IN MEMORIAM LAKOS SÁNDORNÉ (1935-2020)

 2020.10.26 12:23

Ilike.jpg Az alábbi beszélgetést 1994-ben folytattuk le. Beszélgető partnerem elhalasztani kérte a megjelenését, Az igazság az, hogy később megfeledkeztem róla. Most Lakos Sándorné halála után megkerestem és közreadom. Része volt ő is a Vaszary Kolos Kórház történetének. Nyugodjék békében!

- Mikor volt az első munkanapja kórházunkban?

-

- 1967. október 1-én álltam munkába. Előzőleg Pesten dolgoztam. A második házasságom kapcsán kerültem Esztergomba. Középiskolai tanulmányaimat élelmiszeripari technikumban végeztem el. 1954-ben érettségiztem.

-

- Érettségi után továbbtanulásra hova jelentkezett?

-

- Az orvosira jelentkeztem, de helyhiány miatt nem vettek fel. Felvettek viszont a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre, ami akkor még főiskola volt a Ménesi úton. Két év után a főiskolai tanulmányaimat abbahagytam. Az egészségügyben szerettem volna dolgozni. Elmentem a minisztériumba, hogy műtősnő, vagy aneszteziológus lehessek. Elvégeztem munka mellett az ápolónőképzőt, mely 2 éves volt,(1959-1961) és két éves szakmai gyakorlatot is kellett teljesítenem. Ezt az I. számú Sebészeti Klinikán kezdtem el. Ott 1962 őszén Hedri volt a professzor, Pataki Zsiga bácsi a megbízott, majd Rubányi Prof. lett a klinika vezetője. Akkor lettem én ott műtősnő. Szívvel-lélekkel végeztem a munkám és nem akartam élelmezéssel foglalkozni. A Seb. Klinikáról az Ortopéd Klinikára kerültem, mely egy buszmegállóra volt a lakásomtól. Innen jöttem Esztergomba.

-

- Mi várt Önre Esztergomban?

-

- Nem tudtam, hogy Csernohorszky ide került, és amikor Szalai főnővér ideérkezésemkor azt mondta, várjak, mindjárt jön a főorvos úr, őszintén meglepődtem, hisz senkit sem ismertem itt, csak a főorvos volt régi ismerősöm a klinikáról.

-

- Kik voltak akkor orvosok a sebészeten?

-

- Egy napon álltam munkában Betlehem Attilával, Bánhidi Attilával. Itt dolgozott akkor Pénzes István és Fónyadt Gyöngyvér. Október 01-én álltam munkába és március 05-ig voltam műtősnő.

-

- Miért hagyta el ezt a pályát?

-

- Hárman voltunk a műtőben. Tingyela Misi bácsi, Bécsi Marika és én. Tingyela Misi bácsival volt némi nézeteltérésem. Nem nagyon akart dolgoztatni. Csernohorszkinak kellett szólni, hogy osszon már be. L.T. anyukájnak a gyomor resectioja volt. Az első műtétem.

-

- Nem sokáig állt a műtőasztal mellett.

-

- Vörös Laci állandóan kapacitált, hogy vállaljam el az élelmezés vezetését. Végül is, mivel nem volt felhőtlen a kapcsolatom Misi bácsival és mivel minden 3. nap ügyelnem kellett, elgondolkodtam. Én egy özvegyemberhez mentem feleségül, akinek 10 éves kislánya volt. A 3 naponkénti ügyeletet nem bírtam volna sokáig.

-

- Ki volt az elődje a kórház élelmezésén?

-

- Simon János 30 évig vezette az élelmezést. A felesége diétás nővér volt és rákban halt meg. A konyha, amikor odakerültem, a mostani rtg. helyén volt. Egy zárt verandán keresztül a főnővérek jártak le a takarítónőkkel a badellákért. Az ebédlő a jelenlegi gyógyszerárban, a gyermekosztály pincéjében volt. Akkor még a túrós tészta tésztáját is kézzel gyúrták. Nyomorúságosak voltak a körülmények, de már épült az új konyha megyei beruházással. 1968. április 17-én adták át. Arra már nem volt pénz, hogy korszerűen felszereljék. Építettek egy nagyon szép és akkor nagynak tűnő konyhát, de a berendezési tárgyak a régiek maradtak. Hamar bebizonyosodott, hogy az új konyha is kicsi. Amikor ide jöttem 586 ágy volt és főztünk közel 400 alkalmazottnak.

-

- Milyen volt az akkori kórház szerkezete?

-

- A régi konyha mellett volt a kazánház. 1972 nyarán lett kész a GH épülete, 1975-ben került sor a szülészet átadására. Akkor szűnt meg a dorogi szülészet.

-

- Óhatatlanul ki kell térnünk, hogy a kórház történetének bizonyos időszakában párttitkár volt. Hogyan lett párttag.

-

- Érdekes története volt. Pesten lettem párttag. Az Ortopéd Klinikán volt egy nagyon jó barátnőm, aki főműtősnő volt. Tiszteltem. Talpig becsületes nő volt. Példaképem lett. Ő párttag volt és az ő példája nyomán lettem párttag. Az ottani párttitkár akkor Csapó Zsuzsa volt, aki mellesleg Acél György felesége volt. Zsidó származása miatt Zsuzsa a háború előtt a numerus clausus miatt nem tudta elvégezni az egyetemet. A háború után lett orvos.  Ez után is szívének csücskei maradtak a műtősnők. Mindig eljött hozzánk, érdeklődött a sorsunk iránt. Nem volt szép, de roppant kedvesség áradt belőle. Velünk ő sohase éreztette, hogy kinek a felesége és többször rendeztünk leány bulit. Az Ortopéd Klinikán iratkoztam be a Marxista Egyetemre, ahol elvégeztem két évet és itt a Tanítóképzőben fejeztem be az esti egyetemet.

-

- Hogyan lett párttitkár a kórházban?

-

- 1968. november 01-én lettem párttitkár. Előttem Tingyela Misi bácsi és Valkó Jancsi egymást váltva voltak a párttitkárok, ill. a szakszervezeti titkárok. Rácz Béla és sokan mások is agitáltak, hogy vállaljam el ezt a funkciót. Amikor az utolsó napot töltöttem a kórházban és elbúcsúztam a vezetőktől, ott volt Sólyom Olimpia, Pák Gábor, Tőrös Péter és Stróbl Józsi is.  Pák doktor azt mondta: úgy tudja 14 évig voltam a kórház párttitkára és ez alatt békesség és rend volt a kórházban, nem volt acsarkodás és veszekedés. Úgy fogalmazott, hogy az egészségügyi képesítésemnél fogva a kórház érdekeit képviseltem a pártbizottságban. Ezt köszönte meg nekem.  Nagyon jólesett. A rendszerváltás idején Misi bácsi megkérdezte: „Ilonka! Maga nem fél?”  Nem féltem, én nem az ’50-es években voltam párttitkár. 1982. november 01-i dátummal mondtam le.

-

- Miért hagyta abba a pártmunkát?

-

- Az élelmezés vezetése mellett már nem maradt elég időm rá. Azzal a feltétellel fogadták el a lemondásomat, hogy állítok magam helyett utódot. Így lett a párttitkár utánam Dr. Tőrös Péter.

-

- Jöttek-mentek az igazgatók, de a párttitkár maradt. Akkoriban mindenhol kettős irányítás volt: szakmai és pártirányítás. Volt-e az igazgatókkal konfliktusa?

-

- Amikor ide jöttem Lélek István volt az igazgató. Őt egy kicsit bohém embernek tartottam, de nem volt konfliktusom vele. 1970-ben a Dorogi Kórházzal történt egyesülés után Zsembery dr. lett az igazgató.

-

- Miért kellett egyesülni?

-

- Jelentősen csökkent a bánya támogatása és az akkori községi tanács nem bírta volna fenntartani a kórházat. A megye döntött az egyesülés mellett. Az esztergomiak nem nagyon akarták. Két éven keresztül a bérkeretet Dorognak kellett adni, hogy a B kategóriás fizetéseket ott elérjék. Dorog is rettenetesen tiltakozott a régi szép időkre emlékezve.

-

- Zsembery Dezső milyen igazgató volt?

-

- Zsemberyvel jól együtt lehetett dolgozni. Majdnem három évig volt az igazgató, de megunta az utazgatást és lemondott. Erdős Zsigmond volt a következő igazgató. Voltak vele konfliktusaim, mert rapszodikus, hangulatember volt. Meg tudta sérteni az embereket. Mindig csitítani kellett. Személyes konfliktusom vele sem volt, inkább másokon vitáztunk. Volt, hogy én védtem a főorvosokat, orvosokat az igazgatóval szemben. Mersány Géza abszolút jószándékú ember volt, de ugyanakkor befolyásolható. Nem volt rossz vele sem a viszonyom. Engem elfogadtak párttitkárnak. Respektáltak. Látták, hogy mindent megteszek a kórházért.

-

- Persze nehéz lett volna akkor nem respektálni azt, akinek Acél Györgyig terjedtek a kapcsolatai.

-

- Ezt akkor senki nem tudta. Soha senkinek nem mondtam. Párttitkári funkciómról való lemondásom után több időm maradt a munkámra. Elvégeztem a fővárosban az akkor főiskolának megfelelő spec. kollégiumokat. Rigó tanár úr, aki a Dietetikai Intézet igazgatója, tanított még az ápolónő képzőben, aztán a műtősnő képzőben, illetve az élelmezés vezetői tanulmányaim során is. Egyszer azt mondta: „Ili! Maga hányszor jön még?” Volt az élelmezés vezetőknek is egy szakmai kollégiuma. 17-en voltunk. A 3 vidékiből én az egyik voltam. Úgy érzem, szakmailag elismert ember voltam. Hogy nem volt mindig jó az ebéd, az sokszor azon múlt, hogy nem volt elég pénz.

-

- Mi volt akkor a mechanizmus? Például adódott egy kérdés, ki legyen az osztályvezető főorvos. Ezt az igazgató, vagy a párttitkár döntötte el?

-

- A Tanács döntött. Oda kellett beadni a pályázatot az egészségügyi osztály vezetőjéhez.  A javaslatokat megkapta a pártszervezet is. El is mentünk gyakran a jelölt korábbi munkahelyére. Így történt Nádrábi doktor esetében is. Az OTKI főműtősnőjével együtt jártam iskolába. Ő mondta, hogy amilyen jól jártatok ti a Mátyus Lajossal, az ellenkezője lesz a Nádrádival. Végül ő lett az osztályvezető a Gyermekosztályon, mert a Megyei Tanácselnöknek osztálytársa volt. Én soha nem egyedül döntöttem, hanem a vezetőség véleményét képviseltem.

-

A helyi pártszervezet nem mindig tudta akaratát keresztülvinni?

-

- Nem. De volt olyan is, mikor igen. Amikor Vörös Laci 1982-ben nyugdíjba ment, Rácz Béla szólt nekünk, hogy a központi bizottságban van egy elvtárs, akinek a sógora ide szeretne jönni gazdasági igazgatónak és a támogatásunkat kérték. Meg volt hirdetve az állás. Nálunk a káder utánpótlási tervben Szegőfi Béla szerepelt, aki el is végezte a szükséges iskolákat. Kiálltunk a Béla mellett és mi győztünk. Rossz véleménnyel voltam Horváth Nándorról, akinek a dorogi sebészet élére való kinevezését mégsem tudtuk megakadályozni.

-

- A 1990-es évek nagy rekonstrukcióját is végigvezényelte a helyén. Nem kis fegyvertény volt ez.

-

- Először úgy volt, hogy megmarad a régi konyha és csak egy emeletet húznak rá. Amikor Vegyépszer igazgatója megtekintette az épületet, úgy döntöttek, hogy a régit lebontják és bekerült az új épületbe. A rekonstrukció alatt is kellett azonban főznünk. Esztergomban nem találtunk olyan helyet, ahol 800 adagot meg tudtunk volna főzni. Dorogra költöztünk. Úgy volt egy évre maradunk ott, de végül két év két hónap lett belőle. Az új épületben, teljesen új környezetben és új szisztéma szerint, egyéni tálalásos módszerrel kezdtünk dolgozni.

-

- Milyen főnök volt?

-

- A dolgozóimat kellene megkérdezni. Azt hiszem emberséges, de nagyon szigorú főnök voltam. Ha megmaradt valami, azt soha sem engedtem elvinni, mindent kiosztottunk a kórházban. Ilyen szempontból is szigorú voltam, de úgy gondolom, hogy rend is volt nálunk. 33 évig vezettem a kórház élelmezését.

Köszönöm a beszélgetést!

1994. október