DR. RAJK ANDRÁS FŐORVOS AZ ESZTERGOMI ÉVEIRŐL 2.

 2021.05.10 11:00

Rajk.jpg Dr. Rajk András a közelmúltban töltötte be 86. életévét.1981-1993-ig volt Kórházunk Gyermek Osztályának vezetője. Önéletrajzi írásából engedélyével az esztergomi évek történetét adom közre folytatásokban. Jó egészséget főorvos úr!

 

A kórház igazgatója akkor Kiss tanár úr a bőrosztály főorvosa volt, helyettesi minőségben, mert az igazgatót is leváltották nem sokkal érkezésem előtt. Igen kedvesen fogadott, hosszan elbeszélgetett velem. Később is megtartottuk ezt a jó baráti kapcsolatot. Felesége volt az orvosi könyvtár vezetője, Vele is baráti kapcsolatban voltam

Az akkori pártállam idején kötelező vizit volt egy frissen kinevezett főorvosnak a kórház párttitkáránál egy látogatás. Akkor az élelmezés vezető-nője volt a párttitkár. Ő is nagyon kedvesen fogadott. Mivel az életrajzomban szerepelt, hogy a budai Ciszterci Gimnáziumba is jártam, erre rákérdezett és közölte, hogy ő meg az apácák szomszédos Szt. Margit Gimnáziumába járt. Így kiderült, hogy sok közös ismerősünk is van.

Természetesen egyszer meg kellett látogatnom a város tanácselnökét is. Brunszkó Antalnak hívták. Egyszerű munkásemberből lett felső vezető. Örömmel fogadott, mert probléma volt, hogy Nábrádival sok gondja volt a kórháznak. Sajnos egyelőre lakást nem tudtak adni a városban, de a kórház egy év után bérelt részemre szobát. Így addig benn kellett laknom az osztály földszintjén lévő főorvosi szobában. Ehhez tartozott egy kis fürdőszoba, zuhanyozóval és WC-vel. Nagy hátránya volt, hogy az ablakom előtt álltak meg a mentőautók éjjelenként és így gyakran felébresztettek. Az osztály zajai is behallatszottak a szobámba. A bennlakás egy főorvosnak az osztályon azzal a veszéllyel is járt, hogy ha bármi probléma akadt az osztályon, akkor a mindig kéznél lévő főorvost lehetett riasztani.

Az első lakásom, amit béreltek, nem messze a kórháztól az Aranyhegyen volt a Szederkényi családnál. Ez is egy szoba volt fürdőszobával. Itt már nyugodtabbak voltak a körülmények.

Elhatároztam, hogy sorjában levizitelek a kórház összes főorvosánál. Ezt meglepődéssel, de örömmel fogadták. Fontosnak tartottam ezt, mert elődöm ezt elmulasztotta és ezért nem volt jó kapcsolata a társszakmákkal. Természetesen elsősorban azokhoz mentem el, akikkel majdnem napi szakmai kapcsolatom volt. Így először a szülészet akkori főorvosánál Kárpáthy Lászlónál viziteltem. Ő Bajáról került Esztergomba pár évvel előttem, és egy nagyon szép modern újonnan épült osztályt vett át annak idején. A szülészeten volt az újszülött részleg is, amely az akkori rendszer szerint a gyermekosztályhoz tartozott. Ennek a vezetője Pintérné Juci nővér volt. Nábrádi azt kérte, hogy ennek a részlegnek a vezetője szeretne lenni. Én ezt helyeseltem, mert egy másik épületben is volt, és így viszonylag független volt.

Természetesen viziteltem Mátyus Lajosnál is. Ő, mint említettem régi ismerősöm és barátom volt, de mint sebész főorvos rendes konziliáriusunk is volt. Gyermeksebészeti osztály nem volt Esztergomban. Mint igen jó sebész szívesen vállalkozott a gyermekek műtétjére. A sebészeti, traumatológiai eseteink a mi osztályunkon feküdtek, és kötözésre, kezelésre átjártak az orvosai hozzánk. Természetesen a speciális gyermeksebészeti beavatkozásokat mint pl. nyelőcső elzáródást, rekeszsérvet, Pestre küldtem, ha lehetséges volt.

Az urológiai osztály főorvosa, Magyarsóki Ferenc, mint kiderült, évfolyamtársam volt az egyetemen. Felesége: Ambrus Ilona szintén évfolyamtársam volt. Igaz, hogy a kevésbé ismert évfolyamfélbe jártak mindketten, így diplomaosztás óta nem találkoztunk, de felelevenítettük a barátságot. Ambrus Baby a fül-,orr-,gégészeti osztályt vezette, így nagyon fontos, gyakori szakmai kapcsolatunk volt. Az urológiai osztály nagyon szép, modern, osztály volt, nem régen építették.

Velük ritkábban konzultáltunk, de ez is előfordult.

A legintenzívebb kapcsolatunk a fertőző osztállyal volt. Ezt az osztályt Seres Zsuzsa vezette, aki szintén gyerekgyógyász volt és valamikor a gyermekosztályról került a függetlenített fertőző részleg élére. Igen kiváló kolléga volt, akivel kitűnő kapcsolatot alakítottam ki. Bár eleinte nagyon tartózkodóan viselkedett, mert Nábrádival számos összeütközése volt, később azonban megbékélt. Férje Mohos Zoli a laboratórium vezető főorvosa volt. Kiváló szakember, aki azonban nagyon visszahúzódó, magának való ember volt.

Ritkábban volt konzultációs kapcsolatunk a szemészekkel. Ezt az osztályt Halmay Ottó vezette. Igen barátságosan fogadott. Mint hallottam róla, egyike volt az elsőknek országunkban, aki elkezdte a műlencse beültetéseket, Ő Szombathelyről került Esztergomba, évekkel előttem. Nagyon aktív orvos volt. Sokat utazott. Szerzett egy Ikarus autóbuszt, melyet szemészeti rendelővé alakított és azzal járt területre szűrővizsgálatra. Mivel akkor még Esztergomban volt a Látszerészeti Eszközök Gyára (LEGY), azzal jó kapcsolatot tartott és   anyagi segítségükkel az osztályt a legkorszerűbb műszerekkel tudta felszerelni. A szűrőbusszal járt pl. távol keleten is!

Hasonlóan jó kapcsolatban voltam Leel-Ősy Loránd főorvossal is, aki a neuro-psychiátriai osztályt vezette. Ő országos hírű neuro-pathologus volt és jó klinikus is. Inkább a neurológiában volt jó híre. A debreceni volt Sántha klinikáról került Esztergomba. Az ország különböző intézeteiből küldtek hozzá kórszövettani metszeteket konzíliumba. Mikor Esztergomba kerültem, még a város másik végében volt az osztálya, az un.  Simor Intézetben, mely az új osztály elkészülte után rehabilitációs osztály lett. Csak a nyolcvanas évek végén épült fel és adták át a modern többemeletes ideg-elme osztályt, a kórház kertjében, a hegyoldalon. Barátságosan, de tartózkodóan fogadott, mivel tudta, hogy gyermek-pszichiátriából is van szakképesítésem és azt gondolta, hogy bele fogok szólni osztályának tevékenységébe. Megnyugtattam, hogy nincsenek ilyen ambícióim, de osztályának pszichológusától szívesen veszem majd a segítségét. Később azt tapasztaltam, hogy a gyermekek pszichiátriai problémáival nem nagyon foglalkoztak, nem is nagyon értettek hozzá. Így nem okoztam neki problémát.

Baráti jó kapcsolatban voltam vele. Apámhoz is, mikor szükség volt rá, Őt hívtam konzíliumba. Anyám betegségének súlyosbodásakor készségesen vette fel osztályára és ápolták haláláig. (Alzheimer)

 

folytatjuk