EMLÉKEZÉS DR. DETRE LÁSZLÓRA (1874-1939)

 2021.09.13 12:29

Detre_Laszlo.jpg A koronavírus-járvány megváltoztatta mindennapi szóhasználatunkat. Új szavak kerültek a közbeszédbe, ezek egyike az antigén. Az antigén biológiai kifejezés, es olyan anyagot jelent, amelyet a gerincesek szervezete test idegennek tekint, ellene védekezik, ellenanyagot termel, hogy a testidegen anyagot semlegesítse, és ezzel a szervezet épségét fenntartsa.

 

A védekező mechanizmusokkal – orvosi értelemben a betegségek kiváltó okaival és gyógyításukkal – az immunológia tudománya foglalkozik. Az antigén névadója és az antigénre adott specifikus szervezeti válasz felismerője, az immunológia tudományának egyik kimagasló alakja: Detre László.

Detre László (névváltozatok: Deutsch, Laszlo, Ladislas, Ladislaus) 1874. október 29-en született Nagysurányban. Az orvosi egyetemet Budapesten végezte, patológusnak, majd bakteriológusnak készült.
Az egyetem elvégzése után Pertik Otto korbonctani intézetében lett asszisztens, majd Bécs híres patológiai intézetében Landsteinerrel, az ABO vércsoportrendszer felfedezőjével, az ellenanyag névadójával dolgozott. 

Kutatásait Párizsban a Louis Pasteur által alapított intézetben, Mecsnyikov laboratóriumában folytatta. A tífusz elleni immunitás vizsgálata közben alkotta meg az antigén kifejezést. Ezen kutatás során fedezte fel, hogy a szervezet egy idegen anyagra, azaz egy antigénre specifikus antitestet, ellenanyagot termel. Detre László felfedezése előtt az volt a felfogás, hogy egyetlen ellenanyag létezik a szervezetben.

Detre állapította meg, hogy ahány antigén kerül a szervezetbe, annyiféle e megváltoztatta az addigi elképzelést, hogy hogyan küzdi le az emberi és állati szervezet a fertőzéseket, és ez azóta is helytálló, csak új ismeretekkel bővült.
Detre László állapította meg a világon előszór, hogy a szervezet időnként tevéd, és a saját szövete ellen termel ellenanyagot. Sok évtizeddel később kezdődtek az ilyen irányú vizsgálatok, az un. autoimmun betegségek kutatása.

Laboratóriumi orvosként új diagnosztikai módszereket fedezett fel az emberi es állati vérnyomok elkülönítésére (ez az eljárás az igazságügyi orvostanban adott nagy segítséget); a szifilisz diagnosztizálására; a gümőkort okozó kétféle baktérium elkülönítésére (ezzel azt állapítottak meg, hogy a fertőzés emberi vagy szarvasmarha eredetű-e); valamint a szarvasmarhákat, kecskéket, juhokat, ritkábban embereket, érintő brucellosis fertőzés megállapítására.
Detre László azonban nemcsak elméleti kutatással foglalkozott. Az általa alapított szérumtermelő intézetben oltóanyagot, specifikus ellenanyagot tartalmazó szérumot állítottak elő lépfene-, illetve gázgangrena-fertőzés kezelésére, emberi és állati felhasználásra. Ma nehéz elképzelni, milyen óriási gazdasági jelentősege volt az1900-as évek első évtizedeiben annak, hogy a szarvasmarha- es juhállományt rendszeresen pusztító betegségek lecsökkentek, majd megszűntek. Az emberi lépfenefertőzés szinten megszűnt.

A kutatómunka, a laboratóriumi munka mellett, mint klinikus is kiváló volt. A tuberkulózisos betegekkel kapcsolatban felhívta a figyelmet a hőmérséklet pontos értékelésére, a gyógyuláshoz szükséges megfelelő táplálkozás biztosítására. Egy, azóta már nem alkalmazott bőrpróbával diagnosztizálta a betegséget, és kivette az állapot súlyosságát is.

A kiütéses tífusz lappangási idejét pontosan meghatározta, a betegség terjedéséért kizárólag a ruhatetűt tette felelőssé, s elvetette azt a téves feltételezést, hogy a betegség léguti úton is terjedhet.
Budapesti pályafutása idején a bakteriológia egyetemi magántanára, a budapesti
Jenner-Pasteur Intézet vezetője, a Charite Poliklinika TBC osztályának vezetője, a Hungaria Szérumművek vezetője volt.

Az első világháborúban törzsorvosként, majd ezredorvos parancsnokkent vett részt.
A harmincas évek antiszemita légköre miatt amerikai feleségével az Egyesült Allahokba távozott. A National Institute o Health osztályvezetője lett, és a georgetowni egyetem orvoskarán három tanévben allergiás reakciókról tartott előadásokat.

Írásai human- és állatgyógyászati lapokban jelentek meg, orvosi es állatorvosi
kongresszusokon vett reszt.
Publikációi magyar, francia, nemet es angol nyelven jelentek meg.
A kutatás es a gyógyítás mellett fontosnak tartotta az ismeretterjesztőst is. Lefordította Paul de Kruif laikusoknak szánt könyvét. Magyarul „Bacillusok világa”, illetve „Bacillusvadászok” címen ma is élvezetes olvasmány.
A „Két világ harca” című fantasztikus regénye 2000-ben játszódik. A föld túlnépesedéséről, az alternatív energiáról, a természetkárosító emberiségről szól.

Dr. Detre László kutatásainak eredménye a napi életünk részévé vált. Ma, amikor koronavírus-antigéntesztet végzünk, azt nézzük, hogy az orr- vagy garatváladék és az előre elkészített specifikus ellenanyag reakcióba lep-e egymással. Ha igen, van antigén, azaz van koronavírus a vizsgált váladékban.
A koronavírus-ellenanyag meghatározásakor pedig azt vizsgáljuk, termelt-e a szervezet specifikus antitestet a koronavírussal (antigénnel) szemben, a testünk-
e a betegségben.

Detre László munkásságáról számos mikrobiológiai, járványtani és immunológiai szakkönyv emlékezik meg szerte a világon.
1939. május 7-en halt meg, a washingtoni izraelita temetőben nyugszik.

Irodalom:
Csaba Béla, Karasszon Dénes: Az immunológia magyar mesterei, 1992
Karasszon Dénes: Emlékezés dr. Detre Lászlóra, az antigén névadójára. Orvosi
Hetilap, 1990. 20. 1089-1090.
Lacza Tihamér: A tudomány apostolai –Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, 2013.
Detre László arcképének forrása:
https://www.newspapers.com/clip/304915/ laszlo-photo-1908/
A síremlék fotójának forrása:
https://www.findagrave.com/memorial/16 1 6 1 9 6 1 9 / l a s z l o - d e t r e # v i e w -photo=138919063


Dr. Berend Katalin