NE FÉLJETEK MAGYAROK, ITT VANNAK A CIGÁNYOK!

 2021.04.12 20:26

Puczi_Bela.jpg Budapesten, a Nyugati pályaudvar mellett közterületet neveznek el PUCZI Béláról (1948-2009) Miért olyan kevesen tudják, hogy ki volt ő?

„Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” - 31 éve hangzott fel a híres mondat, amikor Marosvásárhelyen vasvillákkal és fejszékkel felfegyverzett román földművesek támadtak békésen tüntető magyarokra, a környékbeli cigány magyarok pedig a megtámadott marosvásárhelyi magyarok segítségére siettek.

Ebben a mondatban és utótörténetében minden benne van a 90-es évek utáni Kelet-Európáról és Magyarországról is.

1990 tavaszán forrtak az indulatok Marosvásárhelyen, amely indulatok nem a semmiből jöttek. Március 19-én a felbőszített, a városba utaztatott és leitatott román tömeg tüntetett a magyarok ellen a város főterén. A tömeg az RMDSZ székházát fejszékkel, husángokkal kezdte ostromolni. Közel százan maradtak bent a házban, akik végül csak a katonai egységek megjelenése után mertek kijönni. De nem volt ebben köszönet, a katonák és rendőrök nem védték meg őket, Sütő András híres erdélyi írónak ekkor verték ki a szemét.

Másnap tízezer magyar ment ki tüntetni a főtérre igazságot követelve, de a túloldalon megjelentek a románok is, akikhez a pogromot szervező hatóságok erősítést rendeltek. A román hadsereg közben körülzárta a várost, de a pogromnak nem vetett véget.

Este 8 óra körül hangzott fel a híres mondat, a “ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok”, amikor is a környező kisebb települések cigány lakói, szintén felfegyverkezve megérkeztek a városba. Később hozzájuk csatlakoztak más falvak és települések székely és magyar lakói is, akikkel közösen leverték a román csőcselék lázadását, és megvédték a marosvásárhelyi magyarságot. Az összetűzéseknek 5 halálos áldozata, továbbá nagyjából 300 sebesültje volt.

A történetünk innentől lesz még érdekesebb: főszereplője az a Puczi Béla, aki a segíteni érkező cigányokat vezette. Puczit a román rendőrök letartóztatták, később, a börtönben megverték, majd a bíróság elítélte. Ő ezután Magyarországra menekült. Azt gondolnánk, hősként ünnepelték, de ez nem igaz.

Puczi két évig élt menekülttáborban, ahol első körben elutasították a menedékkérelmét, ezután Franciaországba ment illegálisan, ahonnan visszatoloncolták Magyarországra. Itthon már a repülőtéren várták a rendőrök, azzal, hogy 30 napja van elhagyni az országot. Ezután bujkált és alkalmi munkákból élt. Később véletlenül, egy igazoltatás során derült ki, hogy megkapta az állampolgárságot. A rendszerváltás utáni magyar történelem cigány hőse 2009-ben halt meg, hajléktalan emberként!

Puczi története egészen elképesztő, és túl sok jót nem mond el rólunk. Nem szabadna, nem hogy a hőseinknek, de egyetlen embernek se ilyen helyzetbe kerülnie hazájában. Én egy olyan országban hiszek, ahol cigány is és menekült is megkapja az esélyt egy boldog jólétben eltöltött életre, és az állam különböző rendszerei nem büntetni akarják őt, hanem segíteni a boldogulásban!

Jámbor András