DR. RAJK ANDRÁS FŐORVOS AZ ESZTERGOMI ÉVEIRŐL 4

 2021.06.07 17:24

dr-rajk-andras.jpg Dr. Rajk András a közelmúltban töltötte be 86. életévét.1981-1993-ig volt Kórházunk Gyermek Osztályának vezetője. Önéletrajzi írásából engedélyével az esztergomi évek történetét adom közre folytatásokban. Jó egészséget főorvos úr!

Mikor átvettem az osztályt, azt reméltem, hogy ki fogok majd alakítani egy törzsgárdát a beosztott orvosaimból, akik később egy-egy subspecialitásból is fognak szakképesítést szerezni. 
 De nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog sikerülni. Az orvosaim többnyire a fővárosból jöttek, sokat utaztak és a jövőről szóló elképzelésük csak a szakvizsga megszerzéséig terjedt. Ezután már inkább házi gyermekorvosok szerettek volna lenni, akik praxist alakítanak ki és jobb jövedelemre tehetnek szert, amire építhetik családjuk és egyéni jövőjüket. Nem akartak ők az osztályon megtapadni, mint azt előző munkahelyeimen tapasztaltam Budapesten. Mivel a városban lakást nehezen kaphattak, a férjeknek, vagy feleségeknek munkahelyet nehezen szerezhettek, az Esztergomban maradás csak a szakképesítés megszerzéséig terjedt. 
Ezen kívül a törzsgárda kialakítását még az is nehezítette, hogy hiába volt kellő számú betöltött orvos-státuszom, a terhességek, GYES-en lévők miatt, fiúknál a féléves katonai szolgálat miatt állandó orvoshiány volt az osztályon. A maradék kevés orvosnak pedig sokat kellett ügyelnie. Sokszor nekem is kellett ügyelnem a készenléti ügyeletek mellett. (Melyeket abban az időben még nem fizettek meg!)

 A készenléti ügyeletekben eleinte csak Nábrádi és Bense Kati volt segítségemre, akik Esztergomban laktak. Később mikor már idősebb, tehát gyakorlottabb szakorvos jelölt orvosaim voltak, azok is, vállalhattak volna készenlétet, de ők meg szintén Budapestről, vagy más helyről jártak be dolgozni.
Eleinte nagyon élveztem azt, hogy fiatal pályakezdő orvosokat taníthattam meg a pálya elméleti és főként gyakorlati tudnivalóira, de később már terhessé vált, hogy mindig pályakezdő orvosok jöttek a gyakorlott frissen képzett szakorvosok helyére és mindent elölről kellett velük kezdeni. Ha ugyanis egy pályakezdő ügyelt, munkaidő után jelentkező szakmai probléma miatt (gyakran éjjelenként) be kellett szaladni az osztályra és megoldani azt.
Így a nagy tudományos ambícióimat lassan fel kellett adnom és örülnöm kellett a mindennapi rutin feladatok kielégítően jó megoldásának is.

Azt már nagyon korán észre kellett vennem, hogy a betegek hozzátartozói számára a „nagy fehér varázslók” a fővárosi orvosok. Ezért, ha egy komolyabb beteg szülei kiejtették a szájukon a fővárosi kórház nevét soha nem tiltakoztam, hanem én segítettem a régi baráti kapcsolataim segítségével elhelyezni a beteget. Természetesen bizonyos betegcsoportokat, (onko-hematológia, gyermeksebészet, intenzív terápiát igénylő traumatológia) külön kérés nélkül is a fővárosba küldtem. Ez természetes volt. Békefi Dezső, aki megyei főorvosként szakmai felettesem volt, tökéletesen megértette, hogy nem hozzá a megyei kórházba, hanem a fővárosba küldtem betegeket. Hiszen Tatabánya és Budapest is 50-50 km-re volt Esztergomtól. Ezen kívül a közlekedés is jobb volt Budapest felé.

Rá kellett ébrednem arra, hogy ha egy súlyos beteg nálam hal meg, akkor azt az esztergomi orvosok tették el láb alól, ha Budapesten, akkor „még ott sem tudták megmenteni!”
Azért sok nehéz, problematikus esetet is sikerült helyben meggyógyítani. Eleinte még problematikus volt a kritikus állapotú újszülöttek szállítása, ezért ezeknek az akut intenzív ellátását nekünk kellett elvállalni. Szerencsére rendelkeztünk egy két olyan inkubátorral, monitorral, lélegeztető géppel, infúziós pumpával, melyeknek a segítségével az akut teendőket el tudtuk végezni. Be tudtam vezetni a zárt rendszerű vércseréket is. Én tanítottam meg orvosaimat a köldök-katheterezésre is.

                A koraszülöttosztály intenzív részlege

Későbbiekben óriási segítséget jelentett a koraszülött betegszállításban megjelenő Peter Cerny Alapítvány megjelenése. Ez a mozgó intenzív osztály lehetővé tette, hogy a kritikus állapotú újszülötteket a megfelelő felszereltségű területi PIC-be (Perinatalis Intenzív Centrum) szállíttassuk. Esztergom az elsők között vette igénybe a segítségüket és később számtalan esetben nagy és hathatós segítséget nyújtottak.

A traumatológiai esetek között jelentős számban fordultak elő égési (leforrázásos) esetek. Ezeket elvileg a traumatológiai osztály látta el, de koruk miatt osztályunkon feküdtek, és az ápolási munka nagy része ránk hárult. Mivel korábban a Péterfy Kórházban én voltam a gyereksebészeti osztály belgyógyász konziliáriusa, nem kevés eset ellátását ismertem. Ebben az időben szép eredménnyel alkalmazták az akkor feltűnt NAKSOL kezelést. A helyi traumatológusok hozzájárulásával itt is ezt alkalmaztuk. Persze csak a középsúlyos eseteket láttuk el, a súlyos égési sérülteket Budapestre küldtük. A Naksol előtt ezeket az égéseket kenőcsökkel kezelték és kötözték. Ez minden esetben nagyon kínos volt a gyerek számára. A Naksol permetezése is nagyon fájdalmas, de csak az első két alkalommal. Ekkor Dormicummal kábítottuk el a gyereket. Mikor kialakult a védőkéreg az égett területen, már fájdalmatlan volt a kezelés. A kéreg alatt pedig szépen, gyulladás-mentesen hámosodott az égett terület. Az ápolószemélyzetnek módja volt összehasonlítani a korábbi kenőcsős, kötéses, és a permetezéses módszer közötti különbséget a gyermekek szempontjából is.

A pseudocroupp kezelése a Budapesten túlnyomóan a László kórházban történt. Ez itt már nem volt lehetséges. Ezért ezeket a súlyos eseteket nekünk kellett felvenni és kezelni. Ez sokszor nehéz, álmatlan éjszakákat jelentett. Ültünk a gyerek ágya mellett és szorongtunk, mikor lesz szükség gégemetszésre. Mikor még a kórházi szobámban laktam, vagy ügyeletben, az ablakom alatt állt meg a mentőkocsi vagy a személyautó, és hallottam a gyerek ugató köhögését, tudtam, hogy percek múlva ébresztenek. Ebben az időben még meleg párásítást alkalmaztunk a kórteremben, ahol a gyermek feküdt. Ettől még nyugtalanabb lett és izgatott köhögése csak fokozódott.
Ekkor egy múzeumi látogatás alkalmával észrevettem, hogy a kiállító terem párásítását egy elektromos készülékkel oldják meg, mely hideg párát bocsájt ki. Kinyomoztam, hogy hol lehet ilyet beszerezni és megvetettem pár darabot. Ezután már csak ilyen párásítást alkalmaztunk, sokkal jobb eredménnyel.

Mikor Esztergomba kerültem, akkor kezdődött meg a gyermekosztályok látogatási idejének és módjának a liberalizálása. Ezt is bevezettem az osztályon. Eleinte nem kis ellenállás volt az ápolószemélyzet részéről, de később megszokták és belátták, hogy sokkal jobb a gyermekeknek. A kiszabott kevés látogatási időben tumultus volt, a befejezésekor a kisdedek nyugtalankodtak. 
A nappali egész napos látogatás során eloszlottak a látogatók az osztályon. Természetesen éjjelre nem tudtunk biztosítani a szülőknek ellátást, ezért a szülőt nem tudtuk felvenni. A csecsemő és koraszülött részlegre azonban bejárhattak a szülők szoptatni.
Nem volt könnyű kiharcolni a gazdasági vezetéstől az osztály festését és mázolását. Segítségemre jött, hogy az ipari tanuló iskola igazgatójának unokája betegsége miatt az osztályra került. Később felajánlotta, hogy a festő-mázoló tanulók gyakorlati vizsgájaként kifestik az osztályt ingyen. Csak az anyagot kellett a kórháznak kifizetni!
Nagyon örültem annak, hogy sikerült az osztályon egy játszó szobát kialakítani, ahol a járóképes betegek, akiknek ez engedélyezve volt társasjátékokat játszhattak, ha megfelelő műsor volt, televíziót nézhettek. 
A gyermekosztály épületéhez nagy kert is tartozott, amely meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Ezt sikerült rendbe hozatnom, kerti játékait felújítani. Az emeleti kórtermekhez nagy fedett terasz tartozott. (Az épület eredetileg tüdőosztálynak épült!) Miután a korlátokat baleset-mentesíttettem, kitehettük jó időben a kisdedeket, kit ágyastól, kit pedig járókában.
Nagy fejlemény volt Forró Ági megjelenése az osztályon. Ő lett a kórház- pedagógus. Szegényt ízületi panaszai miatt leszázalékolták és iskolában nem tudott dolgozni. Mi azonban felvettük, hogy a kórházban fekvő gyermekekkel tudjon foglalkozni.
                                       
                                  Játszószoba a gyermekosztályon

Sok segítséget kaptam Bednár Éva psychológustól is, aki a psychiátriai osztály állományában dolgozott, de nekem is végzett vizsgálatokat, ha ritkán olyan eset volt az osztályomon, akinek psychiátriai kezelést kellett kapnia.

Folytatjuk