30 ÉVES A KÓR-LAP

 2021.01.04 09:36

Kor-Lap_(1).jpg Szontagh főorvos úr szobájában ültünk és az ötletet, hogy lapot indítsunk mindenki jónak tartotta. Néma vita a néven volt. A Kór-Ház és a Kór-Lap között az utóbbi mellett döntöttünk. Ki legyen a kiadó? Ne a kórházvezetés! Érjük el, hogy a Magyar Orvosi Kamara helyi szervezete adja nevét ehhez a próbálkozáshoz!

„Nem első próbálkozás, hogy a Kórház dolgozóit írásos formában rendszeresen tájékoztassuk az éreklődésre számottartó problémákról. Az eddigi kísérletek hosszabb-rövidebb idő után meghíusultak. Jelen próbálkozásunk, mely az Orvosi Kamara támogatásával indul, reméljük hosszabb életű lesz.  Fórumot szeretnénk teremteni arra, hogy az intézmény dolgozóit érdeklő kérdésekről az illetésektől rendszeres tájékoztatást kapjunk.Minden ötletet, közérdekű mondanivalót. jószándékú írást, kritikát szívesen látunk és kérjük is erre az olvasót! A Kór-Lapot havonta szeretnénk megjelentetni, minden hónap elején címmel.

A fenti beköszöntővel 1991 januárjában indult a lap.

A jövőt illetően voltak elképzeléseim. Meg tudtam nyerni Szállási Árpádot, aki már akkor is ismert orvostörténész volt, hogy minden megjelenő számba írjon egy-egy orvostörténeti cikkat. Az első stílszerűrn a Magyar Orvosi Kamara története címet viselte. A szerző sok-sok éven keresztül tette érdekesebbé az újságot. Későbbiekben ezeket összegyüjtve 2 kötetet jelentettem meg Orvostörténeti mozaikok 1 és 2 címmel

Úgy hozta a sors, hogy 2 hónappal az első szám megjelenése elött jött Kórházunkba a sebészeti osztály élére dr. Jankovich Mihály, aki az utolsó nagy sebésze volt az intézménynek A Kór-Lap felvállaltaa munkába álló orvosok bemutatását. Az évek során ezekből a beszélgetésekből született meg az „Orvosportrék Esztergomból 1-2-3.

Az első kötet egykori beszélgetőpertnerei közül már senki sem él. Életük történetét, gondolataikat, hitvallásukat nem csak a 3 kötet örzi, hanem a megmaradt kazetták is. Talán egyszer, egy másik értékrendet képviselő világban, digitalizálni és közkincsé lehetne tenni ezeket a beszélgetéseket. (Néha belehallgatok 1-1 kazettába és megilletődve hallom az egykori kollegák hangját)

Felkerestem azokat is, akik kórházunkban kezdték orvosi pályafutásukat, akiknek innen, Esztergomból indult a karrierük.

Megható volt hallgatni visszaemlékezéseiket Naszladi Attilának, Pénzes Istvánnak, Boga Mariann-nak, Holló Jánosnak, Votisky Péternek és sorolhatnám a neveket.

Sajnálatos, hogy sznte hagyomány, hogy nem tudjuk méltó módon elbúcsúztatni a nyugdíjba vonuló kollégákat.

Az első számunkban a következőket írtam dr. Seres Zsuzsáról:

„Az utolsó gyermekrajzot is elcsomagolta és elhagyta a Vaszary Kolos Kórházat dr. Seres Zsuzsanna. 17 évig vezette a Fertőző Osztályt. Nem is olyan régen ünnepségek, kitüntetések átadásakísérte a nyugdíjba vonulást. Alakulóban levő világunkban még nincs méltó helye a tisztességnek, a becsületes munkának,a hivatástudatnak. Dr. Seres Zsuzsanna nem kapott érdemérmet, szükkörűek voltak a búcsú ünnepségei is, mégis minél több orvosnak kívánjuk, hagyjon maga után olyan hiányt, mint Ő. Sok-sok gyerek és felnőtt véleményéhez csatlakozik e sorokon keresztül az intézmény valamennyi dolgozója: Főorvos NŐ! Tisztelettel köszönjük!”

Tittmann János az Orvosi Kamara helyi elnöke is bevezetőt írt az első számban és a későbbiekben is, amig a Kamara támogatta a lapot, helyt kaptak a kamarai problémák, Karcsú József, Törös Péter, Orgoványi László elnöksége alatt is.

6 hónap után a lap utolső oldalán megjelentek a versek „Korunk hőse a vállalkozó!?  Nem a verset olvasó ember?!” – mottó alatt.  Azóta is, 30 éven át a líra elhagyhatatlan része a szerkesztésnek. Egyetlen elvet tartottam meg ezzel kapcsolatban eddig. Csak magyar költők verseit jelentettem meg. Az első Babits Mihály „Esti kérdés”-e volt. Az irodalom, a kultúra fontos szerepet játszott és játszik ma is a lap szerkesztésében.

1991 óta sokan tiszteltek meg azzal, hogy gondolataikat, egy-egy tudományos út tapasztalatait megosztották az olvasókkal. A teljesség igénye nélkül sorolom a neveket: Magyarsóki Ferenc, Szontagh Csaba, Lell-Őssy Lóránd, Törös Péter, Varga Győző…

2 nevet külün is szeretnék kiemelni.  Till József éveken keresztül „Hogy mik nem jutnak az ember eszébe” címmel kapott helyet a Kór-Lap oldalain. A Teremtő beszédhibával verte meg, de ő az írással és a festészettel tökéletesen pótolta, eltüntette ezt a hiányosságát. Érdekes történeteit, verseit, visszaemlékezéseit ma is érdemes elolvasni. Külön szeremcsémnek tartom, hogy a kórházban egy selejtezés kapcsán sikerült megmentenem azokat a rajzait, amikben az intézményünk épületeit aprólékos munkával örökítette meg.

Pátkai István, a világ különböző helyeiről írt „Hírleveleit” intellektuális örömmel közöltem mindig is. Külön megtisztelő számomra, hogy rá tudtam venni,  ezen hírleveleket kibővítve egy önéletrajzi könyvet írjon, melynek megjelenésében segédkezhettem.

Az információáramlás biztosítása a kezdetektől fogva alapvető célja volt a lapnak. Ezért a térség csaknem valamennyi orsszággyűlési képviselőjével ( Arató Géza, Haller Zoltán, Latorcai János, Titmann János, Meggyes Tamás) az közöltem interjút.

Míg képviselői munkát végeztem az olvasók rendszereseen tájékoztatva voltak az Egészségügyi illetve később a Népjóléti

Bizottság, valamint a Képviselő-testület kórházat és az egészségügyet érintő döntéseiről. „Önkormányzati hírek”.

A 90-es években még élt a Kór-Lap „Kérdések és válaszok” rovata, melyben a kórház vezetői reagáltak aktuális kérdésekre.

Hosszú éveken keresztül az osztályvezető főorvosokat év végén arra kértem, értékeljék a mögöttünk maradt esztendőt. Rendkívül érdekes ma olvasni ezeket a véleményeket. Kórháztörténeti dokumentumok! Sajnálom, hogy egy idő után az osztályvezetők már nem voltak ebben partnereim.

A lap életében alapvető és döntő változást hozott a 2003-as esztendő. Az átalakult Kamara már nem biztosított pénzt a nyomdai költségekre és a Richter Gedeon Gyárral kialakult személyes kapcsolatom is blokkolódott.

A Kór-Lap „szedését” kezdetben Knapp János, Kléri Bálint, Néveri Ferenc  Igor, Wagner Zsanett és Táborita József cége végezte. Utóbbi kiváló informatikus szakember vetette fel a gondolatot, hogy a Kór-Lapot át kellene költöztetni az internetre. Ez az ötlet evidens volt, akkor mégis sokan ellenezték, akik egy újságot a kezükben tartva tudták csak elképzelni az olvasását. A ma természetesnek tünő átalaakulás sok szempontból járt nehézségekkel.

Mielőtt azonban áttérnék a lap átalakulása utáni történéseire, még néhány gondolat erejéig visszatérnék a papír alapú Kór-Laphoz.

- folytatjuk -