BOLDOGKŐ VÁRÁTÓL ESZTERGOMIG 1.

 2021.07.05 16:06

Lelegzet.jpg A Berlin-Chemi Menarini „Lélegzet” című újságjában a 2021. márciusi számban interjú jelent meg dr. Osvai Lászlóval. A „Tüdőgyógyászok egymás közt” mellékcímet viselő lapból folytatásokban közöljük a beszélgetést. 

„Akasztják a hóhért”– mondta ironikusan az interjúfelkérés kapcsán, dr. Osvai László tüdőgyógyász főorvos, hiszen maga is rendszeresen készít interjúkat. Írásaival többek közt a jól ismert Amega hasábjain találkozhatnak a kollégák, és saját alapítású lapját szerkeszti immár harminc éve. Amellett, hogy a dorogi tüdőgondozót vezeti, szabad idejében a szülei egykori falujában vásárolt parasztházát újítja fel és fákat ültet, mert a vidéki életet érzi igazán magáénak.

AZ ÉLET FINTORA

Úgy tudom, gyermekgyógyász szeretett volna lenni, mégis az esztergomi belgyógyászaton indult a pályája. Miért?

Valóban így volt, és ezt az álmomat végül az egyik fiam valósította meg, aki gyermekgyógyász lett, ma Tatabányán praktizál. Akkoriban – 1977-et írtunk – nem volt gyermekgyógyászi állás, így – mivel a szüleim Budapesten laktak és a közelükben akartam maradni –, húztam egy képzeletbeli kört a fővárostól hatvan kilométerre. Próbálkoztam Székesfehérvárott, Balassagyarmaton és Hatvanban, végül Esztergomban sikerült elhelyezkednem egy kardiológiai profillal rendelkező általános belgyógyászati osztályon. Ott ragadtam, Szontágh Csaba főorvos mellett, elsajátítottam a szakmát, 1982-ben szakvizsgáztam belgyógyászatból. Sok fiatal indult el akkor a kardiológia irányába, nekem pedig döntenem kellett, sokadik kardiológus leszek, vagy más szakma felé orientálódok, ezért átigazoltam Mohos Iván főorvoshoz a tüdőgondozóba, és 1986-ban letettem a tüdőgyógyászat szakvizsgát. Hosszú ideig volt kórtermem a belgyógyászaton, ahol én kezelhettem a tüdőgyógyászati alapbetegségben szenvedő pácienseket. Ma is azt mondhatom, kis túlzással, közel annyi EKG felvételt készítek, mint ahány légzésfunkciót. Egy alkalommal feldolgoztam EKG vizsgálati anyagomat, előadásnak szántam egy tüdőgyógyász rendezvényre. A szakmai program szervezői azonban azt javasolták, hogy inkább posztert készítsek belőle, mert ez a téma nem köti le a tüdőgyógyászokat. Véleményem szerint a tüdőgyógyászok nem biztos, hogy értenek annyit a kardiológiához, amennyit kellene, és ez megfordítva is igaz. Örülök annak, hogy az utóbbi két-három évben a két szakma megpróbált közeledni egymáshoz, mert úgy gondolom, csak ez lehet a jövő útja.

Mennyi ideig dolgozott Esztergomban?

Harminckilenc évig, egészen addig, amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, akkor ugyanis a kórház főigazgatója közölte, hogy a továbbiakban nem tart igényt a közreműködésemre. Ennek vélhetően az állt a hátterében, hogy nem sikerült mindig hozzásimulnom a vezetőim elképzeléséhez, mivel nem tudtam mindig helyeselni a döntéseiket. Mondhatni gyakran ellenzéki pozícióban voltam, aminek végső soron az lett a következménye, hogy nem alkalmaztak a nyugdíjazásomat követően. A helyemre a dorogi gondozóban dolgozó kolléganőt hívták be, így viszont Dorogon nem maradt tüdőgyógyász. Gyakorlatilag helyet cseréltünk, aminek akkor sem igazán láttam az értelmét. 2016-tól tehát Dorogon folytattam a pályafutásomat, a tüdőgondozót vezetem és vezetem a mai napig. 2018-ban a Vaszary Kolos Kórház egyesült a dorogi Szent Borbála Kórházzal, az utóbbi tagkórház lett. Így újra az esztergomi kórház dolgozója lettem. 

Hogyan zajlik a rendelés a tüdőgondozóban a járványhelyzet idején? 

Már tavaly márciusban aláírtam, hogy saját felelősségemre dolgozok tovább, így a dorogi tüdőgondozó egy percre sem maradt orvos ellátás nélkül. Ugyanúgy dolgoztam a kolléganőimmel együtt, mintha nem lenne járvány, ami azért természetesen a mi munkánkat is befolyásolta. Az első periódusban bezárkóztak a családorvosok, többnyire nem is kerültek kontaktusba a betegekkel. Telefonon keresztül próbálták ellátni őket, vagy beutalót adtak nekik a tüdőgondozóba. Ezeket a betegeket mi fogadtuk, így az első etapban viszonylag sok Covid-fertőzött beteget diagnosztizáltunk. Volt néhány páciens, aki egyenesen tőlünk, a tüdőgondozóból került kórházba. 

Hogyan érintette a járvány a családi életét?

Egyfajta karanténban éltem át ezt az időszakot, és ritkán láthattam az unokáimat, akik már négyen vannak: a lányomnak két kisfia, a fiamnak két kislánya van. A második fiam még nem nősült meg, ő Budapesten lakik, a legkisebb fiam pedig Szegeden harmadéves orvostanhallgató. Az utóbbi időszakban együtt tanultam vele esténként a kórélettant. Ez nagy élményt jelentett számomra, mert számos olyan ismeretre tehettem szert, amelyet annak idején még nem tanítottak nekünk. A világ megy előre, az orvosi tudás két-háromévente elavul, újra kell mindent tanulni a gyógyszerismeretektől a kórélettanig.

Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

Városi gyerek vagyok: Budapesten születtem, Esztergomban élek, de mindig vonzódtam a vidékhez, a kis falvakhoz. Most, hogy megöregedtem, vettem egy parasztházat abban a faluban, ahonnan a szüleim származtak. Lassan elkészülök a felújításával, füvet kaszálok, fát vágok. Elültettem tizenkét gyümölcsfát, és büszkeséggel tölt el, hogy tíz meg is maradt. Az egyik betegemtől rendszeresen tanácsot kapok a kertműveléshez, lelkesen magyarázza nekem, mit hogyan kell csinálni. Abaúj Magyarország csodálatos tája, leírhatatlan az ott honoló csend és nyugalom, ami számomra az igazi kikapcsolódást jelenti. Arrafelé található Boldogkő Vára, ahova rendszeresen feljártam gyerekkoromban. Akkor még nem volt lezárva a vár, fel lehetett mászni a szikla csúcsára, ahol egykor Balassa Bálint írta verseit. Később elkezdték a vár rekonstrukcióját, és fizetőssé vált a belépés, amit traumaként éltem meg. Kétforintos belépődíjat kellett fizetnem, a saját váramban! Ma is megvan belépőjegy. Idén tavasszal fogják átadni a sokadik felújítást, de az már csak az emlékeimben az én váram.  (folytatjuk…)


Boromisza Piroska