ESZTERGOM ANNO

 2021.11.22 11:23

Vaszary_Kolos.jpg 109 éve, napra pontosan 21 évvel eskütétele után, azaz 1912. november 16-án, a lemondott Vaszary Kolos prímás helyére Csernoch Jánost nevezték ki.
A váltás, lemondás okairól így elmélkedik az Esztergom és Vidéke november 21-i száma.

 

"Vaszary Kolos és Csernoch János.

Mikor a nagy és boldog emlékű Simor János elhalálozása után az 1891 év január és október hava közötti időben a herceg primási szék elnyeréséért való küzdelem forrongott, nagyon kevesen tudják azt, hogy az akkori pannonhalmi főapátnak herceg-primássá történt kineveztetése Komlóssy Ferenc dr. az időben muzslai plébános, országgyűlési képviselő, jelenleg pozsonyi prépost kezdeményezésere vezethető vissza. Ő volt ugyan is az, aki, mikor néhai való volt és áldott magyar emlékű József főherceggel együtt utazván, a primási szék betöltésére tereltetett a beszélgetés, azzal az eszmével állt elő, vajon nem volna e ajánlatos, ha az adott körülmények között a pannonhalmi főapát neveztetnék ki Magyarország hercegprimásává, akinek soha el nem múló érdemei közé sorolható, hogy Magyarország történetét pártatlan tárgyilagossággal színtiszta magyar nemzeti érzelemmel irta meg tankönyvében.

Az eszme megpenditése helyen való volt és Vaszary Kolos pannonhalmi főapát az Urnák 1891 évi október hó 27-én Magyarország herceg-primásává, Esztergom érsekéve neveztetett ki.
Nagy reményekre való jogosultsággal lépett rendelődjének Asztriknak székébe. Hogy ezen remények nem mindnyája teljesedett annak legkevésbbé Ő volt az oka.
Ennek bizonyságául szolgáljon a főegyházmegye iskoláinak tervszerű rendezése és azoknak a magyar nemzeti kultúrába való gyökeres beillesztése olyképen, hogy azok a törvény követelményének es szellemének megfelelően rendeztessenek és fejlesztessenek.
Röviden székfoglalása után a szervező tehetségével és agilitásával kitűnt Komlóssy Ferenc dr. muzslai plébánost főegyházmegyéjének főtanfelügyelőjévé nevezte ki, akinek első dolga volt az iskolák vagyonáról és személyzetéről a törzslapokat összeállítani és a népiskolák történetét megírni. Hatalmas mozgalmat indíttatott a magyarországi kath. tanítóság országos szervezetbe való illesztése iránt, akiknek vezérlő egyéniségei a legtöbb alkalommal a hercegprimás vendégei voltak. Azonkívül elrendelte volt a róm. kath. népiskolák közigazgatásaira vonatkozó püspöki rendtartás és utasítás, valamint a népiskolai tanterv revideálását.
Ezenközben Pozsonyban, Nagyszombatban, Budapesten a Ranolder-féle intézetben el. iskolai, az angolhölgyek intézetében polgári iskolai tanitónőképzőt, Esztergomban óvónőképzőt; Budapesten az angolhölgyek, a Ranolder, a Mária Margit, a Simor, a Szentsziv, az Óbuda-szent- lélektéri intézetekben valamint Pozsonyban, Nagyszombatban, Érsekújvárod, Léván, Esztergomban, Selmecbányán és Hegybányán polgári leányiskolákat, Pozsony- püspökiben ovodát letesitett.

És azzal a tervvel, hogy az esztergomi tanítóképző intézetet a kor és törvény követelményeinek megfelelően polgári iskolai tanítóképzővel kifejlesztve fejedelmi ellátásban részesíti, a nagyszombati és budapesti tanítóképzőket beszüntette.
Megtelepitette az iskolatestvéreket Budapesten, Ürményben és Nyitrabajnán, a mely utóbbi helyen polgári fiúiskolát létesített. Még mielőtt az 1907 évi XXVII. törvény életbe lépett volna közel háromszor ötven iskolát teljesen magyar tannyelvűvé tett, uralkodása alatt a zárda iskolák hatalmas irányban teljesítették a magyar nemzeti kulturmissziót.
A főpapok között az első volt, aki az összes segédtanítói állásokat önállósította és azzal a határozott kikötéssel, hogy az iskolák közigazgatását és tulajdonjogát az államsegély igénybe vétele nem csorbítja, annak igénybevételét megengedte.
Kiváló gondját képezte az is, hogy az idegen ajkú népiskolákban a tantárgyak, nevezetesen pedig a hittan a felsőbb osztályokban magyar nyelven adassák elő és tanittassék.
Komlóssy idejében pedig aranyokban adott elismeréssel adózott azon tanítóknak, akik a magyar nyelv tanításában kedvező eredményeket tudtak elérni.
Az iskolák jellegét és tulajdonát mindenütt megvédte és ha sok helyütt állami iskolák létesültek, azt bizonyára és első sorban nem ő rajta múlt megakadályozni.

Miért megy tehát a főpap . . . megy nyugalomba ?
Nem bolygatom . . . hisz mi akik szívvel lélekkel szolgáltuk letört szárnyuak lettünk alatta s mint nekem is, aki valaha asztalánál szemben ülve vele kedélyesen beszélgettem, később csak úgy és azzal a feltétellel eresztettek be hozzá, hogy ha egyébről mint egészségéről kérdezősködve tőle, mást nem beszélek vele.
Nem bolygatom a távozás okát, bár abból nagyon sokat gondolok. Annyi azonban bizonyos, ha a Simor zárda gárdája környékezi, ha a Simor gárda befolyása tagjai érvényesülhettek volna, akkor a „Pax“ képviselője tiszteletre méltó magas korában nem csalódással sem keserűséggel vesz búcsút a magyar korona közjogi méltóságában tündöklő fénnyel ragyogó primási széktől.
Ám ezért lelkét a megnyugvás melengitő érzése hathatja át, mint olyanét a mely a magyar kath. nemzeti kultúra szolgálatában elévülhetlen érdemeket szerzett, mert valóban a magyar nemzeti kultúrának nagy és éber őre, fejlesztője volt, amiért a késő utódok áldani fogják emlékét.

Nagy Ur, kegyelmes Ur, ki első zászlós főura valál a magyar szent korona országainak, született követe Krisztus helytartó udvaránál, tudja meg, hogy esedezve kérjük a jó Istent, hogy felszentelt bíborodat magányodban még soká viselhesd !
Mikor az egyszerű szakolczai földművelő szülőktől származó Csernoch János a nagy emlékű néhai való volt Simor János herceg-primás oldalkanonokja és irodaigazgatója in illő tempore anno 1893. a szt. Benedek rendjéből kiválasztott Vaszary Kolos trónfoglalása után rövid idő múltán az aula sedábol önként búcsút mondott, vajjon tudta-e, gondolta-e a vagy sejtette-e valaki vagy Ő, hogy ha az idők a dolgok menetét megérlelik, úgy egykor az önként búcsúzó mint utód fogja bevonulását tartani az árván maradt esztergomi érseki rezidenciában.
A figyelmes szemlélő nap-nap után mindinkább erősbbülő kontúrokban észrevehette, hogy amig egyrészről az agg és a korábban is beteges főpásztor kezeiben a kormányzat szálai gomolyodnak, addig másrészről mesésen ügyes finom tapintatossággal oly kézbe eresztődnek, amelynek tulajdonosa rendelkezik mindama tulajdonságokkal, amelyek az élénk és éles megfigyelés, az előrelátás, a vas fegyelem, az egyházi szellem, a takarékosság és az egyházi érdekek megvédésében a hajlithatlanság jegyében élnek a nélkül, hogy a szeretet melegét nélkülöznék.
Ilyen volt Simor és ilyen legbizalmasabb tanítványa Csernoch János, akinek Rómában történt felmagasztaltatását és a magyar korona sugarában ért királyi kitüntetését nem csak dicső emlékezetű szt. István királyunk nevelőjének az isteni erényekben tündöklő szent Adalbert püspök védelmére ajánlott ősrégi Esztergom főegyházmegye papsága és a hívek százezrei, hanem Magyarország rkath. lakóinak milliói is őszinte szívből fakadó Krisztusi érzelemmel üdvözlik a zsoltáros szavaival.
Hozánna ! Ki az Ur nevében jön ! Mert jönni kellett, mert a gondviselés úgy akarta.
Simornak zseniális tanítványa az iskolai közigazgatás, a magyar nemzeti eszme térfoglalása tekintetéből épenséggel nem fog visszamaradni elődjétől, mert Csernoch teljesen tisztában van a magyarországi herceg-primás közjogi méltóságát övedző azon sugarával, amely a magyar nemzeti állam eszmét ragyogja be és a melynek központja maga a prímás kell hogy legyen. Csernoch e tekintetben meg fog felelni nemes hivatásából eredő feladatának !
Néhai való volt Bánffy Dezső állította legelőször róla, hogy tót nemzetiségi érzelmeket táplál. Zsilinszky Mihály az evang-egyház főgondnoka pedig nem átalva ügyeinkbe avatkozni attól tart, hogy nagyon is kifogja részét venni a katholikus élet megújhodására törekvő mozgalmakban, amelyben bizonyos türelmetlenséget észlel.
Hogy tót szülőktől származott és ő ezt nem tagadja, azt bűnének semmi körülmények között felróni nem lehet, nem szabad. Hogy pánszláv volna, annak ellenkezőjét bizonyítja az a tény, hogy az 1907. évi XXVII. t. c. alkotásakor szóval és tettel hozzá járult. Már pedig ezen törvényben a nemzeti eszme megvalósulása iránt való törekvés egész nagyságában domborodik ki.
E sorok írójának a legbizalmasabban oda nyilatkozott, hogy a tótajku iskola- köteleseknek meg kell tanulni a magyar nyelvet, mert a tót elsősorban is magyar állampolgár.
És mikor mint kinevezett Csanádi püspöknél üdvözlő tiszteletemet tettem oda nyilatkozott, hogy a méltóságot nem kereste, de megnyugszik akaratában hozzá tette azonban azt is: amice! Simor tanítványa vagyok.
Abban az időben kelek fel és saját kezemmel azzal a borotvával borotválkozom, amelyet ő használt.
És azt gondolom, hogy ezen háromrendbeli nyilatkozatában olyan herceg- primás foglaltatik, aki minden izében meg fog felelni az Egyház, a magyar nemzet támasztotta fenséges igényeknek.
íme Magyarország jövendő herceg- primás áldornagya! "