ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 1.

 2021.10.25 11:37

Mikolt.jpg Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő  szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta.
 
 

 

 

ELŐSZÓ
 
2002. januárjában fogja ünnepelni az esztergomi Vaszari Kolos kórház fennállásának 100. évfordulóját. A kórház építésének körülményeiről többen is megemlékeztek már vagy könyvben, vagy pedig a megye tudományos folyóiratában. Én is több oldalt szenteltem a régi és az új kórház bemutatására, azonban szerettem volna a dualizmus kori Esztergom egészségügyéről egy átfogó képet adni. Úgy gondolom, nem elég csak az új épület megépítésével foglalkozni, a jeles eseményt a kor egészségügyének fejlődésével együtt kell ismertetni.
Nem épült volna meg a Kolos kórház, ha a kor emberei nem jöttek volna rá, hogy esetenként milyen nagy szükség van a betegek kórházi, szakszerű ápolására. Szintén Esztergom lakosságán, a bennük kialakult igényen múlott, hogy létrehozták a város két betegsegélyező pénztárát, és a vöröskeresztet. Mindezt tették egy jobb orvosi ellátás reményében.
Ugyancsak a dualizmus korában alapították a Simor kórházat, mely helyet adott volna egy esetleges háborúban a vöröskeresztnek, hogy ott ápolhassa a sérülteket. Békeidőben magánkórházként működött.
Esztergom lakosságát az 1880-as évek derekán a kolerajárvány tizedelte. A város egészségügyének fejlődését mutatja, hogy a járványt sokkal szakszerűbben kezelték, mint az előző, az 1831-es kolerajárvány idején. Koleraházat hoztak létre, és mindenféle fertőtlenítési módszert alkalmaztak a kolera további terjedésének megakadályozásának érdekében.
Sajnos nem sikerült mindent bemutatnom, ami összekapcsolható volt a város egészségügyével, a rendelkezésemre álló iratok ugyanis néhol hiányosak voltak. Találtam utalást arra, hogy a kolerával egy időben felütötte a fejét a himlő is, anyagot azonban nem találtam hozzá. Szerettem volna többet írni a két kórház alapításáról, de az alapító okiratok elvesztek. Ugyancsak hiányzott a levéltári papírok közül a kórházi szabályrendelet első, eredeti kiadása. Semmilyen iratot nem találtam arról, hogy mi lett a szegényház további sorsa, és az árvaügyről is keveset sikerült megtudnom.
Mindezeket leszámítva a meglévő, és ismertetett adatokból tisztán kitűnik, hogy Esztergom egészségügye látványosan, és sokat fejlődött a dualizmus korában.
I. DUALIZMUS KORI ESZTERGOM BEMUTATÁSA
 
Földrajzi elhelyezkedése
 
Esztergom a Dunakanyar egyik legnagyobb és legrégibb települése, mely Budapesttől kb. 45 km-re fekszik. A várost Ny-felől a Duna határolja, K-felől pedig a Vaskapu-hegység, mely a Maróti-hegycsoport tagja, ami mintegy koszorúként öleli át Esztergomot. A város területének kisebb része a várhegyen, nagyobb része az Esztergom-dorogi medencében fekszik
 A Duna a városban és annak közelében hordalékából szigeteket alakított ki. Az egyik ilyen a Prímási-sziget, melyet a Kis-Duna ág választ el Esztergomtól.
 
A város képe a dualizmus korában
 
A város mai képe kb. a XVIII. század végén alakult ki. Építészeti szempontból két részre osztható:
1. A Várhegy épületei, melyek román, gótikus és klasszicista stílusúak, főként az egyház által finanszírozott építkezések voltak.
 2. Belső városrészek polgári lakóházai, melyek későbarokk, klasszicista, romantikus és kora ekletikus stílusban épültek.
A város nevének eredete is a Dunához kapcsolódik: a Duna (Ister) és a Garam (Granum) folyók nem messze a város alatt folynak össze, ebből született az Istrogranum latin név, melyből némi változtatással Strigonium, majd Esztergom lett. (1)
A dualizmus kori Esztergom négy részből állt. Az akkor Esztergom szabad királyi városnak nevezett rész volt a központ, vagyis maga a város. Itt volt az önkormányzat és a kórház is. Közvetlen mellette, a szabad királyi várossal összenőve találhattuk a Vízivárost, más néven az
Érseki várost. Nevét egy itt álló nagy víztoronyról kapta, melyet még IV. Béla király idejében építettek. Thúróczi Német városnak nevezi, mert nagy számban éltek itt német telepesek és iparosok. Ide épült a Prímási palota is, melyet a dualizmus korában Simor János hercegprímás átépíttetett, ekkor nyerte el mai formáját. (2) A Vízivárossal szemben, éppen átellenben a Bazilikával terült el a Szent Tamásnak nevezett városrész. Nevét arról a Szent Tamás-hegyről kapta, ahová e kis település épült. Szent Istvánig nyúlik vissza az eredete.(3) A negyedik városrész Szentgyörgymező, nevét a szentről elnevezett öttagú prépostságról kapta, szintén még Szent István idejében.(4)
1895. január 23-án Perczel Dezső, az akkori belügyminiszter aláírta a fentebb említett városrészek úgy, mint Víziváros, Szent Tamás és Szentgyörgymező- a szabad királyi várossal való egyesítéséről szóló rendeletet. A város népessége 1895-ig körülbelül 14000 lélek volt, a városrészek egyesítése után ez a szám a duplájára emelkedett: az 1900. évi népszámláláskor a lakosság száma közel 16000 volt. Meg kell jegyeznem, hogy mindkét adat csak a polgári lakosságra vonatkozott.(5) Az 1876. évi XX. törvény megfosztotta Esztergomot törvényhatósági jogától, ugyanis nem lehetett ilyen jogállású az a város, melynek lélekszáma 15000 fő alatt volt. Az Esztergom szab. kir. város mellett fekvő kis települések idővel a város részeivé váltak, azzal összenőttek. Így azok a királyi városhoz való hivatalos csatolása mindenképpen a város előnyére vált. Törvényhatósági jogát azonban az egyesítés után sem kapta vissza, rendezett tanácsú város lett, a szabad királyi városi cím meghagyásával. Az ünnepélyes egyesítésre 1895. július 8-án került sor. (6)
Simor János hercegprímás nem csak az egészségügy területén, de a város kulturális életében is nagy szerepet játszott. Az ő idejében fejezték be a Bazilika építését, melyet az érsek 1869-ben szentelt föl.
 
Társadalom
 
A XIX. században megrekedt Esztergom gazdasági fejlődése, és ezen nem segített sem az Esztergom- Buda vasútvonal kiépítése, sem pedig a Mária Valéria híd 1895-ös megépülése, amely összekötötte a várost Párkánnyal.(7)
Az 1895-ben egyesített városrészekben változó arányban fordultak elő a különböző foglalkozásokat űző lakosok. A szab. királyi városrész belvárosi részében laktak a hivatalnokok, az iparosok és a kereskedők. A Dunához közel eső részen éltek a halászok, a Fő utcában voltak a magyar és német szabók.
Az egyesítés előtt Szenttamás mezőváros volt. A lakosság nagy része az iparból élt, kereskedelemmel az itt élő zsidók foglalkoztak, akik a lakosság 14%- át tették ki. Szentgyörgymezőn, mely szintén mezőváros volt, az iparosok csekély számban fordultak elő, a lakosság 80% -a földművelésből élt.(8)
A dualizmus kori Esztergom társadalmi rétegeit vizsgálva egy sajátos képet kapunk. A város gazdasági lemaradásával járt, hogy nem alakult ki a nagytőkés és nagypolgárság társadalmi rétege. A város ún. elitrétegét a középpolgárság alkotta. Mindezt az 1870-től fennmaradt listákból tudjuk, melyekbe évről- évre a virilisek névsorát vezették, vagyis azokét, akik a legmagasabb adót fizették a városban. (9) A középpolgárságot a következő foglalkozást űzők csoportjai alkották: elsősorban a vaskereskedőkből, a téglagyárat üzemeltető Eggenhofer családból. Virilisnek számított a három kisüzem- tulajdonos is. 1895-ben Heischmann Ferenc volt az esztergomi szappangyár tulajdonosa. Ugyan ebben az időben üzemeltette Eckstein Mór a szeszgyárat. A kályhagyár Weisz Mihály tulajdonát képezte. A középpolgárság jelentős részét alkották az értelmiségi foglalkozásúak egy csoportja. Voltak köztük orvosok, tanárok, 1900-tól pedig az első, aki műszaki diplomával rendelkezett, ifj. Eggenhofer József. A jogot végzettek vagy magánügyvédként, vagy valamely hivatalban helyezkedtek el. A virilisek közé tartoztak az egyházi személyek egyes tagjai is. Például Vaszary Kolos, a későbbi kórházalapító.(10)
Az erős középpolgárság mellett nagy számban jelen volt a kispolgári réteg. Ide tartoztak a kisiparban dolgozók, a szolgáltató iparban foglalkoztatottak, és az ún. alkalmazott értelmiség (hivatalnokok, orvosok, ügyvédek, pedagógusok). (11)
A földműveléssel foglalkozók száma a XIX. sz. utolsó évtizedében lecsökkent. Ezt egyrészt a filoxéra rovar szőlősökben végzett pusztítása magyarázta, másrészt a földek rossz minősége.(12)
 
Gazdaság
 
A XIX. sz. elejétől lassult Esztergom gazdasági fejlődése, ami azt eredményezte, hogy a város egyre elmaradottabb lett. A jelenség oka leginkább az volt, hogy a gazdag kereskedők tőkéjüket nem helyben fektették be, hanem ezt Pesten tették meg.(13)
Bár a gazdasági élet nem lendült föl a két vasútvonal megépülésétől, de új munkahelyeket teremtett. A vasútvonalak Budával, illetve Almásfüzitővel kötötték össze Esztergomot.(14)
A dualizmus kori Esztergom lakosainak 40% -a élt az iparból. A „Társadalom” c. részben már eml1tettem a város három kisüzemét. Vasöntő és gépgyár csak a hercegprímási uradalmakban létezett, s csak a helyi szükségletek kielégítésére volt elegendő. A kocsigyártás az 1880-as években még jövedelmező iparágnak számított, de Esztergom nem tudta fölvenni a versenyt Budapesttel, és 1896-ban a négy kocsigyártó műhelyből hármat be kellett zárni. A villamosipart viszonylag későn telepítették a városba, 1905-ben helyezték üzembe a városi villamos művet. Az áramot világításra és az iparban erőátviteli célokra használták. Az előbbi célokra hectowattonként 6 fillért kellett fizetni, ipari célokra 4 fillért.(15)
A város mezőgazdasági tevékenységei közül a szőlészet terjedt el leginkább. A szőlőművelés egészen az 1880-as évek végéig virágzott, ekkor azonban a filoxéra nevű rovar tönkretette a szőlőket, és velük együtt Esztergom borászatát is.(16) A szőlő és borkultúra újjáélesztésében nagy szerepe volt az Esztergom vármegyei Gazdasági Egyesületnek. Az 1840-es évek elején jött létre az egyesület, és leginkább méhészettel foglalkozott. Később kibővítették tevékenységüket, és Esztergom határában jelentős mennyiségű gyümölcsfákat telepítettek. A filoxéra pusztítása idején az egyesület megkezdte az ellenálló fajták telepítését. A munkájuknak köszönhetően ismét megkezdődött a szőlőművelés Esztergomban.(17)
A városhoz tartozott egy közel 5000 kat. hold területű erdőség is. Esztergomnak jelentős bevétele származott az erdőgazdaságból.(18)
A halászat fontos szerepet játszott a város gazdasági életében. Esztergom rendelkezett a dunai halászati joggal, melyet bérbe adott. A hajózás fejlődése miatt a folyó halállománya 1896- körül csökkenőben volt, ugyanis a hajók által keltett hullámok a halpetéket partra dobták, és azok elpusztultak. Mesterségesen szaporítani kezdték a halállományt a Duna Komárom- Esztergom közötti szakaszán, ami sikerrel járt.(19)….
./folyt. köv./