BESZÉLGETÉS PROF. DR. VASTAG ENDRÉVEL 2.

 2021.07.20 07:00

kep_3_1.jpg Vannak gyógyszercégek, amelyek az alapfeladataik mellett felvállalnak bizonyos orvostörténeti, kultúrtörténeti feladatokat is. Ilyen a Boehringer Ingelheim  is. Az ő támogatásukkal készült az alábbi beszélgetés.

1956-ra hogyan emlékszel vissza?

1956-ban a forradalom kitörését követő napon bementem az egyetemre. Az egyetem udvarán állt egy autóbusz, melynek tetejére és az oldalaira vörös színű keresztek voltak festve. A busz személyzete egy busz- sofőrből, egy kalauzból és négy évfolyamtársamból állt. Közölték, hogy az egyetem kérésére most indulnak a kaposvári cukorgyárba, az egyetemi klinikák ellátásának segítésére. A cukorral telepakolt busszal hazafelé jövet Dunaföldvár határában a házak előtt álldogáló emberek közölték, hogy ne menjünk be a városba, mert az éjjel nagy lövöldözés után a várost elfoglalták az oroszok. Bennünk azonban nem volt félelem. A város főterén tankok állítottak meg bennünket. A parancsnok tolmács segítségével közölte, hogy a rommá lőtt tanácsházban sebesültek és halottak vannak, és utasított bennünket a sebesültek elszállítására, ehhez hordágyakat adtak és a buszt kiürítették.  A sebesültek közül négy súlyos sérült sokkos, halál közeli állapotban volt.  A tiszt segítségével tudtunk átjutni a Duna-hídon.

Hová vittétek a sebesülteket?

A kalocsai sebészetre. Útközben egy tüdőgondozót vettünk észre, ahol az orvos segítségével elkezdtük a sebesültek sérüléseinek ellátását és infundálását, majd a kalocsai sebészetet elérve átadtuk a sebesülteket. Közben a vidékiek telepakolták az üres buszt élelemmel. Igy indultunk el Budapest felé..

Milyen volt az orvossá avatásod?

Az avatásra minden orvosjelölt két személyt vihetett magával. Gegesy-Kiss Pál, az akkori rektor, fehér kesztyűben gratulált és fogadott orvossá minket, de nagyobb ünnepség nem volt.

A diploma átvétele után az elhelyezkedésed meghatározta az életedet, hisz a bp-i egyetemTüdőgyógyászati Klinikájára kerültél.

Medikus koromban többször megkérdezték, hogy milyen szakra szeretnék menni. Mindig azt mondtam, hogy nem tudom, de hogy melyik szakra nem szeretnék menni, azok között vezető helyen volt a pulmonológia. Úgy kerültem a klinikára, hogy Győrben kaptam volna helyet nőgyógyászaton, de szüleim kértek, hogy maradjak a fővárosban. Bementem a tanulmányi osztályra azzal, hogy bármilyen pesti állás megfelel. Azt mondták, a Tüdőklinikán van még egy hely.

Melyek voltak ott az első benyomásaid a klinikáról?

Elmentem a klinikára, ahol Kováts Ferenc professzor úrral találkoztam. Ő egy erdélyi származású, nagytekintélyü, igazí úriember volt. Amikor megtudta, hogy én Temesváron születtem, azt mondta „Fiam gyere ide!” Később jó kapcsolatba kerültem az utódjával, Miskovits professzor úrral is, aki főleg morfológus és széles látókörű, kiváló klinikus volt, mellesleg hazánkban ö végezte az első gastroszkópiát .   A  szakma sikereit elismertem ugyan, de kissé unalmasnak találtam. A klinika kétszáz ágyán akkoriban kizárólag csak TBC-s betegeket  gyógyítottunk. A klinikának nagy kapacitású, kiváló bakteriológiai laboratóriuma volt. A rendelkezésre álló hatásos antitubertikulumok  ellenére is, még mindig gyakori volt a fél- vagy kétoldali roncstüdővel kezeltek száma, akik még mindig veszélyes fertőző forrást jelentettek.   Szakvizsgára  a még Kováts professzor úr által írt jegyzetből tanultunk. 

Te végigélhetted, közelről láthattad azt az időszakot, amikor a gümőkóros betegek gyógyításától a szakma eljutott a modern tüdőgyógyászatig. Hogyan láttad a ma már sikeresnek mondható átalakulást?

A múlt század hatvanas évtizedének közepétől meredeken csökkent az újonnan felfedezett és intézeti kezelésre szoruló TBC-betegek száma és a tüdőgondozók egyre több, főleg krónikus obstruktív bronchitiszes, emfizémás és asztmás, vagy más nemspecifikus tüdőbeteget utltak be klinikánkra kivizsgálásra és kezelésre. Ezek elkülönítése az egyre csökkenő TBC-betegektől megtörtént. Közben Hutás doktor, tartós NDK-beli tanulmányútját befejezve (ahol légzésélettani kérdéseket és légzésfunkciós vizsgálómódszereket tanulmányozott), hazatért és egy Godart Pulmoteszttel beindította a klinikán a légzésfunkciós laboratóriumot. Szólt nekem, volna-e kedvem a laborban segíteni neki. Nekem volt és ezzel nálam is elkezdődött  a szakmai „profilváltás”.  A következő 2-3 évben sokat, tulajdonképpen a rutin légzésfunkciós diagnosztika alapjait tanultam meg tőle. Amíg ő el nem ment az egyetemről, nagyon jó hangulatban dolgoztunk együtt . Távozása után Miskovits professzor  engem bízott meg a légzésfunkciós labor vezetésével és ezzel közel egyidőben, meglepetésszerüen megvásárolta a német E.Jaeger cég volumenkonstans testpletizmográfját, amely még ma is a légzésfunkciós laborok bázisműszere.   

Mikor indult el a „profilváltás” a tüdőgyógyászatban?

A  70-es években indult el igazán.

Folytatjuk