IN MEMORIAM NAGY LÁSZLÓ

 2020.07.21 13:07

Nagy_Laszlo.jpg Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, grafikus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Pályája kezdetén F. Nagy László néven jegyezte publikációit.

ÜZENETE A JÖVŐ EMBEREINEK:

„Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Ha lesz emberi szemük tudatom velük, üzenem nekik, hogy csak ennyit tudtam tenni értük!”

 

Nagy László Akarom..

 

Akarok, szemeid tüzében égni.

Akarok, orcád mosolyából kapni.

Akarok sétálni fák alatt, bőröd illatát érezni,

És NEM! Nem akarok, nélküled létezni.

 

Akarom, végigjárni utam, mi nekem lett szánva,

Mert te is ott vagy az úton, karjaid kitárva.

Leborulok lábaid elé, csak szemeim emelem arcod felé,

Nincs ember, ki gyönyörű emlékeim elvehetné.

 

Akarok minden percet, mit tőled kaphatok,

Nálad nélkül, lélekben is koldus vagyok.

 

Hajótörött vagyok a tengeren,

Vízbe dobott palackba nem írtam semmit, csak bánatomat leheltem.

Ha valaki egyszer megtalálja, s kinyitja,

Hallja a szívem, mi kettészakadt, mert hiányodat nem bírta.

 

Miközben büszke és boldog vagyok, hogy megismertelek,

Lelkembe jeges karmok karcolnak jeleket.

Mélyen felszántva húznak árkokat,

Te belevetsz egy magot, mely kikelve, megmutatja arcodat.

 

Kínoz a félelem, hogy véget ér,

Nem teljesül, mit szívem remél.

 

Mit adhatnék én neked, mit más nem adhat meg?

Cifra palotát, díszes ruhákat nem, csak a szívemet.

Egy szívet, mely nélküled nem egész,

De ha mégis kell neked, elkísér, bármerre mész.

 

Míg, nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok,

Úgy tettem, mint ki még nem látta a ragyogó napot.

Csukott szemmel jártam egy ragyogó világban,

Melyet akkor vettem észre, mikor rád találtam.

 

Őszi erdő is kívülről szép, de mégis haldoklik, aludni készül,

Mit mutatok fel, ha holnap nálam pihen meg a halál, mit hagyok emlékül?

 

Mint a vizét vesztett patak, mint félrerúgott kő,

Úgy érzem magam, s hiányod is egyre nő.

Halott lelkemről lehull a szemfedél,

Mikor újra láthatlak, a te lelked is bennem él.