IM ITT A KŐ

 2021.02.15 06:46

a_ko.jpeg A kórházi kápolnánk mellett található egy kő. A parkolóból jövet sokan elmennek mellette és rá se hederítnek. Csak egy kő! Aki közelebb megy, a kő tetején olvashatja: „Illés G. Ápoló” – vajon ki lehetett ő? - az oldalán pedig nagy hetükkel a festék kikopása ellenére is jól látható a „KOLOS” felírat! 

„A német Klaus név magyar változata, eredetileg a Nikolaus, magyarul a Miklós név rövidülése. Valószínűleg Kolozsvár nevének első eleme is a Kolos személynévből származik”. - olvasom az interneten, a névre rákeresve.
Nekünk, kórháziaknak azonban ez a kő, több egy kőnél, mint ahogy a Kolos név sem csak egy a magyar keresztnevek közül.
Kórházunk építésekor felmerült, az egykori döntéshozókban, hogy Szent Istvánról nevezik el az intézményt, annak ellenére, hogy Vaszary Kolos bíboros 50 ezer pengővel támogatta az építést, ami a forráshiány miatt nehezen indult 1899-ben a Városnak kölcsönt kellett felvennie, hogy az építkezés kivitelezhető legyen.
A szükséges kölcsön felvételének egy részét nem várt felajánlás fedezte. Vaszary Kolos Herczegprímás Ő Eminenciája értesítette a várost, hogy az épülő kórházra felveendő kölcsön kamatainak 4 %-al számított összegét /évi 1000 forintig / élete végéig magára vállalta.
E hír hatására a képviselőtestület Földváry István főügyész javaslatára a következő határozatot hozta:
… „tekintettel azon fejedelmi adományra melylyet Ő Eminentiája a kórház építésének először is az alapját vetette meg, mostani áldozatkészségével pedig a megvalósulás útjából az utolsó akadályt hárította el – elhatározta a képviselőtestület, hogy a felépítendő új kórház Ő Eminentiája nevéről a Kolos Kórház nevet viselje”
1902-ben átadásra került az új kórház, amely az esztergomiak számára mindig is Kolos Kórháznak neveztetett, és 1989-től újra visszakapta a nevét.
Az átadás után és a későbbiekben készült fotókon gyakran látható a kórház bejárata. Nem vasúti sorompó, piaci bódé és vaskapu látható ezeken a képeken. Elődeink 2 tiszteletet parancsoló esztétikailag is szép kőoszlop között jutottak be a kórház területére. A képeken jól látható az oszlopok tetején a felírat: KOLOS és KÓRHÁZ.
A kápolna melletti „kő”ennek az oszlopnak a maradványa. Ma már nem tartom valószínűnek, hogy kinyomozható, hogyan került az oszlop tetejéről a földbe.
A kapuzat mindenesetre túlélte a 40-es évekbeli nagy kórházrekonstrukciót, melyet Eggenhofer Béla nevéhez kötünk, nem sérült meg a háborús bombázások során sem. Az egyik utolsó képeslapon az 50-es évek elejéről, már a KOLOS és a KÓRHÁZ ráfestés miatt nem olvasható, de a vörös csillagos címer a képeslap készítését datálja.
Évtizedekig természetesnek vettük (és vesszük ma is!), hogy az esztétikai értéket adó kórházi kapuzat eltűnt.
90-es évek végén egyszer egy beszélgetés során – sokan tudták, hogy a kórház történetének, amatőr kutatója vagyok – amit Szabó úrral folytattam, szóba került, hogy ő, a rekonstrukció alapozásakor látott egy követ, amit a munkagépek ástak ki az alapozáskor. Elolvasta a rajta levő feliratot: KOLOS.
Úgy intézte, hogy ezt ne vigyék el az építési törmelékkel együtt. Mivel a kórházi teherautó döfőre is volt, nem kis nehézség árán föltette a teherautó platójára és kivitte bubánati telkére.  Kérésemre kivitt a helyszínre, ahol a kerti csap alatt, rajta a vödörrel ott volt a „kő”.
Nem kellett nagyon rábeszélni. Belátta, hogy ennek a kórház területén van a helye. Így került vissza a „kő” közel az eredeti helyéhez a kápolna mellé.
Városi képviselőként megpróbáltam a lehetetlent és felvetettem, azt az ötletet, hogy a kórház eredeti kapuját vissza kéne építeni. Magam is meglepődtem, hogy nem volt merev elzárkózás az ötletemmel kapcsolatban. Sajnos a kórház és a város helyzete úgy alakult, hogy az ötlet megvalósítása lekerült a napirendről.
Sebaj! 
„A víz szalad, a kő marad, a kő marad”. Egyelőre marad a mostani helyén.
De eljöhet még olyan idő, amikor fontos lesz, hogy a kórházunkba érkező ne piaci bódét, betonozott kerékpártárolót és vasúti sorompót lásson, amikor belép hozzánk: „ Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad”.