IN MEMORIM DINNYÉS ISTVÁNNÉ (1921-2021)

 2021.02.15 06:44

Dinnyesne.jpg A Vaszary Kolos Kórház megépítése és átadása /1902/ után 1950-ig az ápolási feladatokat a Szatmári Irgalmas Nővérek végezték. 1950-ben került kórházunkba Kádár Erzsébet, aki az intézmény első világi nővérvezetője volt. 2011-ben készült riportommal emlékezek rá. Nyugodjék békében!

A ma dolgozó ápolónők közül már kevesen dolgoztak együtt önnel, ezért kérem, hogy röviden mutatkozzon be.
 
- 1921-ben Hódmezővásárhelyen születtem, édesapám kőfaragó volt, aki az I. Világháborúban bal lábát elveszítette. 
Édesanyám otthon, 4 testvéremmel együtt nevelt minket.
 
Mikor került kapcsolatba az egészségüggyel?
 
- 1939-ben elvégeztem, hogy önkéntes ápolónői tanfolyamot a Vöröskeresztnél, melynek helye a hódmezővásárhelyi kórház volt. Ez az intézmény akkor 8oo ággyal rendelkezett a hozzá tartozó szanatóriumokkal együtt. A tanfolyamot elvégezve 1940-től 2 éven keresztül a Kakasszéki tbc. Szanatóriumban lettem vezető nővér. 
Ekkor megkaptam a katonai behívómat az V. számú szegedi kórházvonatra, de kérelem nélkül felmentettek a szolgálat alól és kihelyeztek a Kútvölgyi Szanatóriumba, ami szintén a kórházhoz tartozott.
Kútvölgy 5 km-re, az előbb említett Kakasszék 10 km-re volt Vásárhelytől. 
44-ig dolgoztam szanatóriumban, ekkor azt fel kellett számolni a háborús események miatt, így kerültem vissza a nagykórházba. 
 
Milyen osztályon kezdett dolgozni?
 
- A sebészeten dolgoztam. Ott az osztályvezető akkor dr. Láng Imre volt, aki később Szegeden professzor lett. Amikor a front közeledett a városhoz, a sebesülteket elvitték, az utolsó kocsival Láng tanár úr is elment. Engem is el akartak vinni, de legidősebb gyerekként gyakorlatilag én tartottam el testvéreimet és szüleimet is segítettem. 1950-ig dolgoztam Hódmezővásárhelyen. 
 
 
 
Láng tanár úrral nem is találkozott később?
- De! A tanár úr 2 év után visszakerült a fogságból és ő volt az, aki engem műtősnőként iskoláztatott be. 1951. tavaszán Budapesten meg is szereztem a műtősnői diplomát. 
 
Hódmezővásárhely messze van Esztergomtól, milyen úton-módon került a királyvárosba?
 
- A vizsga utáni napon közölték velem, hogy áthelyeznek Esztergomba műtősnőnek. Ezt az áthelyezést lemondani nem lehetett, hiába próbált intézkedni Láng tanár úr is. Annyi engedményt kaptam a minisztériumi személyzetistől, hogy elmondta, ha l évet eltöltök Esztergomban, visszamehetek Vásárhelyre. Nem is mehettem haza elköszönni, és egy ideig az új címemet sem volt szabad megírni. Egy hónap múlva írhattam csak meg, hogy Esztergomban dolgozom, és 3 hónap eltelte után mehettem haza először. Kb. harmincan végeztünk a műtősnői tanfolyamon, és mindenki úgy járt, ahogyan én. Azt az utasítást kaptam, hogy május 15-án reggel 8 órakor jelentkezzem az esztergomi kórház igazgatójánál. 
 
Esztergomban ugyanezen a napon gyűjtötték össze a Szatmári Irgalmas Rend apácáit, és teherautóra rakva eltávolították őket a kórházból. 
 
- Utólag tudtam meg én is, hogy ez egy titkosan szervezett központi intézkedés volt. A főkapun hozták be a 22 új nővért, akik leváltották azt a 32 apácát, akik a másik kapun busszal távoztak. Nem is találkoztunk velük. 
 
Egy év után nem ment vissza Vásárhelyre. 
 
- Közben férjhez mentem és így véglegesen Esztergomban maradtam. 
 
Meséljen, kérem milyen volt kórházunk 1950-ben?
 
- Hódmezővásárhely egy jól felszerelt modern kórház volt, jó szakemberekkel és nagy forgalommal. A városban 80 ezren laktak. Az esztergomi intézet kisebb volt, kevesebb osztállyal. Műtősnőként egyedül vettem át a munkát, mely 4 műtőben történő feladatokat jelentett. 
 
Kivel operált először Esztergomban?
 
- Dr. Kovács Tiborral, a sebészeten ő volt az alorvos, Baranya László pedig a segédorvos. 
 
Ebben az időben Dr. Szabó Zoltán vezette a kórházat és ő volt a sebészet főorvosa is.
 
- Szabó Zoltánnal azért nem találkoztam 50 májusában, mert ő már a kútvölgyi kórházba került. Ebben az évben még 4-5 alkalommal vendégként l-2 alkalomra visszajött, amikor is én asszisztáltam neki.
 
Ki lett az új osztályvezető főorvosa?
 
- Oravecz István lett az új főorvos és később jöttek a fiatalok. 
1953-tól Erdei István lett a főorvos helyettese.
 
Meddig volt egyedül a műtőkben?
 
- Kezdetben Kovács és Major főorvosok megegyeztek és összehangolták az operációkat. Egy hónapi gyakorlatilag éjjel-nappal szolgálatban voltam. Ki se mentem az épületből, a műtő és a kötöző között éltem. 
Másfél hónap után ez a helyzet tarthatatlanná vált, sikerült segítséget találni. Először Békefi Erika lett a munkatársam, majd utána fokozatosan nőtt a műtősnők száma. 56-ra már négyen voltunk: Békefi Erika, Galambos Mária, Spóner Júlia.
 
1950 előtt az apácákat főnővér irányította. Ki irányította 50 után a szakellátást?
 
- A műtő átvétele után felkértek, hogy felügyeljem az osztályokon végzett szakellátást, segítsem annak megszervezését. A 22 új embert elosztottuk az osztályok között az ágylétszámnak megfelelően. Kevesen voltunk, de az apácák mellett dolgozó segédápolók a kórházban maradhattak.
 
Kik voltak az egyes osztályokon a főnővérek?
 
- A sebészeten Szalai Erzsébet, a belgyógyászaton Barta Margitka, a szülészeten Pfeifferné Eta madám, a gyerekosztályon Löcze Márta volt a vezető, aki régen apáca volt, de már korábban kilépett a rendből.
2 év múlva Takács Kati vette át a helyét. 
 
Férfiak nem is dolgoztak a kórházban?
 
- De igen. Vágner Nándor még a katonaságnál, mint egészségügyi katona látott el szolgálatot, és a háború után a kórházban maradt. Ő a sebészeten dolgozott. Valkó János a rtg-ben volt asszisztens, Tingyela Mihály műtősfiú volt, Mechler József a belgyógyászaton dolgozott, de a prosecturán is kisegített. 
 
Mi történt 50-ben a kórházi kápolnával?
 
- Az apácák távozása után a kápolnát bezárták, később olyan határozott született, hogy hasznosítani kell, irodákat helyeztek el benne, egy része pedig raktárként üzemelt. 
 
1956-ban a Sötét-kapui sortűz kapcsán a kórház az érdeklődés előterébe került. Hogyan emlékszik vissza erre az eseményre?
 
- Vasárnap történt ügyeletes voltam, szóltam, hogy jöjjek a kötözőbe, mert valami baj van. Szaladt Csernohorszky dr. is, mert lövéseket hallottunk. Rengeteg sérült került a kórházba. Oravecz, Marcell. Csernohorszky, Kiss főorvosok mind dolgoztak. Operáltak a nagyműtőben, ellátták a kötözőben a sebesültek, a szülészeten Csernohorszky operált. Hívás nélkül jöttek az orvosok és a nővérek, még a rendelősök is, és mindenki segített. 
Az első nap és az első éjjel az esztergomi sebesülteket láttuk el, ezután a környékről is hoztak sérülteket. 
 
Hogyan alakult a későbbiekben kórházunkban az ápolás helyzete?
 
- 1957. januárjától hivatalosan is, státusz szerint én lettem a középkáderek vezetője, és 1977. január l-ig láttam el ezt a feladatot. 
 
Ez alatt az idő alatt számtalan orvosvezetővel dolgozott. Hogyan emlékszik vissza rájuk?
 
- Major főorvos biztos fellépésű emberi egyéniség volt, rendkívül barátságos tudott lenni, Gertner tanár úr, mint igazgató jól ellátta feladatát, de emberileg tartózkodóbb volt. Bárdy igazgató úr ismét barátságosabb egyéniség volt, sokszor kikérte a tanácsomat. 
Lélek tanár úrral kellemes volt együtt dolgozni, mindig megvédte beosztottjait és engem is. 
Azt kell, hogy mondjam, hogy minden igazgatóval jól kijöttem. Végeztem a munkámat és ezt elismerték. 
 
Az orvosigazgatók mellett nagyon sok más emberrel dolgozott együtt. Kik voltak akkor a kórház gazdasági irányítói?
 
- 1950-től a gazdasági igazgató Trexler Tibor volt, őt később Vörös László követte. 
 
Mennyi volt a fizetése pályája indulásakor és befejezésekor?
 
- 1957-ben, amikor hivatalosan a szakdolgozók vezetője lettem 3.300 - Ft-ot, amikor 1977-ben nyugdíjba mentem 4.600 - Ft.-t kaptam. 
 
Volt-e valamilyen szerepe utódjának megválasztásában?
 
- Utódom Tóthné Cziráki Judit lett, akit én javasoltam és ezzel az állami vezetés is egyetértett. 
 
Mennyire bánja ma, hogy 1950-ben hatalmi szóval Esztergomba rendelték?
 
- Végül is örülök, hogy így alakult az életem, hogy Esztergomba kerülhettem. Úgy érzem Hódmezővásárhelyen és itt is a munkám alapján megbecsültek. 
 
Köszönöm a beszélgetést!