IN MEMÓRIAM DR. BOHÁR LÁSZLÓ (1915-1986)

 2020.07.08 06:53

Bohar_Laszlo.jpg 105 éve született dr. Bohár László a tokodaltáróiak körzeti orvosa. Fia dr. Bohár László tanár úr az esztergomi CT nagytudású, országosan is elismert vezetője. Édesapjára emlékezek az alábbiakban


Bohár László a Tolna megyei Sárbogárdon született egy 3 gyermekes papi családba. Édesapja evangélikus lelkész volt, akit a kommün alatt eltiltottak hivatásának gyakorlásától.

 

A család 1920-ban költözött Budapestre. Lánytestvére: Ella a budapesti ostrom idején vesztette életét, másik testvére pedig a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján dolgozott és az orvostudományok kandidátusa lett.

 

László 1933-ban érettségizett a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban, ahol akkoriban igen magas színvonalú oktatás folyt.

 

A gimnázium növendéke volt Neumann János matematikus, Harsányi János a közgazdasági Nobel-emlékdíj (1994) díjazottja, és a Nobel-díjas (1963) Wigner Jenő fizikus.

 

Az iskola hallgatója volt báró Podmaniczky Frigyes, magyar politikus, író, országgyűlési képviselő.

 

A Fasoriban folytatta középfokú tanulmányait Faludy György, Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író.

 

A gimnázium a diákjai között tarthatja számon a Magyar Tudományos Akadémia több mint harminc tagját és más tudósokat, továbbá kiváló orvosokat, a művészetek különböző ágainak jeles képviselőit és más kiemelkedő személyiségeket.  (forrás. Wikipédia)

 

1933-ban részt vett a 4. Gödöllői Cserkész Világdzsemborin.

Hasonló életre szóló emléke volt a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületben végzett munkája.

1944-ben katonai szolgálatot teljesített a besztercei honvéd kórházban. 1945-ben kapta meg az orvosi diplomáját, és mint végzett orvos visszarendelték a besztercei kórházba, amely akkor már a bajorországi Nördlingenben működött. Amerikai fogságba esett, de egy sebesülteket szállító vonattal rövidesen hazakerült, és jelentkezett a dorogi kórházban.

 

Földessy Tibor igazgató főorvos a következőket írta róla: :

„...Dr. Bohár László 1940 elején került kórházunkba, mint szigorló orvos, mikoris egyik katonai szolgálatot teljesítő alorvosom helyetteseként működött. Azóta rövidebb megszakításokkal kórházunkban dolgozik, eleinte mint gyakornok, később, diplomája megszerzése után, mint alorvos. Ittléte alatt úgy a belgyógyászati, mint a sebészeti és szülészeti-nőgyógyászati osztályokon hosszabb időn át működött, részt vett a laboratóriumi munkában, ambuláns betegek ellátásában, assistalt úgy a sebészeti, mint a szülészeti és nő- gyógyászati műtéteknél. Ittléte alatt sem a munkája tekintetében, sem pedig magaviseleté miatt semmi kifogás nem merült fel.”

 

1947-ben lett Tokodaltáró körzeti orvosa. Feleségül vette Szente Mariannt. Ebből a harmonikus házasságból 2 fia született.

 

Az annavölgyi nagy bányaszerencsétlenségkor végzett munkájáért Köztársasági Ezüst Érdemérem kitüntetésben részesült.

1962-ben lett Érdemes Orvos.

1969-ben üzemorvostanból, 1974-ben általános orvostanból szerzett szakképesítést.

Kevés szabadidejében kertészkedett és óriási bélyeggyűjteményét rendezgette. Sokat utazott, jobbára a környező országokba, de megismerhette Nyugat-Európát is.

Nyugdíjba vonulásakor 1976-ban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát.

Megadatott neki, hogy fia kandidátusi értekezésének védését nagybetegen videon még megnézhette.

1986. november 4-én hunyt el a Dorogi Kórházban