IN MEMORIAM DR. ILLYÉS MELINDA (1941-2007)

 2021.07.05 16:03

Illyes_Melinda_1.jpg Illyés Melinda, 2000 májusától lett kinevezett osztályvezető a neurológiai osztályon, 1968-ban jött kórházunkba Debrecenből. A DOTE elvégzése után már 1 éve dolgozott ott a Neuropsychiátriai Klinikán. 

 

 

1968. november 11-én kezdte meg a munkát a Simorban Leel-Őssy főorvos úr osztályán. Selmeczi Lászlóval és Lehotka Máriával. Számos alkalommal volt az osztály megbízott vezetője, az osztályvezető helyettese.1972-ben szakvizsgázott neurológiából, 1974-ben psychiátriából, és 1986-ban addictológiából. Kinevezett vezetőként 2000-2006-ig irányította az osztályt.  Rá emlékezve Pátkai főorvos úr búcsúsorait idézzük:


Dr. Illyés Melinda (1941- 2007) 

Kolléganőm Illyés Melinda főorvosnő meghalt. Két éve lehet, hogy legutóbb találkoztunk. „Pista! Örülök, hogy látlak! Hogy vagy? Merre jársz?” - köszöntött barátsággal a kórházudvaron. Nem is emlékszem, hogy hogyan viszonoztam kedves kö-szöntését. 
Őszinte érdeklődésére, derűs tekintetére élénken emlékszem. Kollegialitása, baráti szeretete része volt annak a megtartó hálónak, mely bárhova is szakad az ember még-is biztonságot, valakikhez való tartozást jelent. Fejet hajtok most Melinda emléke előtt és személyére, az osztályra és az esztergomi és dorogi évekre emlékezem hírlevelemben. 
Melindával 1970-ben találkoztunk először, amikor Leel-Őssy tanár úr Juhász Pál professzort kérte, hogy szabadsága alatt az újonnan léte-sített neuropszichiátriai osztályon, a Dobozi utcában szakorvos viziteljen. Juhász Professzor úr választása rám esett és friss neurológus szakvizsgával, némi klinikai önteltséggel, kevés tapasztalattal érkeztem a gyakorlati neuropszichiátria mély-vízébe. Melinda, Leel-Őssy professzor úr helyettese fogadott és vele néztük át a problematikus betegeket. 
Melinda világos betegbemutatásai, lényegmegragadása, diagnosztikus készségei, vonzó megjelenése mind emlékezetesek számomra. Barátság szövődött közöttünk és a vizitek szerepet játszottak abban, hogy 1971-ben, amikor elhagytam a klinikát itt Esztergomban én is csatlakoztam Leel-Őssy professzor úr csapatához.
Ha csodálatos szakterületünket, a neuropszichiátriát a tények és a beteggel való személyesség ; a világos diagnosztikai kategóriák és a pszichoszociális tényezők komplexitása; az empirikus tudományosság és a szubjektív, empátiás tényezők; a neurológia és pszichiátria polaritásai között látjuk akkor nem kétséges, hogy Melinda a neurológia, a tények szeretete mellett állt. Mindez azonban sohasem jelentett nála személytelen tárgyiasítást. Hernádi Miklós főorvos úr nagyszerűen emelte ki Melinda értékeit, „igazságos, megértő, türelmes volt” én még hozzáteszem, hogy hivatástudatot, önbizalmat és egyidejűleg szerénységet sugárzott a személyisége. 
Korrektsége, súlyos egyéni megpróbáltatásai között is rendületlen morális tartása tiszteletet ébresztett bennünk. Debrecen, mely, mint egy időszakosan működő vulkán kiválóságokat küld az országunkba, vagy a nagyvilágba. 
Melindával, jól emlékszem, beszélgettünk a debreceni tehetségekről. Néhányan, mint Toldi „faragatlan fák” voltak, kemények nemesen vadak. Éjjel vigadtak, vagy búsongtak a debreceni Arany Bika vendéglőben, de nappal a laboratóriumokban, a klinikákon világraszóló tudományt csináltak.
Tehetséges és szelíd volt Melinda. Finom távolságtartást és eleganciát hozott a civis városból. Leginkább az angol kifejezéssel tudom jellemez-ni, „charming and intelligent”, igazi „Lady” volt.“
Nem maradt utána interjú, nem tudunk részleteket az életéről” írod Osvai főorvos úr megérintő emlékezésben. Világos érzékletes a megemlékezésed, mint Melinda kórrajzai voltak. Tagolt és tényszerű. Igaz, a szélesebb közösségünk lehet, hogy keveset tud a nagyszerű emberről, Melindáról. Nem szívesen beszélt magáról, biztosan arra gondolt, hogy a rejtett utak, a lélek mélységei a szemnek és az interjúnak is hozzáférhetetlenek, láthatatlanok. 
Hogyan is írja csodálatosan Antoine de Saint-Exupery(...)?
 „On ne voit bien qu’avec le coeur, l’essential est invisible pour les yeux”.„It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.”
 “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Ez a lényeg, és erről a lényegről Melinda tudott valamit, volt hit a szívében. Interjút nem adott, életével, szolgálatával beszélt.
Kedves László és Miklós! Kedves Osvai és Hernádi főorvos kollégáim, milyen kár, hogy mindezeket már nem tudjuk Melindának, Illyés főorvos asszonynak most személyesen elmondani!
Hiszem, hogy hallja, amit róla szólunk, jól ismert “no non-sense” érdeklődésével, figyel ránk. 
Melinda! Megtiszteltetés számomra, hogy ismerhettelek, mun-katársad lehettem, talán valahol meg is értettelek. Isten veled!