óta nincs szülészet.
Hogyan látod az esztergomi szülészet jövőjét?
Úgy érzem az összes kis kórháznak labilis a helyzete, de ha logikusan gondolkodunk és a területi ellátást nézzük, akkor ebben a régióban szükség van kórházra és szülészeti osztályra is. Tatabánya elég messze van, s innét nem túl jó a közlekedés sem oda. Sokáig dolgoztam a megyei osztályon, sőt heti egy alkalommal ma is rendelek ott. Sokszor előfordul, hogy ha valaki eljön hozzám az ottani, vagy a magánrendelésemre, elmondom, hogy én Esztergomban dolgozok és ügyelek, gyakori az a válasz, hogy „tudom, azért jöttem önhöz”.
Tatabányát említed, te a megyeszékhely szülötte vagy, onnan indult a pályád is.
Az orvosi pályára vargabetűvel kerültem. Kutató biológusnak készültem. Fél pont hiányában maradtam le az ELTE-ről. 45 jelentkezőből 6 főt vettek akkor fel. Mindig utáltam a kötöttségeket és nem szívesen mentem volna katonának, ezért jelentkeztem egy  közegészségügyi-járványügyi szakiskolába, ami akkor még nem volt főiskola, de érettségihez volt kötött. Ezt el is végeztem. Az első évfolyam voltunk az iskolában, akiket nem kirendeltek, hanem pályázhattunk. Debrecenbe pályáztam. Onnan jelentkeztem az egyetemre és harmadszorra fel is vettek.
Akkor már tudtad, hogy nőgyógyász leszel?
3 szakterület érdekelt, a bőrgyógyászat, a pszichiátria és a szülészet-nőgyógyászat. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Az oroszlányi szülészeten kezdtem, onnan szakvizsgáztam. Az osztály azonban megszűnt és így kerültem Tatabányára. Évekig dolgoztam ott, amikor szakmai konfliktusba kerültem az akkori főnökömmel. Közben dolgoztam Tatán is, de ott is megszűnt a szülészet. Komáromba kerültem, ahol szintén megszűnt a szülészet, s onnan jöttem Esztergomba.
A járványtan a közegészségtan része maradt az életednek?
3 szakvizsgám van: szülész-nőgyógyász, gyermeknőgyógyász és közegészségügyi - járványügyi szakvizsga. 3 évig megyei tisztifőorvos helyettes voltam. Én javasoltam Berbik Istvánt megyei szakelügyelő főorvosnak. Amikor kikerültem 1999-ben a kórházi osztályról, pályázat útján a fővárosi ÁNTSZ járványügyi főosztályának vezetője lettem, majd kerületi és kistérségi feladatokat is elláttam. Mór - Bicske kistérségi tisztifőorvosaként vonultam nyugdíjba
A politika világába is rövid ideig betekintettél
A KDNP-nek voltam másfél évig az országos pártigazgatója és párt országos ügyvezető titkára. Annak idején én javasoltam Surján miniszter úrnál megyei tisztifőorvosnak Dr. Groschmidt Sándort. Amikor azonban választanom kellett a politika és a hivatásom között, az utóbbit választottam.
Nem estél ki a nőgyógyászati gyakorlatból?
Azért nem jelentett kiesést, mert bárhol dolgoztam az országban mindig kapcsolatot tartottam a nőgyógyászattal, Amikor például a fővárosban járványügyi főosztályvezető voltam, akkor is engedélyt kaptam rá, heti 1 napot dolgoztam nőgyógyászaton és havi 4 alkalommal ügyeltem az Újpesti kórházban.
Mint járványügyi szakember, hogyan látod a mostani Covid járvány alakulását?
Az az érzésem, hogy ezzel a kórokozóval még évekig együtt fogunk élni. Úgy, ahogy az influenza sem tűnt el az emberek életéből, a covid is velünk fog maradni és még számos problémát okoz majd. Nem fog eltűnni, mint a hasonlóan induló SARS járvány.

Különös szerepe van járvány idején az egyéni példamutatásnak. Mi a véleményed az oltottságról?
Talán nem szorosan kapcsolódik a kérdésedhez, de van Budapesten egy nemzetközi oltóközpont, ami sajnos halódik. Ennek én vagyok a vezetője. Világ életemben oltáspárti voltam. A családomat is mindig beoltattam, most is így történt. Jó barátom Dr. Szlávik János is, a Szent László Kórház főorvosa. 
Szakmai feladataidon kívül mivel foglalkozol, ha szabad időd van?
Könnyű a kérdésre válaszolnom, mert nincs szabad időm. Hetente 2 napot vagyok Esztergomban, hétfőn és pénteken. Tatán lakom ez oda-vissza 100 km-es autózást jelent. Keddenként Tatabányán rendelek, szerdán, mivel táppénzes felülvizsgáló főorvos vagyok a megyét járom. Közel 50 rendelésre kell eljutnom havonta. Csütörtökön, Budapesten rendelek egy magánrendelőben és viszem a nemzetközi oltóközpontot. Havonta 4-5 napot ügyelek itt az osztályon. Mindezt a magam 73 évével. A szabadidős kérdésedre ez megadja a választ. Ha mégis van valamennyi időm szívesen horgászok, vadászok. Gyűjtő ember vagyok. Sok mindent gyűjtök a bélyegektől az érmékig.
Kárpáthy László szigorú rendet tartó nőgyógyász volt. Berbik Istvánt pedig demokratikus vezetőnek tartották. Te hová pozícionálod magadat?
Sajnos én még nála is demokratikusabb vagyok, de nem azért mert ilyen szeretnék lenni. Ha bármiben korlátoznám, szankcionálnám a kollegákat, vennék a kalapjukat és elmennének. Rengeteg lehetőség van az országban. Van olyan barátom, aki azt mondta őrült vagyok, így nem lehet osztályt vezetni. Minden felelősség a tied és a beosztottjaid azt csinálnak, amit akarnak. Ez azért nem így van!

Milyen a kapcsolatod a helyi vezetőiddel?
Kimondottan jó. Pák főigazgató főorvos úr, ahányszor találkozunk, mindig megköszöni, hogy dolgozok.
Mennyire próbálsz utódot keresni?
Lenne az osztályon is, aki alkalmas lenne a vezetésre, de senki nem vállalja. Sok emberrel beszéltem már az ország különböző helyeiről, kértem a segítségüket, de senki nem jött.
Személyes véleményem az, hogy ha Esztergom városa elfoglalhatná a magyar városok között azt a helyet, amit megérdemelne, akkor a kórház és ezen belül a szülészet problémái is jelentősen csökkennének.
Elképzelhető, hogy igazad van. Esztergomot mindenki ismeri és szereti. Én inkább országos problémának érzem az egészségügy jelenlegi helyzetét. Nagyon sokan mentek át a magánegészségügybe. A politika ebben a kérdésben sem döntött még. Mi lesz azokkal a betegekkel, akik nem tudják megfizetni, hogy a magánegészségügyben gyógyuljanak?
Ismét az osztályodról kérdeznélek? Mennyi a szülések száma egy évben?
Ha minden jól megy, idén túllépjük a 700-t, a tavalyi szám 630 volt. A műtétek száma a covid járvány miatt jelentősen visszaesett. Csak  2 műtéti napunk maradt. Van olyan nap, amikor 4 nagyműtétet végzünk 5 kis beavatkozás mellett. Ez sok a mi létszámunkhoz viszonyítva.
Berbik István egy kiváló csapattal dolgozhatott együtt.
Abból a gárdából talán csak 1 ember nem volt főorvos. Rövid ideig dolgozhattam velük is. Többségüket nagyon nagyra tartottam, bár volt 1-2 kollega, aki nem szeretett. Viszont sokat tanultam tőlük: például a császármetszés modern technikáját.
Tanultál, rendben van, de a fiatalokat tanítani is kell. Az egészségügy nagy problémájának tartom, hogy kórházunkban –de talán ez más intézményekre is jellemző lehet – nincsenek olyan kiemelkedő orvos egyéniségek, mint volt pl. Leel-Őssy Lóránd, Szontágh Csaba, Jankovich Mihály és még sorolhatnám. Ha a kórházhoz tudnánk kötni ilyen egyéniségeket, akkor jönnének és maradnának a fiatalok.

A nőgyógyászatra vetítve, ide is olyan osztályvezető kellene, aki tovább tudja adni a tudását, aki tanítani képes a fiatalokat. Én már idős vagyok ehhez. Világ életemben inkább szülész voltam, nem vagyok egy nagy operatőr. Tőlem már nem tudnak új műtéteket tanulni. Vannak a beosztottjaim között olyanok, akik bizonyos területeken többet tudnak nálam. Március óta vagyok megbízott vezető, de most még kilátás sincs arra, hogy új vezetője legyen a Vaszary Kolos Kórház Szülészet-nőgyógyászati Osztályának.
A szakdolgozói gárdáról milyen véleményed van?
Összetartó, megbízható, jó szakmaiságu csapat. Nem tudnék olyan szakdolgozót megnevezni, akitől szívesen megválnék. Ennek a csapatnak az összetartása is inspirált, hogy ideig-óráig elvállaljam a vezetői feladatokat.
Otthoni hátteredről, családodról megtudhatunk valamit?
Feleségem közegészségügyi-járványügyi felügyelő volt. A Komáromi ÁNTSZ-től ment nyugdíjba. Jelenleg a Komáromi Kórházban dolgozik higiénikusként. 2 lányom közül a nagyobbik ügyvéd Budapesten, a kisebbik most szerezte meg a 3. diplomáját.
Nem mondják ők, hogy „Apa hagyd már abba?”
Évek óta mondják. Meg is ígértem nekik, hogy tavaly decemberben abbahagyom. Ráhúztam 1 évet és félek, hogy még tovább kell dolgoznom. Nem mintha nélkülem nem menne, de egyelőre senki nem vállalja, hogy a helyembe lép.
Köszönöm a beszélgetést és azt a helytállást, aminek eredményeként Esztergomban születnek gyermekek, és az itteni csapat együtt dolgozhat.

Osvai László dr