95 ÉVES LENNE DR. MÁTYUS LAJOS (1927-1999)

 2022.01.02 07:07

matyus.jpg A Vaszary Kolos Kórház történetében mindig meghatározó személyiségek voltak a sebészek, elég csak Gönczy Bélára, vagy Eggenhofer Bélára gondolnunk. Ilyen meghatározó egyéniség volt Mátyus Lajos sebész főorvos is. Bármilyen komoly probléma volt az intézményben, őt elsőként hívták, az ő  szakmai segítségét kérték és fogadták el.

„1968. augusztus 26-án nevezték ki a sebészeti osztály élére. Első tevékenysége a sebészeti gárda megszervezése volt, mivel egy orvost talált az osztályon. Az indulássikerrel járt, mert 1969 januárjában összeállt egy fiatal orvosi gárda. Ez láthatóan örömmel töltötte el, mivel már akkor kiélhette a pedagógiai érzékét. Az első, amit bevezetett, az intratracheális narcosisok, nem csak a sebészeti, hanem a manuális osztályokon is. Egyik klasszikus mondása volt: „Az nem lehet sebész, aki nem tud altatni.” 
Megtanította és bevezettette az embolectomiát és elkezdtük az országban, vidéken először a perifériás rekonstructios érműtéteket. Kialakított az osztály keretein belül egy subintenzív részleget. Itt történt az általa vezényel első peritonealis dialízis, majd az első laparoscopia. Nyughatatlan szakmai lelke nem hagyta és az osztály rekonstrukciójával együtt traumatológiai részleget szervezett. Mondhatnám azt is, hogy polihisztor volt, minden érdekelte. Találmányai voltak, mint a
labor logarléc, majd a bemosakodó deszeptomat.....Memóriája páratlan volt, amit egyszer elolvasott, azt nem felejtette el. A kórházban először láttunk számítógépet és kötelezett minket a kezelésre és alkalmazásra. Ő már programokat készített. Tőle indult az egész kórház számítógépes rendszere.
Azért, hogy mi is képbe legyünk és láthassa, műtét közben mit csinálunk, a műtőlámpákba TV kamerákat szereltetett. Személye tekintélyt és tiszteletet parancsolóvolt. Ha megjelent valahol, mindenki szeretettel fogatta, meghallgatták és adtak a véleményére. Sebészként az egész ország ismerte. Operatőrként a nagy tudás, a precizitás jellemezte. Mi mindig biztonságban voltunk, mert tudtuk, hogy ki van a hátunk mögött. 

Klasszikus orvos volt, aki arra tanított, hogy nem csak operálni kellett valakit, hanem utána meg is kell gyógyítani”.
 Dr. Lamperth András méltatása halála után (Kór-Lap 1999 okt.)